Szele Tamás: A szibériai banán esete

Mint tudjuk, a legszovjetebb vicc arról szól, hogy miként keletkezett a szögesdrót. Úgy, hogy Micsurin elvtárs keresztezte a sündisznót az óriáskígyóval. A nagy orosz földön régi mánia a természet leigázása, erről szólt a gumipitypangtól a folyók irányának megváltoztatásán keresztül a kazah gyapottermesztésig az összes kudarcba fulladt, de mérhetetlen környezeti károkkal járó kísérlet.

Most pedig az a legenda terjed az orosz állami média segítségével, hogy globális felmelegedés ugyan nincs, de mégis van, és ez nagyon hasznos lesz Oroszországnak, mert emiatt rövidesen a sarkkör fölött is megterem majd a banán. Mondjuk mire ez bekövetkezik, addigra már tevék fognak legelni a moszkvai Verébhegyen és a GUM áruházban a Régi Baszmannaja utcában termett datolyát és kókuszdiót árulják majd, de arrafelé soha senkit nem zavartak a tények. Viszont a Novaja Gazeta Evorpa utánanézett annak, mi igaz a szibériai banán lehetőségéből, ezt mutatom be az alábbiakban, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Tudjuk, hogy Oroszország területének kétharmadát permafroszt (örökfagy) borítja. Ezen a területen olyan nagyvárosok épültek fel, mint Vorkuta, Norilszk és Jakutszk, és több ezer kilométernyi vasútvonalat építettek ki, például a világ egyik legnagyobb vasútvonalát, a Bajkál–Amurt. Itt termelik ki az orosz kőolaj mintegy 75%-át, a földgáz 80%-át, és komolyan tervezik a hozam növelését. De nem csak az energiaforrások vonzzák Északra a figyelmet: egyes tudósok, tisztviselők és parlamenti képviselők a felolvadó örökfagyra épülő mezőgazdaságba vetik reményüket. Vizsgáljuk meg, honnan származik a szibériai banánligetekről szóló mítosz, és valóban lehetséges-e búzát termeszteni a sarkvidéken, valamint azt is, hogy Oroszország – a billiókba kerülő veszteségek veszélye ellenére – miért állította le az örökfagy olvadásához való alkalmazkodásra irányuló munkálatokat.

Az örökfagy, másként permafroszt olyan talaj, amelynek hőmérséklete folyamatosan 0 °C vagy annál alacsonyabb. 1996-ban Oroszországban a fagyott talajok átlagosan 45 cm mélységig felolvadtak, 2023-ra pedig ez már 70 cm-nél tartott. Ez azt jelenti, hogy az épületek, utak és infrastruktúra alatt fekvő talaj tulajdonságai megváltoznak. Ez már most is az északi városokban található épületek 40–80%-ának deformálódásához vezetett, és több ezer kilométernyi csővezetéket veszélyeztet.*

*Nem akarok senkit sem riogatni, de ez sokkal komolyabb veszélyt jelent az orosz olaj- és gázkivitelre – sőt, magára a kitermelésre is – mint akárhány ukrán drón, ugyanis azok a finomítókat tezsik működésképtelenné, amiket később, békeidőben újjá lehet építeni, azonban ha a csővezetékek alatt mozdul meg a talaj, akkor egyáltalán nem is lesz mit finomítani.