Moldováról akkor szokott beszélni a világsajtó, amikor vagy baj van ott, vagy baj készülődik. Most épp a második esetről van szó: habár a Kreml nem sikerült megszerezze a választásokon a befolyást az ország felett, még nem adta fel a próbálkozást, egymás után állítja a maga oldalára a kis ország eredetileg is erősen oroszbarát oligarcháit és korrupt politikusait. Ezekre az áldatlan állapotokra hív

A „totális háború” fogalmát Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus alkotta meg (ő az „abszolút háború” kifejezést használja), mint gondolati modellt, szemben a „valódi háború” empirikus gyakorlatával. Clausewitz a fegyveres erők közötti háborúra utalt, és hangsúlyozta, hogy maga a háború nem ismer mértéket. A háborús erőszak dinamikájának csak a politikai és társadalmi tényezők szabnak hatá

A Fekete-tenger, mint hadszíntér, már az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta kulcsfontosságú a világpolitikában. Azt tudjuk, hogy a sok éves harcban az ukrán erők szó szerint működésképtelenné tették az orosz fekete-tengeri flottát, igaz, nekik is voltak veszteségeik, de ellenfeleikhez képest ezek számszerűen elenyészőek voltak – eleve nem is volt komoly hadiflottájuk.

Kísértet járja be a Pesti Srácokat, Nicolae Ceausescu kísértete. Vagy nem tudom, mi zajlik náluk, de valami különös, misztikus jelenséggel lehet dolgunk, mert azt még megértem – ha el nem is fogadom – hogy a kormánylapok hazudnak, amennyiben szükségesnek találják ezt, akár maguk a munkatársak, akár a gazdáik, de azt képtelen vagyok felfogni, miért hazudnak akkor is, ha abból semmi hasznuk?

Gyanakvó olvasók sokszor teszik fel a kérdést, hogy honnan tudja a sajtó azt, amit tud. Ez az igazán gyanakvóknál azzal is párosul, hogy a szegény tollforgatót azzal vádolják, miszerint mindenféle titkosszolgálatok ügynöke volna – nos, erről szó sincs, az adatok megszerzése egyszerű piaci tranzakciók eredménye. És mostanáig nem is került különösebben nagy pénzbe az ilyesmi.

Az orosz hatalmi utódlás kérdése nagon is reális, hiszen Vlagyimir Putyin már egyáltalán nem fiatal ember, le merném fogadni, hogy egyszerre már csak két barnamedvével áll ki verekedni, már nem is lovagol minden nap szibériai tigrisen és reggelire is beéri maximum két komodói sárkánytojással. Már bizony inkább gyéduska, mint bátyuska de ki követi majd a trónon?

Zűr van most a nagy Kínában: bár az eset politikai jelentősége minimális, érdemes megemlíteni a Saholin kolostor főapátjának bukását, mert nem tanulság nélkül való. Arról szól, hogy nem csak a fák nem nőnek az égig, de a bambusznád sem, és hát nem mindegyik szerzetes méltó utódja Bódhidharmának. Adataim forrása a Meduza.

Röviden szólva: az Aeroflot a földre kényszerült. Majdnem összes járatát le kellett állítania, amire a második világháború óta nem volt példa, és nagyon valószínű, hogy az Oroszországi Föderáció egy ideig civil légiközlekedés nélkül marad, ami egy ekkora országban, ahol alig vannak járható közutak és mostanság már a vasútközlekedés is akadozik, felér egy elemi csapással. De lássuk, a Meduza alapjá

Amikor 2022 februárjában az Oroszországi Föderáció megtámadta Ukrajnát, országszerte háborúellenes tömegtüntetések robbantak ki. Azonban elég volt a jogrendszer drákói – és azóta is folyamatosan tartó – szigorítása ahhoz, hogy az akkori ellenállóknak mára írmagja se maradjon. Aki nem menekült el az országból, az most büntetőtáborban van – és Oroszország halotti csendbe burkolózik.

Most sem lennék Megafonos. Máskor sem – vannak szakmák, amikről az ember nem ábrándozik, senkit sem ismerek, aki gyermekkorában spanyol inkvizítor, japán kamikaze vagy magyar propagandista akart lenni – de most pláne nem. Ugyanis a Meta és az Európai Unió közötti koccanás következtében fel fog kopni az álluk, az egész üzleti és politikai modell megsemmisül.

Az alábbiakban következő írás a romániai PressOne hasábjain jelent meg, és az orosz propaganda ottani helyzetét elemzi, az orosz álhír-hadjárat hatásait, ami nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben – bizony, nekünk is van mit tanulni belőle, ugyanis nem különbözik ám annyira egymástól ez a mi két népünk, kultúránk, mint azt sokan hiszik.

Hát nem mondom, rendesen meg vannak kavarodva az amerikai választópolgárok, és ezen nem sokat segít, hogy mi, magyarok már vagy tíz évvel ezelőtt is hasonló állapotban voltunk – természetesen már, aki, de a többségnek azóta sem sikerült kikeveredni a „gumicsontok” mocsarából, sőt, egyre mélyebben süllyed bele, szóval nem ismerjük a kivezető utat.

Fontos és érdekes véleménycikkel jelentkezett a Le Monde hasábjain a Loughborough Egyetem (Egyesült Királyság) két prominens munkatársa, Sabina Mihelj,  kulturális és médiaelemzési tanár és Vaclav Stetka politikai kommunikáció-professzor. Az íráshoz én is fűznék néhány megjegyzést, ezeket majd csillag alatt közlöm, a bekezdések végén.

Ma a magyar online sajtó és ezen belül is a Zóna, valamint a Huppa.hu ügyeiről kell ejtenem pár szót, úgy is, mint érdekelt, úgy is, mint károsult, és meglehet, rövidesen úgy is, mint felperes. Ugyanis feltett szándékom, hogy feljelentést tegyek az említett két – és további rengeteg – magyar online lap működését ellehetetlenítő Hano ellen, akit a rendőrség mai közleménye szerint elfogott.

A héten elég sokat foglalkoztam az orosz külpolitikával, de már régóta nem esett szó az ottani kultúra és belpolitika híreiről. Pedig nagyon lényeges dolgok történtek ezen a téren is – vagy mondjuk inkább őket vérforralónak?

Két hete írtam itt arról, hogy hatalmi háromszög kezd kialakulni a Kaukázusban, bár inkább sokszögről van szó, most annyit kell hozzátennem, miszerint a kaszpi térség is forrong és parázslik. Ennek pedig komoly következményei lehetnek a magyar külpolitikára nézvést, de ezzel majd később foglalkozzunk, egyelőre lássuk a Jamestown Intézet tanulmánya nyomán, mit tudunk.

Már megint a kozákokról lesz szó, akik most és a jelek szerint a jövőben is komoly részei lesznek az orosz hadsereg arculatpolitikájának – magának a hadseregnek már kevésbé, tekintve számukat és reális katonai súlyukat, valamint harci képességeiket. De lássuk, mit tud erről a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya.

Felüdülés végre nem politikai, hanem „kereskedelmi” álhírekről írni, mert ilyen is akad, kérem, bár a kettő között néha elmosódik a határ. Ráadásul a sajtóhirdetések technikájával egy időben magam is aktívan foglalkoztam, mondanom sem kell, a legnagyobb sikertelenséggel... de legalább tudom, honnan indult el az a módszer, ami ma már napi több ezer dollár bevételt is generál az ügyeskedőknek.

Mindig mondtam, hogy nagy áldást jelentenek az emberiségre a technikai vívmányok, ha jóra használják őket, de csak akkor használják őket értelmesen, ha már előbb kimerítették az összes rossz, bűnös és aljas lehetőségeket. Ez a helyzet a mesterséges intelligenciával és az úgynevezett „nudify” programokkal is – az ügyet a WIRED magazin járta körül.

Afrikában jelenleg egy nagyon kellemetlen folyamat zajlik, melynek során nem csak Oroszország és Kína próbálja gyarmatosítani vagy inkább neokolonializálni a földrészt, hanem az iszlamista terrorszervezetek is megütköznek egymással – és úgy tűnik, hogy a korábban végtelenül veszélyesnek ítélt Iszlám Állam vagy az al-Kaida alulmaradnak a JNIM valamivel „szelídebb” (bár ugyanannyira fanatikus és nem