Új Trianon felé

Magyarország a TELJES erkölcsi megsemmisülés fele halad. Nincs nyolcvan éve, hogy a háborút egy elnyomó, embereket deportáló, származási alapon kivégző rezsim oldalán fejeztük be a második világháborút.

Ma, Orbán Viktor nemzetvezető és doktorminiszterelnök úr irányítása alatt Magyarország ismét besegít – szóban, tetteben, elmében és szívében egyaránt - egy elnyomó, embereket származásukban diszkrimináló, azokat származásuk miatt deportáló és meggyilkoló hatalomnak. Bár voltak erre utaló előjelek, nem is kevés, sokan voltunk, vagyunk, akik nem hitték volna, hogy a Fidesz és Orbán Viktor képes idáig süllyedni, ha meg mégis, akkor nem tudják majd Magyarországot magukkal rántani, mert akad azért annyi felvilágosult, nyugatos szemléletű ember abban az országban, hogy ezt ne engedje megtörténni. Megtörtént! Nincs ANNYI felvilágosult ember, sőt, a tízmillióhoz képest alig maroknyian vannak – nagyjából annyian, mint mi, nem oroszpárti székelyek, nem muszkapárti erdélyi magyarok. A magyar nemzet közel áll ahhoz, hogy megszűnjön, vélhetően meg is fog. A jelenlegi erkölcstelenségünket felülírni nem lehet, ennek újabb Trianon lesz az ára, nevezzék azt majd az EU-ból, NATO-ból való kirúgásnak, vagy bármi másnak: ma, magyarként Nyugat-Európában lehajtott fejjel lehet és kell járnunk. Ukránok vérét olcsó benzin és dízel halmazállapotban elfogyasztó, számító, gyilkosságpárti, cinikus, arrogáns és végtelenül buta csőcselékké lettünk. Amikor 1914-ben örömittasan énekelte a tömeg a pesti, vagy épp a kolozsvári utcákon, hogy „megállj, megállj, kutya Szerbia”, akkor már tudni kellett volna, hogy ennek a népnek 100 évnél régebbre nem nyúlik vissza az emlékezete, és ez a nép sosem képes arra, hogy tanuljon múltjából. Annak a császárnak az oldalán vonultunk be büszkén, vérszomjasan a háborúba, amelyik alig fél emberöltővel azelőtt leverte az 1848-as szabadságharcunkat, nem kevés orosz segítséggel. Megkaptuk Trianont! A második világháború előestéjén, annak a reményében, hogy Hitler nekünk is lesöpör valami morzsát az asztalról Erdély, Felvidék, Délvidék és egyéb visszacsatolási tendenciák céljával, szó nélkül, lelkesen és még a németeket is meglepő szervezettséggel deportáltuk a zsidóságot – Észak-Erdélyből majdhogynem szó szerint az összeset. A magyarajkú zsidóságot, akik a két világháború közti új Romániában végig mellettünk álltak. A csőcselék akkor is tombolt, Hitlernek adott igazat és nyálát csorgatva indult el rabolni magának a hátramaradó zsidó holmiból, a hátrahagyott zsidó házakból. Megkaptuk az utolsó csatlós címkét, a mai hivatalos állampolitika pedig tagadja, hogy mi ebben bármikor, bármilyen formában részt vettünk volna. A magyarok? Ott sem voltak – és rákenték másra. Az első világháború előestéjén hivatalosan Osztrák- Magyar Monarchia voltunk – ha nem is elfogadható, de érthető, hogy miért mentünk Bécs oldalán a csatába. A második világháborút miért fejeztük be a németek oldalán? Ugyanez a rosszul értelmezett, végletekig kijátszott szövetségesi hűség, bár, ha azon az októberi napon, még ’44-ben másképp alakulnak a dolgok, akkor mi is úgy ugrunk ki, mint az emiatt a magyar köztudatban sokat szidott és lenézett románok. 2022-öt írunk, és a magyar kormány hivatalos és félhivatalos megmondóemberei az 1956-os szabadságharcunkat vérbefojtó orosz államhatalom mellett állnak. A kormánysajtóban 100cikk/nap intenzitással jelennek meg az ukránokat gyalázó, a háborús felelősséget relativizáló, a Putyint mentegető és a Nyugat ellen lázító cikkek. A magyar kormány semmiféle áldozatot nem akar és nem is fog hozni azért, hogy ez a háború úgy végződjön, ahogy annak végződnie kell: az oroszok vereségével. A magyar kormány nem ellensége Moszkvának, hanem üzletfele! És miközben mindenféle erkölcsi alap nélkül az oroszok oldalára áll a magyar kormány, hogy bűne még nagyobb legyen, a háborús bűnös moszkoviták oldalára állítja a népet is az orrvérzésig sugárzott propagandasajtójával, addig ezt a jó vagy rossz, de létező szövetségesi hűséget is lehúzta a vécén: a NATO tagjai vagyunk, miközben az egész kormánysajtó, és időnként maga a házelnök is Amerika ellen uszít! NATO tagok vagyunk, de az országunkon keresztül ne vigyenek fegyvereket Ukrajnába, mert nem akarunk belesodródni – aztán elrendelik a háborús vészhelyzetet. Az Unióban sehol máshol, csak nálunk. Csak nálunk, abban az országban, amelynek területén keresztül még fegyverszállítás sincs, abban az országban, amelyben politikai elitje vakhittel szajkózza a központilag előírt véleményt, miszerint, aki fegyvert szállít, az belesodródik a háborúba. Nem így mondják, de ez a lényege, ahogy azt a szlovák miniszterelnök is észrevette és szóvá is tette. Napi szinten rekcumozzák a budapesti ukrán nagykövet-asszonyt, minden apróságért duzzogni kezdenek a magyar külügyminisztériumban. Közben több tucatnyi, szülő nélkül Magyarországra menekülő ukrán kisgyerek sorsa ismeretlen. Miközben a budapesti ukrán nagykövetet berendelik a külügyminisztériumba némi álhiszti kedvéért, addig Szovjetuni.., akarom mondani az Orosz Föderáció magyarországi képviselete még ejnye-bejnyét sem kap, amiért orosz rakéták kapták telibe Kárpátalját. Oda Visegrád! Oda a lengyel-magyar szövetség! Minden szomszédunkkal rosszban, vagy nagyon rosszban vagyunk, kivéve az oroszbarát Szerbiát. Oda a szövetségesi hűségünk legendája! Oda a szavunk becsülete! Titkosszolgálati infókat a világ civilizált fele már nem oszt meg velünk. Az oroszok? Ők hagynak egy üzenetet a külügy gépein: itt járt Iván, kérek egy kávét! Két cukorral, édes az élet. A határon túli magyarok koncként odadobva a többségnek: a kárpátaljai magyarság több mint biztos, hogy megszűnik, mint létező entitás. 2014 óta Putyin ötödik hadoszlopának tekintik a magyarokat, és nem minden alap nélkül. És mi lesz a háború után? Tudjuk, és ne legyenek illúzióink, az lesz, amit tudunk, hogy lesz. Erdélyben? A románok full Amerika-pártiak, odatették magukat, kivették a részük abból, ami közös felelősségünk ezekben az időkben. Hű és lelkes NATO-tagok, megbízható, szavatartó szövetségesek. A románok lettek az új magyarok? Sok tekintetben igen, de ebben már biztosan! Az erdélyi magyarok? Köszönhetően az egyre ijesztőbbé váló magyar propagandának, köszönhetően az ezt szolgaian visszamondó és kommentelő székely csőcseléknek Putyin ötödik hadoszlopa lettünk – nemzetbiztonsági kockázat. Meglepő? Aligha! Érthető? Nagyon is! Ezekben az időkben mi, fiatal erdélyi értelmiségiek, nem tehetünk más, mint megszólalunk. Arcunkat, nevünket elrejtve, mégis, támogatókat keresve az erdélyi és nemzetközi színtéren, de megpróbálunk valami olyasmit elindítani a TYS Projcet-tel, amellyel jelet hagyunk magunk után az utókornak:

NEM MINDEN MAGYAR VOLT GAZEMBER!

M