#Putyin

Nagyon alapos tanulmány jelent meg az ukrán Detector Media című kiadványban, ami az uniós választások előestéjén elemezte az addig lezajlott kampányt.

Meglehetősen érdekes tanulmány olvasható a tavaly hivatalosan megszüntetett (de titokban továbbra is működő) Szaharov Intézet honlapján, a Sztrana i Miren, aminek a neve egyszerűen „Ország és világ”-ot jelent. Az írás a populizmus természetét elemzi, szerzője Marija Sznyegovaja politológus, a Walsh School of Foreign Service (Georgetown Egyetem) posztdoktori ösztöndíjasa, a Stratégiai és Nemzetközi

Mindig érdekesek Andej Percev heti orosz hírösszefoglalói, ugyanis ő belülről látja azt a nem túl barátságos birodalmat, ami mi kívülről meglehetősen gyanakodva figyelünk. Minden okunk meg is van a gyanúra, ha felidézzük az elmúlt pár (legalább tíz) év moszkvai döntéseit – semmi jóra nem számíthat a világ, ami onnan érkezne. De lássuk, mit talált ezen a héten fontosnak Percev?

Az orosz sajtó egy emberként találgatja, mit tehetett Andrej Turcsak, Putyin környezetének egyik legbefolyásosabb tagja, hogy tegnap egy pillanat alatt száműzték az Altáj Köztársaságba. Igaz, hogy hivatalosan kormányzónak megy, de akkor is, a lehető legtávolabb kerül Moszkvától, a kínai határ mellé, vad hegyvidékre és senki sem érti, miért. A Versztka című ellenzéki lap is kereste a választ - azon

Kevesen gondolnák – a szakértőket kivéve – hogy az arany kalásszal ékes rónaság épp úgy fegyver, de legalábbis kulcsfontosságú háborús és világpolitikai tényező, mint az AK–47-es. Pedig az, erről közöl komoly, részletes elemzést a Riddle, természetesen Oroszország és Ukrajna kapcsán.

Rossz hírek jönnek a Baltikumból, kellőképpen rosszak ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk. Arról van szó, hogy az orosz hatóságok úgy döntöttek: kiterjesztik az ország területi vizeit a Balti-tengeren a Litvániával és Finnországgal közös államhatár közelében – derül ki az orosz jogi dokumentumok portálján közzétett kormányrendelet-tervezetből.

Mielőtt ismertetni kezdeném a The Insider kiváló írását Ivan Pavlov ügyvéd tollából – utóbbi időben sok ügyvéd ír nekik, remélhetőleg nem azért, mert a tárgyalóteremben ismerkednek meg a szerkesztőkkel – előre kell bocsátanom, hogy személyes gyakorlatom van az efféle ügyekben. Úgy értem, mint potenciális vádlottnak.

Beiktatták hát Putyint az Oroszországi Föderáció elnökének, úgy be van iktatva, mint a cövek, nehéz is volna kiiktatni a helyéből, már a kormányát is alakítja. Az meg alakul, ha kicsit furcsán is, valószínűleg még nem döntötte el Vlagyimir Vlagyimirovics, hogy pontosan mit akar, tehát egyelőre picit formátlan a testület, a mai nap híre, hogy Patrusev elnöki tanácsadó lesz, ami jelentős visszalépés

Kezdjük azzal, hogy aki a cím miatt fölényeskedve-humorkodva-reklamálva elkezd kommentelni, miszerint „nem talp az”, rögvest tiltom, ugyanis legalább a címbe nem írunk segget, hogy a Facebook ne kössön belénk, a szövegbe már lehet. Na, akkor kezdjünk is neki. Mindig is azt gondoltam, hogy a besúgó munkájánál csak a talpnyalóé undorítóbb, mégis, akárhogy nézem a világot ide s tova 56 éve, pont ez a

Bizony, ilyen is van. Jobban mondva: kell lennie, hozzám csak a paródiája jutott el, de nem tudom elképzelni, hogy ne létezzen ez a történelemtudományi alapmű. Sőt, valószínű, hogy még a cári időkben is létezett. De lássuk, miről van szó.

Ma volt Vlagyimir Putyin ötödik elnöki beiktatásának napja, letette az esküt, elmondott egy teljesen közhelyes, érdektelen beszédet, amivel nem is éri meg foglalkozni, de hogy valami izgalmasabbról legyen szó, tegnap – valószínűleg az ünnepi alkalom miatt – az egész orosz ellenzéki sajtó közölte a Navalnij-féle Korrupcióellenes Alapítvány legújabb videóját Putyin krími palotájának átépítéséről.

Kissé meglepőnek tűnhet a hír a nemrég történt terrortámadás után, de minden jel arra mutat, hogy Moszkva valósággal rehabilitálni készül a tálibokat, akikkel kapcsolatban jelenleg ez nem volna természetes ötlet, sőt, talán jó sem. A dolognak persze van magyarázata, csak hivatalosan nem szabad bevallani: a Kreml hivatalos verziója szerint ugyanis a támadók „ukrán zsoldban” álltak, de azzal mindenk

Én ezzel a témával – Timur Ivanov orosz hadügyminiszter-helyettes letartóztatásával – ma már foglalkoztam máshol, más lapban, csak azóta új forrásokat találtam a Carnegie Alapítvány honlapján, remélem, nem haragszik meg senki, ha újból előveszem, ezúttal az orosz elit hatalmi harcainak szempontjából elemezve (Andrej Percev nyomán).

Ma a harctéri jelentés tényleg harci cselekményekről szól majd, vagyis leginkább azokról, még ha túl sok jó hírről az ISW nem is számolhatott be. De várjunk egy-két hetet, és könnyen meglehet, hogy csodát látunk. Viszont egyelőre tekintsük azt, mi a helyzet most.

Nos, ma is lesz harctéri jelentés, de mindenekelőtt egy nagyon jó hírről kell beszámolnom: ha a múltkor egy „kicsit” támadt fel a Zóna, mert tárhelye már lett, tegnap estétől rendesen, teljesen is feltámadott, ugyanis felkerült a tárhelyre a meglévő archívum, benne az elmúlt három év több, mint ezernégyszáz írásával. Lehet böngészni, keresni, remekül működik.

Hogy Ukrajnában lesz mozgósítás, az már bizonyos, a Verhovna Rada második olvasatban is jóvá hagyta az erről szóló törvényt, nyár elejére meg is kezdődhet a dolog. De vajon Oroszországban lesz-e? Nos, Vlagyiszlav Inozemcev a Riddle hasábjain arra tippel, hogy nem – de lássuk az érveit!

Most, amikor ezeket a sorokat írom, beláthatatlan embertömeg hömpölyög a Bajcsy-Zsilinszky úton egy beláthatatlan jövő felé, mármint itt, Budapesten, én viszont nem hömpölyöghetek velük, mert ha megteszem, egyrészt nincs újság, és az nem lenne jó, másrészt pillanatnyilag nincs hömpölyöghetnékem. Ez a krónikás munkájának átka: megírni lehet az eseményeket, tudósítani róluk még kell is, de részt ven

Kérem tisztelettel, javasolnám Kirill moszkvai pátriárka besorozását a tüzérséghez és mielőbbi bevetését is, ugyanis az orosz nehézfegyverzet teljesen új eszköze lehetne: minden muníció nélkül is képes elsülni a feje, és elég nagy kaliberű, minden eddigi űrméret feletti marhaságok ontására képes akár viszonylag hosszú időn keresztül is. Aztán hagyni kell hűlni, nehogy megrepedjen.

Lassan elmúlnak az ünnepek, és kezdhetünk hozzászokni a stresszes, sőt, a külpolitikában véres hétköznapokhoz. Ráadásul Oroszországban csak május harmadikán kezdődnek a húsvéti ünnepek, szóval náluk zajlott az élet, mint mindig, pillanatra sem állt meg. A hét főbb híreit Andrej Percev foglalta össze a Riddle hasábjain.

Tegnap még vígan voltunk, kis színesekkel múlattuk az időt, ma viszont érdemes hátra lépni egyet és komolyan megszemlélni Oroszország helyzetét, a nagy képet, ami az e heti események alapján kialakult. Hát, nem szép, mintha csak Hieronymus Bosch festette volna... tekintsük tehát, mi történt ezen a héten a Nagy Földön és mi következik ebből – mégpedig Andrej Percev elemzése alapján, mely a Riddle h