Külpolitika

Hátborzongató elemzést közöl a Carnegie Alapítvány honlapja Judy Dempsey tollából, aki nagyon borúlátó az Európai Unió jövőjét illetően. Márpedig nem akárkiről van szó, a hölgy jelenleg a Carnegie Europe nem rezidens vezető munkatársa és a Strategic Europe blog főszerkesztője. A Merkel-jelenség (Das Phänomen Merkel, Körber-Stiftung Edition, 2013) című könyv szerzője. Szakmai múltja ennél is izgalm

Kevesen gondolnák, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója, illetve az amiatt kiszabott szankciók milyen sokféle gazdasági ágazatot befolyásolnak: bajba kezd kerülni például a világ gyémántkereskedelme is. Erről a Jamestown Alapítvány honlapján értekezik Szergej Szuhanykin, bár nekem is lesz néhány szavam az ügyben, ezeket majd szokás szerint kurzívval jelölöm. Hát akkor lássuk, hogy is állnak e

Sok mindent sikerült elfoglalnia és lerombolnia a putyini rendszernek, de az orosz kultúrát még nem teljesen. Harcol vele, küzd, mint malac a jégen, de még nem sikerült teljesen megzaboláznia. Talán majd most, bár nem jósolok nagy jövőt az új kultúrpolitikai modellnek, melynek dokumentációját a Hodorkovszkij által támogatott Dossier Centernek sikerült megszereznie.

Orbáni „béketervről” már hallottunk, az meglehetősen putyini szabású, látszik is rajta a moszkvai csín, de hiába házalta végig a fél világot ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” gondolatmenettel, senkinek sem kell, körülbelül annyira nem, amennyire a korábban javasolt kínai „béketerv”, abban is csak annyi állt, hogy Ukrajna adja meg magát, és akkor nem lesz háború.

A Donald Trump elleni sikertelen merénylet online következményei tegnap még komikusak voltak, jót lehetett nevetni a vadul elburjánzó konteókon, ma már komolyabbra fordult a helyzet: megjelentek az illegális, ám fegyveres alakulatok is az esemény alkalmából és vad toborzásba kezdtek. A helyzetet a WIRED magazin alapján mutatom be.

Mikor tegnap megtudtam, hogy Donald Trump ellen merényletet kíséreltek meg, de csak a füle sérült, két dologban voltam teljesen biztos. Az egyik az, miszerint most már 90 százalékos az esélye a választási győzelemre, ha nem tesz valami minősíthetetlent, ő a következő amerikai elnök. A másik meg az volt, hogy azonnal el fog szabadulni a konteós pokol, és mindenki halálosan biztosan fog tudni minden

Nincs nap, hogy valamelyik ismerősöm – rendszerint több is – meg ne kérdezze, miszerint „jó, de ki fog győzni Ukrajnában?” Erre én mindig azt válaszolom, hogy „szeretném, ha az ukránok győznének, de meg nem tudom mondani a végeredményt”. Ilyenkor rendszerint megsértődnek, volt, aki még szélhámosnak is nevezett, de nem azért nem tudok biztosat mondani, mert nem foglalkozom a kérdéssel, hanem azért,

Ha nem vigyáznak a franciák, még Jordan Bardella lesz a miniszterelnökük, aki poétikusan ifjú kora ellenére tulajdonképpen Marine le Pen kesztyűbábja – és még jó, ha csak az övé, és nem Konsztantyin Malofejevé, Dugin patrónusáé, a Cárgrád-médiabirodalom tulajdonosáé. A helyzetnek a Mihail Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Ceenter járt utána.

Először is azonnal elnézést kell kérnem Isaac Asimov szellemétől, mert a cím tőle származik – de meg tetszenek majd látni, mást nem is használhattam volna. Aki ezek után egy hardcore, klasszikus sci-fi történetre számít, annak csak félig van igaza: az eset mostanában történt, és egy jó kislányról szól a mese, akiről a mesterséges intelligencia-hasonmása elhitette sokakkal, miszerint rossz kislány.

Új korszak kezdődött a törvényszéki bizonyítási eljárások és eszközök világában, ugyanis rövidesen semmi szükség nem lesz a cselekmények helyszíni rekonstrukciójára: egyszerűen lemodellezik a helyszínt, lefuttatnak egy számítógépes szimulációt és már ki is derül, mennyire vétkes a vádlott. Természetesen egyelőre ezt csak a nagy horderejű eljárásokban alkalmazzák. A WIRED magazin utánanézett, hogya

Ilyen sem volt még a Zónán: „lírai” rovatunk következik. Azért nem véletlenül van ott az az idézőjel, majd meglátják, helye van annak. De elöljáróban pár szót arról, miszerint az orosz nemzet világtörténelmi szerepe még nem eldöntött, valószínűleg nem jelentősebbek más nemzeteknél, de azt mától senki sem vitathatja, hogy Minden Trollok Örökös Királya (vagy cárja) orosz, és Andrej Zaharovnak hívják

A Kreml egyik alapelve, hogy mindig mereven tagadja, miszerint az Oroszországi Föderáció bármikor is beavatkozott volna más országok belügyeibe, de főleg a választásaikba aztán soha, semmilyen módon. Erről azért tudna mesélni első sorban Ukrajna, de Belarusz, Szíria és az Egyesült Királyság (Brexit-ügyben), valamint az Egyesült Államok (Trump korábbi választási kampánya kapcsán).

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök október 7. után feloszlatta az általa létrehozott katonai kabinetet. Korábban két tagja – Beni Gantz és Gadi Eisenkot volt vezérkari főnökök – lemondott. Mindketten az ideiglenes tűzszünetet és a Gázai övezetből való részleges izraeli kivonulást magában foglaló „Biden-megállapodás” végrehajtásának támogatói voltak.

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban idén megtartandó elnökválasztás jelenleg kétesélyes. A szavazók különös módon kevésbé érdeklődnek a tények, mint a saját vélekedéseik iránt, és ennek sajnos nagyon komoly következményei lehetnek, amelyek nem kis hatást gyakorolhatnak a világpolitikára is. Ezzel foglalkozik a The Insider tanulmánya.

A modern hadviselésben minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a propaganda – időnként úgy érzi az ember, hogy fontosabbá vált, mint maguk a harci cselekmények. Az ukrán Detektor Media az elmúlt hetek orosz propagandatevékenységét elemezte.

Már mindenki elmondott mindent Putyin hazug „béketervévről”, én itt már csak annyit mondanék, hogy kizárólag a háborút lehet vele meghosszabbítani, mert nincs olyan ukrán, aki ezeket a lehetetlen feltételeket elfogadná. Még a kijevi bolondokházában sincs. Azonban lássuk Andrej Percev nyomán, mi történt még a héten az orosz fővárosban, de főként a Kremlben?

Nagyon alapos tanulmány jelent meg az ukrán Detector Media című kiadványban, ami az uniós választások előestéjén elemezte az addig lezajlott kampányt.

Régen volt már a Zónán napi harctéri jelentés, talán a múlt héten, vagy az azelőttin, pedig az ilyesmire is szükség van – akármit is ír az ember a politikáról, gazdaságról, kultúráról, a háború mégis a fronton dől el, ahol néha meglepő, néha pedig könnyen megjósolható események zajlanak. Lássuk, mi áll az ISW mai összefoglalójában a tegnapi hírekről!

Meglehetősen érdekes tanulmány olvasható a tavaly hivatalosan megszüntetett (de titokban továbbra is működő) Szaharov Intézet honlapján, a Sztrana i Miren, aminek a neve egyszerűen „Ország és világ”-ot jelent. Az írás a populizmus természetét elemzi, szerzője Marija Sznyegovaja politológus, a Walsh School of Foreign Service (Georgetown Egyetem) posztdoktori ösztöndíjasa, a Stratégiai és Nemzetközi

Az Oroszországi Föderáció újfajta drónokat készül bevezetni, amelyekben a hadsereg nagy fantáziát lát – én már kevésbé, nem annyira új ez a fegyver, lényegében véve az a különbség közötte és a mostani drónok között, hogy pontosabb célzásra képes, két rakétát is elbír és újra felhasználható. De nem várnák tőle fordulatot a háború menetében.