#SZVR

Nem mondhatunk egyebet: a korábban sem különösebben működőképes orosz diplomácia halálát látjuk, azt, ahogyan átveszik a diplomaták helyét a kémek, már a látszattal sem törődve.

Ez a háború már megkezdődött. Szedjük össze magunkat, hogy ne megszállással folytatódjon.

Régebben, a háború első két évében, ha teljesen alaptalan vádak hangzottak el az orosz fegyveres erők és/vagy szolgálatok részéről Ukrajna ellen (biolaborok üzemeltetése, harci gáz bevetése, stb.) még gyanakodtunk az ősi orosz módszerre, mely szerint azzal kell megvádolni jó előre az ellenséget, amire mi magunk készülünk, mert akkor még a legrosszabb esetben is „csak visszaütöttünk”, de ez már abb

Stirlitz most bosszúsan ráncolná a homlokát, rágyújtana egy Belomorkanalra és talán inna egy konyakot is. Olyan ugyanis van, hogy egy vagy két orosz kém dekonspirálódik a szolgálati helyén, ilyenkor ki kell őket cserélni, ez szakmai kockázat – de olyan tán még sincs, hogy alig érkeznek meg, máris lebuknak! Márpedig a The Insidernek köszönhetően pont ez történt most Bécsben.

Sokan hiszik, hogy az orosz kémek, hírszerzők mind egy szálig valamiféle szuperemberek, akik fejben játszanak ötdimenziós sakkpartikat és harminckét nyelven képesek elcsavarni bármelyik szupermodell fejét, miközben feltörik a dokumentumok kvantumtitkosítását is – sőt, ezt védőháló nélkül is képesek egyszerre megtenni, egy szál kötélen és trapézon, a kupolában!

Nem, sajnos nem támadt fel Vjacseszlav Tyihonov, sajnos az orosz tudomány arra a bravúrra még nem képes, hogy a holtakat felköltse, bár már dolgoznak rajta – egyszerűen arról van szó a CEPA jelentése szerint, hogy az orosz filmművészetet propagandára használó szervek egyre több kémfilmet rendelnek. Márpedig az orosz kémfilm Stirlitz nélkül lyukas rézkopejkát sem ér, annyit mondhatok – az orosz szo

Szilveszter van, ilyenkor illik letenni az asztalra egy számvetést arról, mit is értünk el az elmúlt évben, mármint az ajtókilincsen kívül. A Zóna éve különösen rázós volt, a megtett út minden részletét nem is árulom el, hogy ne kelljen újra megtenni... de tény, hogy sikerült felállni a padlóról, pedig magam is azt hittem időnként, hogy ebből már nem lesz lap ebben az életben.