Szele Tamás: A belarusz brigantik esete

A belarusz brigantikban pont az a legkevésbé fontos, hogy belaruszok. Bármilyen nemzetiségűek lehetnének, az velük a baj, miszerint brigantik, és bárhol megterem az ilyen ember. Arról van szó, hogy megtaláltak legalább két (esetleg három) elkövetőt, akik nem csak a németországi erőművek és repülőterek elleni támadásokért felelősök, hanem minden jel szerint ők okozták a tüzet a brassói lőszergyárban is – és, mint a Robert Lansing Intézet honlapja írja, ezzel új fejezet nyílik az orosz szabotázsakciók szervezésének történetében és módszertanában.

Az a tény, hogy Németországban őrizetbe vettek két belarusz állampolgárt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy gyújtogatásokat készítettek elő egy vasútvonal és egy távvezeték közelében, valamint az a nyomozás, amely a romániai Brassóban található Carfil védelmi üzemnél történt tűzesetben való esetleges részvételüket vizsgálja, arra utal, hogy az orosz titkosszolgálatok határokon átnyúló szabotázshálózatokat használnak az európai kritikus infrastruktúra és védelmi-ipari kapacitások elleni támadásokhoz.

Az ügy legjelentősebb aspektusa az a lehetséges kapcsolat, amely a két NATO-országban végrehajtott szabotázs-akciók között fennáll, amelyek Európa védelmi támogató rendszerének különböző, de egymástól függő elemeit célozták meg. A vasúti infrastruktúra biztosítja a katonai mobilitást, az elektromos hálózatok táplálják az ipari létesítményeket és a logisztikai központokat, a védelmi vállalatok pedig közvetlen szerepet játszanak a fegyverek és lőszerek gyártásában.

Ha a nyomozás megerősíti a letartóztatottak részvételét mindkét incidensben, és megállapítják az orosz operatív irányítás tényét, ez fontos bizonyítékot szolgáltatna az olyan mobil szabotázscsapatok alkalmazására, amelyek több európai államban is képesek működni.

Az állami bűnrészesség megállapításához bizonyíték szükséges a belarusz hatóságok általi toborzásra, finanszírozásra, koordinációra, logisztikai támogatásra vagy szándékos segítségnyújtásra vonatkozóan.

Az elszigetelt szabotázscselekményektől az európai infrastruktúra elleni szervezett hadjáratig

Oroszország 2022-es, teljes körű ukrajnai inváziója óta az európai bűnüldöző és hírszerző szervek egyre növekvő szabotázs-fenyegetésekről számoltak be a közlekedési csomópontok, az energetikai létesítmények, a logisztikai vállalatok és a védelmi szektor vállalkozásai ellen.

A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) által idézett adatok szerint az ilyen támadások száma Európában 2023–2024-ben csaknem megnégyszereződött. Ez arra utal, hogy a fenyegetés mértéke megváltozott: az elszigetelt műveletektől egy szélesebb körű hadjárat felé mozdult el, amelyben különböző célpontokat támadhatnak meg egy közös stratégiai elv szerint.

Különösen árulkodóak a 2024-ben a nemzetközi DHL-csomagokban talált gyújtószerkezetekről szóló jelentések, a védelmi vállalatok elleni támadásokkal kapcsolatos feltételezések és az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget támogató infrastruktúra elleni támadási kísérletekről szóló beszámolók.

Az eredeti anyagban szereplő állításokat – amelyek egy 2026 augusztusában Lipcsében történt An–124-es repülőgép elleni támadásra, egy romániai szabotázshálózatra, valamint egy október 20-i Wall Street Journal-cikkre vonatkoznak, amely szerint Putyin személyesen rendelte el a szabotázs-műveletek intenzívebbé tételét – elsődleges források alapján kell ellenőrizni.

Az ilyen műveletek stratégiai logikája három, egymással összefüggő célt foglalhat magában.

– Az elsődleges cél a katonai áruk gyártását, szállítását és kézbesítését biztosító létesítmények fizikai megrongálása.

– Másodsorban fontos az európai kormányok kiadásainak növelése az infrastruktúra védelme, a kémelhárítás és a megrongálódott létesítmények helyreállítása terén.

– Harmadszor olyan politikai hatás kiváltására törekszenek, amelynek eredményeként a közvélemény egy része az Ukrajna iránti támogatást a belbiztonság fokozott kockázatával kezdi összekapcsolni.

Így még a korlátozott anyagi kárt okozó szabotázs is aránytalanul nagy politikai és pszichológiai hatással járhat.

Miért lehettek célpontok a vasutak, az áramhálózatok és a Carfil-gyár?

A potenciális célpontok kiválasztása különös figyelmet érdemel.

A vasúti közlekedés fontos szerepet játszik a NATO katonai mobilitásában, valamint a Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa közötti logisztikai útvonalak fenntartásában. A vasúti infrastruktúra megrongálódása késleltetheti a szállításokat, túlterhelheti az alternatív útvonalakat, és további erőforrásokat követelhet a közlekedési hálózat védelméhez.

Az áramellátás elengedhetetlen az ipari vállalkozások, a közlekedési rendszerek és a kommunikáció számára. Még az áramhálózat helyi szintű megszakadása is hatással lehet több, egymással összekapcsolt szektorra.

A romániai Carfil-gyár a védelmi-ipari szektorhoz tartozik. Ha megerősítést nyer a gyanúsítottak és a gyárban történt tűz közötti kapcsolat, a nyomozóknak alapjuk lesz arra, hogy megvizsgálják: vajon a németországi és romániai műveletek egy szélesebb körű művelet részét képezték-e, amelynek célja az európai védelmi termelés és logisztika megzavarása volt.

Az ilyen támadások átfogó stratégiai célja nem feltétlenül az, hogy teljesen leállítsák az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget, hanem hogy szisztematikusan növeljék annak biztosításával járó költségeket, nehézségeket és kockázatokat.

Az új operatív modell: határokon átnyúló hálózatok a hagyományos ügynöki hálózatok helyett

A román és német bűnüldöző szervek további jelentései segítenek tisztázni az ügy hatókörét.

A Reuters október 28-i jelentése szerint a német ügyészek megerősítették két, 39 és 50 éves belarusz állampolgár őrizetbe vételét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy egy külföldi állam vagy szervezet megbízásából, pénzért gyújtogatásokat készítettek elő a nürnbergi térségben. A gyanúsítottak október 7. óta őrizetben vannak. A német ügyészek nem hozták nyilvánosságra a megbízó kilétét, azonban a Der Spiegel a tervezett műveleteket Oroszországgal hozta összefüggésbe.

Október 26-án a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hivatalosan kijelentette, hogy leleplezett egy, az Oroszországi Föderáció területéről irányított hálózatot. Az SRI szerint a hálózat megbízásai Románia határain túlra is kiterjedtek: az orosz koordinátorok állami és magántulajdonú fegyvergyárak, valamint egyéb katonai és ipari szempontból fontos helyszíneket választottak ki célpontként.

Szintén jelentős fejlemény az, hogy érkezett egy harmadik gyanúsítottról szóló jelentés is, akiről kiderült, hogy egy Lengyelországban őrizetbe vett ukrán állampolgárról van szó. A román ügyészek mindhárom személy kiadatását kérik a nyomozati eljárás lefolytatása érdekében.

Ez a lehetséges működési modell több meghatározó jellemzőjére utal.

1. Határokon átnyúló műveletek. Egyetlen hálózat is foglalkoztathat különböző EU-országokban élő ügynököket, akik az országok között szabadon mozognak, és több államban található célpontokra vonatkozó megbízásokat is kaphatnak.

2. Távirányítás. A SRI szerint a koordinátorok Oroszországban tartózkodtak. Ez a modell lehetővé teszi a szervezők számára, hogy csökkentsék a hivatásos hírszerzőtisztek közvetlen jelenlétét azokban az országokban, ahol a támadásokat tervezik.

3. Fizetett ügynökök alkalmazása. A német ügyészek anyagiakkal kapcsolatos információi egy szerződésen alapuló toborzási modellre utalnak. Ez olyan személyeket is igénybe vehet, akiknek nincs régóta fennálló kapcsolatuk az orosz hírszerző szolgálatokkal.

4. A felelősség szétválasztása. A szervezők, a pénzügyi közvetítők és a közvetlen elkövetők különböző joghatóságok területén működhetnek, ami megnehezíti a teljes parancsnoki lánc feltárását.

Egy ilyen struktúra lehetővé teszi a műveletek viszonylag alacsony költségekkel történő végrehajtását, miközben jelentős kihívásokat jelent a bűnüldöző szervek számára.

A belarusz tényező: „egyéni vállalkozók”, „egyszerű állampolgárok” vagy az állami apparátus megbízottai?

Az, hogy a belarusz biztonsági szolgálatok szigorúan ellenőrzik a belföldi politikai környezetet, nem jelenti azt, hogy a külföldön élő belarusz állampolgárok minden cselekedetét is ellenőrzésük alatt tartják.

Ugyanakkor Minszk stratégiai függése Moszkvától és a két ország közötti szoros biztonsági együttműködés miatt egy esetleges belarusz állami kapcsolat kivizsgálása indokolt elhárítási prioritás.

Lehet, hogy az orosz GRU áll a művelet mögött?

Az orosz katonai hírszerzés már korábban is szervezett műveleteket külföldi katonai, logisztikai és infrastrukturális célpontok ellen. Ezért érdemes kivizsgálni azt a hipotézist, hogy részt vehetett az európai védelmi szektor ellen irányuló szabotázskampányban.

Az elméletet alátámasztó bizonyítékok között szerepelhet a célpontok jellege, a határokon átnyúló szervezés, közvetítők bevonása, valamint a lehetséges kapcsolat az Ukrajnának nyújtott katonai segélyszállítmányokkal.

Ezek a jellemzők azonban nem kizárólag a GRU-ra jellemzőek.

Az FSZB és más orosz szervezetek is részt vehetnek a befolyásszerző és szabotázs-műveletekhez szükséges toborzásban, finanszírozásban vagy támogatásban. A szolgálatok közötti együttműködés szintén lehetséges.

A stratégiai cél: a NATO katonai mobilitásának aláásása nyílt háború nélkül

A szabotázs potenciális előnye a Kreml számára abban rejlik, hogy biztonsági problémákat képes okozni a NATO területén, miközben a félreérthetetlen államközi fegyveres támadás küszöbérték-szintje alatt marad.

Ebben az összefüggésben a vasutak, az energetikai infrastruktúra és a védelmi vállalatok elleni támadások négy célt szolgálhatnak:

Először is a katonai szállítmányok mozgásának és a védelmi termelés fenntartásának megzavarását.

Másodszor, arra akarják kényszeríteni a NATO-országokat, hogy további erőforrásokat fordítsanak a belbiztonságra ahelyett, hogy azokat más védelmi prioritásokra fordítanák.

Az európai hírszerző és bűnüldöző szervek képességeit is tesztelik arra vonatkozóan, hogy képesek-e időben felderíteni a határokon átnyúló hálózatokat.

Végül politikai bizonytalanságot keltenek azzal kapcsolatban, hogy milyen kollektív válaszlépést kellene a NATO-nak tennie egy külföldi állam által szervezett, de civil ügynökök által végrehajtott szabotázs miatt.

Ugyanakkor egy művelet hibrid jellege nem jelenti azt, hogy feltétlenül a fegyveres támadás küszöbértéke alatt marad. Egy adott támadás mértéke és következményei döntőek lehetnek annak nemzetközi jog szerinti besorolásában.

Különösen súlyos a moszkvai félreértékelés kockázata: egy korlátozott szabotázsnak szánt művelet jelentős emberveszteséget vagy kritikus károkat okozhat, és a tervezettnél sokkal erőteljesebb válaszreakciót is kiválthat a szövetségesek részéről.

Ezért a két belarusz állampolgár letartóztatását Németországban az Európa kritikus és védelmi infrastruktúrája ellen irányuló, határokon átnyúló szabotázs szélesebb körű fenyegetésének kontextusában kell értelmezni.

A román hatóságok hivatalos nyilatkozatai arra utalnak, hogy a nyomozás túlmutat a brassói gyújtogatás esetén: az SRI értékelése szerint egy olyan hálózatról van szó, amelyet orosz területről koordinálnak, és amely Európa-szerte többféle katonai és ipari célpontra összpontosít.

Ennek a modellnek a meghatározó jellemzője az a képessége, hogy a NATO-országok védelmi képességeit károsítsa anélkül, hogy közvetlenül bevetnék a reguláris orosz erőket. Külföldi állampolgárok, pénzügyi közvetítők és a távirányítás alkalmazása bonyolítja a felelősség megállapítását, és ad lehetőséget az állami részvétel tagadására.

Különös figyelmet igényel a belarusz tényező. Ha bebizonyosodik, hogy a belarusz állami szervek elősegítették a műveletek előkészítését vagy végrehajtását, ez minőségileg más szintre emelné Minszk részvételét Oroszország Európa elleni hibrid (pontosabban: terrorista) hadjáratában. A jelenlegi bizonyítékok azonban nem támasztják alá tényekkel ezt a bűnrészességet.

A fő stratégiai kockázat az, hogy Európa közlekedési, energetikai és védelmi-ipari infrastruktúrája fokozatosan az Oroszországgal folytatott tartós, rejtett konfrontáció színterévé válik. Ebben a forgatókönyvben Moszkva nem egy nagy támadást indít, hanem számos helyi zavar előidézésével növeli az európai államok terheit, bonyolítja az Ukrajnának nyújtott támogatást, és teszteli a NATO kollektív válaszreakciójának határait. Döntő jelentőségű lesz ezért a közös elhárítási tevékenység, az EU- és NATO-tagállamok közötti információcsere, valamint az a lehetőség, hogy nem csak a közvetlen elkövetőket, hanem a szabotázsok koordinálásáért felelős szervezőket és állami struktúrákat is azonosítani lehessen.

Idegek háborúja ez, és a Kreml előnyből indult: azonban már Európa is kezdi felismerni a különben nem túl bonyolult moszkovita taktikát és stratégiát. Ha észnél vagyunk, mi győzünk. Háború nélkül is.

Tehát legyünk észnél.

Szele Tamás