Ez a mai második rész ugyan nem csak egy témával foglalkozik majd, de mégis úgy alakult, hogy ma három olyan hír is érkezett, ami valamiképpen mind ugyanarról szól: a Wagner PMC és Jevgenyij Prigozsin sajátos viszonyáról Afrikához. Valami különös kényszerképzettől hajtva ugyanis azt képzelik, hogy afrikai katonákkal fognak győzni Ukrajnában.

Hogy Bakhmut környékén most mi a helyzet, azt tán csak a Jóisten tudja, de amekkora ott a „fog of war”, a háború köde, az sincs kizárva, hogy még Ő sem látja tisztán. Az orosz források ukrán alakulatok „katlanba zárásáról, bekerítéséről” rikoltoznak, az ukrán források ilyent nem említenek, a semleges ISW meg csak ül és vakarja a fejét.

Irán csendesen forrong, mint a kuktafazék, nő benne a hőmérséklet és a nyomás, de egyelőre a gőz még nem dobta szét az edényt, csak annyit tudni, hogy fogja, mert a szelepet eldugaszolták. Mikor hangosabb a rotyogás, mikor csendesebb, de Kahemenei és a Forradalmi Gárda nem hagyják abba a tűz szítását, szóval csak idő kérdése a robbanás.

A mai második részben egyetlen témát járunk körül: azt, hogy miért nem áll szóba Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök senkivel. Hej, galambocskáim, nem volt ez mindig így, évente kétszer is leereszkedett mindenféle emberekhez (több alkalommal azért nem), egyszer télen, decemberben, az volt a monstre éves sajtótájékoztatója, egyszer nyáron, amikor „a nép” kérdezhetett tőle.

Hétfő van, és mint azt már lassan megszokhattuk, az ISW ilyenkor elméleti napot tart, ami nem baj, ugyanis komoly harci cselekményekről, átfogó támadásokról ugyan érkezett hír – a Bakhmutért vívott csata most lép döntő szakaszába, mint azt majd részletezem is – de nem árt egyet hátralépve megszemlélni a „nagy képet” és elgondolkodni a várható eseményeken.

Iránban csitulnak a demonstrációk és egyre hangosabbak a rendszerpárti, vérbosszút követelő hangok, Khamenei és a Forradalmi Gárda vezetése pedig szorgosan dolgozik egy Azerbajdzsán elleni háborún, de azért az iraki Kurdisztánban is elég feszült a helyzet.

A mai második rész rövid lesz, és inkább kesernyésen komikus hírek kerülnek bele: ilyen a kor, amiben élünk, ilyenek vagyunk magunk is benne, a humorunk is fekete. Már persze, amikor humor, mert ott tartunk, hogy az orosz propaganda azt is hamisítja.

Ma viszonylag nyugodtabb a helyzet a harctereken, köszönhetően öreg barátainknak, az őszi időjárásnak és a raszputyicának, vagyis a sártengernek. Komoly csapatmozgások nincsenek, mindenki beleragadt a dágványba, vagy vigyáz, hogy bele ne ragadjon, várják a páncélosok a fagyot, hogy tudjanak közlekedni, a csapatok csak tüzérségi párbajokat vívnak.

Iránból nem érkeznek jó hírek, Khamenei megkötötte magát (bár helyesebb volna, ha valaki más kötözné meg), szó sem lehet még enyhe és látszólagos engedményekről, reformokról sem, a tiltakozásokat vérbe kell fojtani és minden marad, ahogyan volt. Ehhez azért Irán népének is lesz pár szava, főleg most, hogy a sztrájkok és tüntetések minden társadalmi rétegre kiterjedtek – a siita klerikusok és a hiv

Ez a mai második rész nem konkrét hírről vagy hírekről fog szólni, inkább csak egy laza eszmefuttatás lesz úgy általában az ukrajnai háborúról, és arról, miért van az Oroszországi Föderáció katonai vállalkozása eleve halálra ítélve.

Örömmel jelenthetem, hogy ma már újból pontos hírekkel szolgálhat a Zóna, helyreállt a napi jelentések forrása, az ISW, és nem csak újból dolgozik, de be is pótolta a tegnapi kihagyást, miáltal kissé hosszabbak lesznek a mai harctéri hírek, de legalább pontosak. A legjobb nyilván az lenne, ha nem is volnának, de míg ki nem tör a béke, a maximum, amit elérhetünk a tárgyilagos tájékoztatás.

Jelentem, visszaállt a világ rendje, újból pontos hírekkel szolgálhatok Iránból is, Ukrajnából is, megint működik az ISW. A hírek pontosak, de nem jók: a tüntetések intenzitása minden szervezés mellett is enyhül, ami talán nem baj jelenleg, mert a rendfenntartó erők olyan brutalitással csapnak le a demonstrálókra, ami még a Közel-Kelet történelmében is ritka.

Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy a háború megfeneklett az őszi sárban. Mi lesz a következő lépés? A front helyzete attól függ, hogy Oroszországnak sikerül-e biztosítani az utánpótlást. Valószínűleg itt zajlanak majd a leghevesebb harcok. De hogy jutottunk el idáig? És mi várható?

Hálaadás van, hölgyeim és uraim, tehát nincs háború. Illetve, bár ne lenne: van, nagyon is, csak éppen nem tudunk róla semmi pontosat, ugyanis az amerikai illetőségű ISW, ahonnan nem csak én veszem a pontos híreket, hanem a teljes világsajtó is, ma munkaszüneti napot tart pulykavacsora céljából, és csak holnap veszik fel a munkát.

Előre elnézést kérek az olvasóktól, hogy a mai nap tudósításai nem lesznek olyanok, mint azt megszokták, de majdnem leküzdhetetlen akadály tornyosul a munka elé: a Hálaadás Napja. Ez persze nálunk nem ünnep, de Amerikában nagyon is az, és ebből az alkalomból az ISW, mely egy amerikai intézet, munkaszüneti napot tart.

„A szankciók mellett Ukrajnáról lesz a legnagyobb vita a következő hetekben – mondta az Origónak adott interjúban Dömötör Csaba. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról is beszélt, hogy az Európai Unió azokból a pénzekből is juttatna Ukrajnának, amelyek Magyarországnak járnának. Dömötör Csaba úgy látja, hogy a baloldal megkapta a neki nem járó külföldi pénzeket, de az ellen kü

A mai második részben csupa katonadologról lesz szó, ami egy háború idején nem is csoda. Az ám, csakhogy ezek kifejezetten orosz katonák dolgai, ami kissé bonyolítani fogja a helyzetet, ugyanis Oroszhon a Csodák Földje, ahol kevésbé érvényesek nem csak a jog, de a fizika és a logika törvényei is, így aztán sokkal több minden eshet meg, mint amit el tudunk képzelni.

A tegnapi újabb, tömeges orosz rakétacsapás kissé elvonta a figyelmet a harcokról, melyek egyébként is mérsékelt lelkesedéssel, ám annál nagyobb vérontás és fosztogatás közepette zajlanak. Ennek a háborúnak a legharcosabb szellemei viszont továbbra is Moszkvában tanyáznak és politikával, valamint propagandával foglalkoznak.

Iránban a tüntetések tegnap kissé csitultak, mától újbóli erősödésük várható. Kezd olyan lenni a hírösszefoglaló, mint a vízállásjelentés: mivel a tiltakozók kommunikációja meglehetősen nyílt, legalább olyan pontossággal meg lehet jósolni a demonstrációk intenzitását, mint azt, hogy a Duna Gönyűtől Mohácsig mikor árad és mikor apad.

A mai második rész megint egyetlen témát jár körbe: ráadásul nem is szívesen nyúlok hozzá, ugyanis az orosz ortodox egyházról van szó, és hitbéli ügyeket nem szívesen taglalok, csak hát most politikáról van szó.