Iránban tegnap véget ért a három napos tüntetés-sorozat, de nemsokára kezdődik az újabb, pár nap pihenő után. A tiltakozások kezdenek egyre szervezettebb formát ölteni, de a rendszer sem hagyja magát: ma kivégezték az első halálra ítélt tüntetőt. Ezzel egy időben Irán esze, a tegnap méltatott titkosszolgálati miniszter, Esmail Khatib Németországot vádolta a demonstrációk szervezésével.

Ismételgetek, drága hölgyeim és uraim. Ismét, mert talán most termékenyebb talajra talál. Tudják, a talaj nagyon fontos. Megélhet az a mag sziklán is, de csak jobb neki a jó puha, tápanyagdús földben. Amit most fordítva kell érteni, de megszokhatták tőlem a csavarokat.

A mai második rész megint egyetlen témával foglalkozik, ami azonban napok óta parázs vitákat generál a katonai repülés ismerői, kedvelői és szakértői között (a három nagyon nem ugyanaz), éspedig arról van szó, hogy mi a csodával sikerült eltalálja az ukrán haderő a legközelebbi ukrán területektől hatszáz kilométerre elterülő orosz katonai repülőtereket?

Ha röviden össze akarom foglalni a friss (és ellenőrzött) háborús híreket, azt mondom, hogy szokás szerint minden másképpen van. A harcok zajlanak, a lőszer fogy, az emberek hullanak, de különösebb eredmény nélkül, Putyin áthajtott a kercsi hídon, remélem, legközelebb úsznia kell majd, de mint sportember, bizonyára attól sem ijed majd meg, maximum az aknákat nem fogja szeretni.

Iránban kevesebb volt most a tüntetés és több a sztrájk, de még nincs vége a napnak és a demonstráció-sorozatnak sem, bár a mai nap hiteles híreiről csak alapos ellenőrzés után beszélhetünk, tehát holnap. Mindenesetre nagy tanulság, hogy a látványos utcai tiltakozások hatása komoly, de azokat mégis szét lehet verni – a sztrájkoló üzemeket viszont nem.

A mai második rész összesen egy témával foglalkozik, de ez most nagyon fontos téma. Ma vonták be egy félreértés miatt az orosz ellenzéki Dozsgy televízió adásengedélyét Rigában és a szerkesztőség tagjait a kitoloncolás fenyegeti – Oroszországba, ahol a halál vagy a börtön fenyegeti őket. Azért, mert az egyik műsorvezetőjük nagyon csúnyát bakizott élő adásban.

Ma megint meglepett minket az ISW: míg tegnap az volt a baj, hogy nem volt a legfrissebb a napi jelentés, ma már rövidített is, tekintettel valószínűleg a Mikulásra, vagy nem tudom, mire, de tény, hogy a tegnapi eseményeket összefoglalták igen kurtán, és ennél többet ma nem kapunk.

Ma is bebizonyosodott, hogy Irán népe pontos, becsületes és szavatartó: országos munkabeszüntetést és tüntetéseket ígértek december 5–7. között és lám: már zajlanak is. A rendfenntartók néhol még a demonstrálók, sztrájkolók közé lőnek, de már egyre kevésbé magabiztosak, az állam vezetése pedig igyekszik úgy tenni, mintha nem történne semmi fontos.

Tegnap este és ma nagyon sok – túl sok – minden történt, amivel foglalkozni kellene, de egésze egyszerűen nincs rá sem idő, sem terjedelem. Kora délután az egész, szépen összekészített hírkollekciót elfújta a mai tömeges rakétatámadás, de az egyik témát mégis körüljárnám ebben a második, respektíve harmadik, illetve két és feledik részben.

Kezdjük azzal, hogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Másként: ember tervez, Isten végez. Ez mindig igaz, de háborúban tízszeresen így van. Ma, lévén hétfő, vagy egy átlagos napi jelentésre számíthattunk az ISW részéről, vagy arra, hogy megint elsül Kagan professzor úr tolla és kapunk egy kis hadászati továbbképzést.

Iránból ellentmondásos hírek érkeznek. Készülődik mától egy három napos, az eddigieknél jóval szervezettebb tüntetés-sorozat de ezzel egy időben halálos ítéletek kiszabása, sőt, végrehajtása is várható, tehát sem a tiltakozók nem engednek, sem a rendszer nem enged, aminek a vége elkerülhetetlenül frontális ütközés lesz.

„Brutálisan összeverték Hajdú Pétert egy férfi wc-ben”, írja az Origo.

Úgy tűnik, Nyugaton van még ember, aki képes és hajlandó lenne használt autót venni Vlagyimir Putyintól, és ez nem más, mint Macron francia elnök – nos, lelke rajta, de ne akarja egész Európával, főleg ne az egész világgal megvétetni azt a gyanús járművet. Mindenesetre egyedül ő hiszi el Lavrovnak, hogy Oroszország szívességet tesz azzal, ha tárgyalóasztalhoz ül.

Különleges a mai nap, ugyanis Iránból véletlenül érkezett egy jó hír is. Meg több rossz, de a jó hír nagy jelentőségű: a mai nap folyamán az iráni főügyész bejelentette, hogy feloszlatják az „erkölcsrendőrséget”. Nem teljesen, ne ünnepeljen még senki, de az utcákon többet nem fognak járőrözni. Ez az első komolyabb repedés a rendszer falán.

Talán sosem tombolt még véresebben a háború, főleg Bakhmut környékén, de az orosz diplomácia boszorkánykonyháján is gyanús löttyök forrnak, zubognak: nagyon úgy néz ki, hogy ezt a harcot kizárólag fegyverrel nem lehet megnyerni sem, elveszteni sem, abbahagyni sem, szükség lesz a politikára is – csak hát pontosan tudjuk, mennyire tartja be Oroszország az ígéreteit és az általa kötött szerződéseket.

Ma megint vegyesbolt-napot tartunk ebben a második részben, kirakodó vásárt, száz forintos (most már egy eurós) boltot, lesz ma ebben a hírbazárban ezer apró cikk, amit összehordott a nap és valahogy mind a háborúval kapcsolatos. Még fontos is lesz közötte, azt veszem legelőre.

Iránban most kicsit kevesebb a tüntetés, mint korábban, de legalább tudjuk ennek az okát: már szervezik a három napos országos demonstrációsorozatot december 5-6-7-re, ami már kevésbé lesz spontán, mint az eddigiek, viszont elképzelhető, hogy sokkal hatékonyabb lesz és a résztvevőinek is kevesebb baja esik majd. Mindenesetre ezen a három napon nem lennék a Baszidzs tagja (igaz, máskor sem).

A mai második részbe mindenféle vegyes limlom kerül, a háború hírhordaléka, ami viszont gyakran mond többet ennek az abszurd kornak a hétköznapjairól, mint a komoly elemzések és statisztikák, közvélemény-kutatások. Hiába, a régészek is akkor örülnek a legjobban, ha egy antik szemétdombot találnak: abból többet tudnak meg a korról, mint egy palota romjaiból.

A harcok nem enyhülnek, sőt, erősödnek, Lukasenko politikai machinációi valószínűleg kizárólag azt a célt szolgálják, hogy az ukrán hadsereg egy része nem mozdulhasson a fehérorosz határról, de támadni nem fog, a jelek viszont arra mutatnak, hogy újabb dicső orosz visszavonulás készülődik, ezúttal Zaporizzsjában, ami viszont a háborút is eldöntheti.

Irán vezetése úgy tűnik, egészen egyszerűen nem érti, mi történik az országban és azt sem, hogy az események legfőbb felelősei ők maguk. Akár Khamenei, akár Raisi viselkedését nézzük, mintha valamiért biztosak lennének abban, hogy életük végéig ők lesznek a hatalom birtokosai, ami még alakulhat így is, mármint, ha elég hamar véget ér a földi pályájuk.