Kiemelt

Mától a Zónán megjelenő minden második írás fizetős lesz a Patreon rendszerén keresztül.

Ez a háború már megkezdődött. Szedjük össze magunkat, hogy ne megszállással folytatódjon.

Kérem, én most hagytam abba a finomkodást. Ez az a sajtótörténeti pillanat, amikor a Pesti Srácok sikeresen feltalálta a médiában alkalmazható nukleáris lószerszámot és azon nyomban farba is durrantotta magát vele, most pedig körbe-körbe szaladgál és azt kiabálja – gyanúm szerint – hogy remekül érzi magát, pont így akart tenni.

Ez az írás egy több részes sorozat első fejezete, amely arról szól, hogy a világ vezető autokratái – ne szépítsük a dolgot – csúnyán öregszenek. Öregedhetnének ugyan szépen is ennyi erővel, de hát az autokrácia természetéből fakad, hogy minden potenciális utódot el kell pusztítania az uralkodónak, míg csak képes kézben tartani a hatalmat, különben vége. Kezdjük a helyzet elemzését Kínával, a Meduz

Tegnap a TikTok félelmetesen primitív és épp ezért roppant hatékony algoritmusáról volt szó ezeken a hasábokon, ma a különböző platformok algoritmusairól úgy általában – és a kapcsolatukról a politikával. Mert bizony van a közösségi oldalak algoritmusainak politikai kötődése, mint az a The Insider elemzéséből ki is derül és ez a kötődés akarva-akaratlanul, de bizony szélsőjobboldali.

Súlyos kérdéseket feszeget a romániai PressOne informatikai szakújságírója, Adrian Mihălțianu, aki nem mellesleg sci-fi író és sikeres vállalkozó is. Azt kérdezi, ami az ottani választások után és a lengyelországi választások előtt az Európai Unió alapkérdése is – nevezetesen, hogy lehetséges-e egyáltalán a demokrácia a mesterséges intelligencia korában?

Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp zajlik a telefonos tárgyalás Ukrajna jövőjéről Vlagyimir Putyin és Donald Trump között, viszont sajnos a beszélgetés tartalmáról semmit sem tudunk egyelőre. Annyi biztos, hogy bármiben is egyezzenek meg, Putyin nem tervez nyilatkozni a döntésükről, tehát valószínű, hogy az első konkrét információk a Fehér Ház honlapján fognak megjelenni – ha ugyan megjelenik

Kérem, én nem is tudom, hol kezdjem, annyira különös a helyzet. Inkább belevágok egyenesen a közepébe: mától tőlem ne tessenek jó hírekre számítani. Nem azért, mert örömömet lelném a rossz hírekben, nem is azért, mert el akarnám titkolni a jókat, melyek, bár ritkábbak, de léteznek, hanem egyszerűen azért, mert nekem és még sokaknak nem lesz szabad velük foglalkoznom. Tiltani fogja a törvény.

Azzal kell kezdenem, hogy ez az írás egy másodközlés, ugyanis már megjelent két nappal ezelőtt a Huppán, de egyrészt a nagy érdeklődésre, másrészt a közérdekre, harmadrészt az Európai Unió dezinformáció ellen hirdetett küzdelmére tekintettel itt, tehát a Zónán is közreadom, ugyanis ékes példája a magyar kormánymédia által terjesztett dezinformációnak.

Most, amikor a Kreml összes mamelukja ájultan ünnepli Donald Trump amerikai elnököt, mint a(z orosz) béke elhozóját, nem árt egy kicsit megnézni: korábban mennyire bizonyult sikeres békéltetőnek? Ebben segítségünkre van a Carnegie Alapítvány tanulmánya Mihail Korosztyikov tollából, mely bebizonyítja, hogy emberünk békegalambnak még csak nem is terepszínű, hanem sokkal inkább – tehetségtelen. Hossz

Megvolt hát a Nagy Rijádi Találkozó, és pontosan a várható eredménnyel zárult, vagyis elmondhatjuk róla, hogy arra, aminek okából összehívták, vagyis Oroszország Ukrajna elleni inváziójának enyhítésére, egy kicsit sem volt alkalmas. Hogy mi egyébre volt jó, arról majd később, egyelőre maradjunk annyiban, hogy ha a nagytiszteletű politikusok inkább zabot hegyeznek vagy jeget aszalnak, okosabban múl

Egyezzünk meg abban, hogy az autokráciáknak mindig szükségük volt, van és lesz erőszakszervezetekre. Az Egyesült Államok e pillanatokban még nem autokrácia, de viharos gyorsasággal közeledik ehhez az állapothoz, és emiatt Donald Trump nagy dilemmával kénytelen szembesülni. Ugyanis nem áll a rendelkezésére megfelelő csapat.

A jelenlegi geopolitikai helyzet egyik legalapvetőbb kérdése az, hogy milyen állapotban, illetve stádiumban vannak az Oroszországi Föderáció nukleáris és kísérleti fegyverrendszerei. Erről – nem véletlenül – meglehetősen kevés bizonyosat lehet tudni, ezért is értékes a Riddle tanulmánya, mely lerántja a leplet néhány alapvető, ám titkolt problémáról.

Most majd csodálkozni tetszenek, de nem bontok pezsgőt. És nem anyagi okokból, telne rá, nem is azért, mert féltem az egészségemet – egyszerűbb oka van annak, hogy sem nem ünneplek, sem nem gyászolok: várom, hogy mi fog történni. Szűkkeblűség és rövidlátás volna most hejehujázni abból az alkalomból, hogy a Media1 értesülései szerint a Megafon lesz az Origo felettes szerve.

Senki sem tagadhatja, hogy a mostani, információs kor legveszélyesebb jelensége a politikai manipulációra használt félretájékoztatás. Minden állam, minden politikai tömb védekezik ellene az összes rendelkezésre álló eszközzel, és még így is érvényesül Mark Twain gondolata, mely szerint ha a hazugság kap huszonnégy óra előnyt, az igazság sosem fogja utolérni.