Némi megfontolás után úgy döntöttem, hogy nem engedem át teljesen a tetszhalálnak, kómának a Zónát: mikor van rá időnk és okunk, Gaál kollégával egy-egy jegyzetet azért publikálunk a felületen, részint, hogy ne merüljön teljesen feledésbe, részint, hogy pukkadjanak meg az ellenségeink, akik a kényszerszünet hírére pezsgőt bontottak.

Harminchét éve lakik Magyarországon. Felvidéki magyar, ide ment férjhez, itt születtek a magyar állampolgár gyerekei. Miután Szlovákiában nincs kettős állampolgárság, ő pedig szereti a szülőföldjét, akárhova is tartozik, nem vette fel a magyart.

Ez a mai második rész kicsit hosszú lesz, de érdemes elolvasni. Arról szól, hogy miképpen akarja a Kreml talán nyílt háború nélkül ugyan, de mégis a vazallusává tenni Moldovát, milyen módszereket alkalmaz már évek óta, miket tervez és milyen céljai vannak abban a szegény kis országban. És okuljunk belőle, mert más országok is járhatnak így. Például mi magunk.

Egyre aszimmetrikusabb ez a háború, egyre kevésbé hagyományos, már misztikus elemek is keverednek belé, bár szerencsére csak a propaganda szintjén: pár éve senki sem gondolta volna, hogy a kijev-pecserszki ősi barlangkolostor bérleti joga komoly háborús tényező lehet. Pedig az, és ki is használja a Kreml sajtója alaposan.

Iránban pont az történt, amire számítani lehetett: a perzsa újév előestéjének hagyományos ünnepén fellángoltak a tüntetések. Ez most nem szókép, az ünnep még az iszlám előtti, zoroasztriánus eredetű, tehát hagyományosan sok tűzzel jár, más kérdés, hogy a tiltakozók ezt kihasználva gyújtóbombákkal emelték az est fényét, emiatt néhol közéjük is lőttek.

Egyfelől egy totális diktatúra előkészítése folyik, arra az esetre, ha már végképp nem tudják kezelni, amit eddig se tudtak, de kitartott.

Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy vannak helyzetek, mikor nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, mikor a tolvajt lopják meg, a szélhámost csapják be, a propagandistának hazudnak, és ettől a fontos merény kifordul medriből s elveszti tett nevét, amint azt Hamlet dán királyfi mondta egy szintén zavarba ejtő helyzetben.

Ha tegnap azt hittük, Prigozsinról kiderült, hogy beborult, ma még roszabbul áll a szénája: már nyíltan vádolják azzal, hogy Putyinnal próbál versenyre kelni, holott csak Zelenszkijjel akart, vele is kötekedésből. Jevgenyij, Jevgenyij álltál volna inkább Anyeginnek, mint hadvezérnek, jobban jársz, most már csak Afrikába futhatsz, ha a cár atyuska megharagszik.

Tüzes újévre számít az Iráni Iszlám Köztársaság, fennállása óta a legtüzesebbre és nem lehetetlen, hogy az utolsóra is: könnyen elképzelhető, hogy jövő ilyenkor már más lesz az államforma arrafelé. Mindenesetre a biztonsági erők már készenlétben állnak a ma esti zoroasztriánus tűzünnep előtt, hogy minden esetleges demonstrációt elfojthassanak.

Manapság sokan tanakodnak arról, mi lesz a háború után, mikor az Oroszországi Föderáció elbukik. Arról ugyanis nem lenne érdemes gondolkodni, mi lesz, ha nyer, azt tudjuk: újabb és újabb háborúk, míg vagy nem veszítenek, vagy körbe nem érik a Földet. De mivel erre nem képesek, előbb vagy utóbb csak veszíteniük kell.

Hölgyeim és uraim, hétfő van, nincsenek komoly harci cselekmények, csak az állóháború tombol szokás szerint, tehát az ISW megint elméleti napot tart, minek következtében Wagner operáit közvetítjük a moszkvai Kremlből. Éspedig a Néva kincsétől Prigozsin alkonyáig. Igen, ugyanis a kutatóintézet Prigozsin és a Wagner konfliktusát viszgálja az orosz Védelmi Minisztériummal.

Irán gondjainak se szeri, se száma, de a legújabb az, hogy elképzelhető, miszerint az egész országot – vagy legalábbis nagyon nagy részét – egyszerűen elnyeli a föld. Erről eddig nem volt szó, se ott, se máshol, de tekintsük intő példának: így jár az, aki elhanyagolja a környezetvédelmet és a vízgazdálkodást. Bár a végromlás talán még elkerülhető.

A mai második rész kriminális lesz, ugyanis valóban bűncselekményekről lesz szó benne – a háborúhoz semmi köze, de híven mutatja be, hogyan működik a mai orosz társadalom, amelyben bárki bármikor bármiért vádlottá válhat, ha pechére akár csak egy kicsit is hasonlít egy évtizedekkel korábban elkövetett bűntény gyanúsítottjára.

Senkit sem áltatnék azzal, hogy ma akár csak kicsit is csendesebbek lettek volna a harcok, legfeljebb sok újat nem lehet róluk mondani. Ott zajlanak, ahol tegnap is, senki sem ért el komoly területi nyereséget, jószerével komolytalant sem, mindkét oldalon hullanak a harcosok, ahogyan eddig is és mintha mindenki kezdene kicsit – vagy nagyon – belefáradni az egészbe.

Iránban megkezdődtek a tömeges letartóztatások az iskoláslányok mérgezésének ügyében vagy inkább annak ürügyén – a valódi tettesekről még mindig nem tudni semmit, de az ellenzékieket és a szakszervezeti aktivistákat már viszik a biztonsági szervek, és próbálják minden áron rájuk bizonyítani, hogy ők a vétkesek az ügyben.

Ez a mai második anyag kivételesen nem véres vagy szenzációs lesz, bár ahogy vesszük. Akad majd benne mindenféle, ami bulvárnak ingere: hadakozás, paráznaság, házasságtörés, misztika, bálványok, sőt, még kultúra is. Mert mégiscsak kulturális hír a történet alapja. Azt írja ugyanis az orosz sajtó, hogy új etno-operát mutatnak be Saman (Jaroszlav Dronov) popénekes főszereplésével.

Az amerikai hírszerzés Moszkva-barát lázadás előkészítésének jeleit véli érzékelni Moldovában, ami bizony nem lehetetlen, mármint az, hogy Moszkva szervez ott valamit. Moszkvában és általában az Oroszországi Föderációban viszont zavartalanul folyik az esztelen pénzpazarlás, most éppen olyan helyeken építenek védvonalakat, ahova sosem jutnak el a harcok.

Iránban el akarják lopni az újévet. A karácsonyt nem lehet, az ott nincs, vagyis nagyon kevesen tartják, de az újév ellopásának semmi akadálya. Persze igazából arról van szó, hogy a hagyományos ünnepségek megtartását nem akarja engedélyezni a rendszer, amelyek egyrészt még a zoroasztriánus időkből maradtak fenn, másrészt sok ember gyülekezésével járnak.

Míg a harcoló orosz alakulatok apránként kóstolgatják Bahmutot, mindig egy-egy falatot lekanyarítva belőle, mert még forró, Oroszország az idei legsúlyosabb tömeges rakétatámadást hajtotta végre Ukrajna ellen tegnap. Csak épp minden jel arra mutat, hogy a támadás célja elsősorban nem az ukrán infrastruktúra rombolása volt, hanem az orosz ultranacionalista-militarista körök megnyugtatása.

Az iráni rendszer rá kell jöjjön arra, hogy a nők jogainak súlyos megsértését már nem tudja elintézni pusztán beszéddel, jóllehet próbál ragaszkodni ehhez az eszközhöz. A hidzsáb akkor is kényelmetlen és kínos viselet, ha dicsérik, ha vallási fontosságot tulajdonítanak neki, de az oktatási és munkahelyi numerus clausus alkalmazása egyenesen kimagyarázhatatlan.