Meglehetősen rossz hírem van, kérem: a magyar kormányoldalon kitört a sinológia és most középsúlyos járványként terjed.

Ma nincs hír a Szuperpegazus ügyében, azt is hiába dudorászom, hogy „miért nem énekel nekünk, Völner úr”, semmi válasz, szóval nézzünk körül kicsit Észak-Koreában, különös tekintettel arra, hogy ebben az élenjáró szuverenista államban átmenetileg betiltották a szórakozást, de még a nevetést is, ellenben új Napistenük van.

Hej, száll a trojka a friss havon, künn a pusztában, három pej paripa repíti: Pegasus, Candiru és Predator. Nemezcsizmás muzsik hajtja, nagy bojárok ülnek rajta, mulatoznak, vígan vannak, van vodkájuk, sós heringjük, mégis mind csak hallgatóznak: mit beszél a földjük népe? Nem beszél az,  inkább hallgat, füle van nálunk a falnak!

Három másodpercre belenéztem a Tv2-n most futó, A Nagy Ő című „realitybe”. Kék tenger, bérelt vitorlással, nem „Mészáros Lőrinc” nagyságrendje, de még Borkai mesteré sem, ez János bácsinak szól, és Mari néninek, akik adásról adásra újra üresfejű fiatalnak érezhetik magukat.

A tegnapi kényszerszünet után újult erővel indul a Zóna, blablabla... az a baj, hogy ez most nem közhely. Olyan hír került elém, ami borzongató perspektívákat nyit meg és egyre bizonyosabbá teszi, hogy a közösségi média mindennemű használata olyasmi, mintha az ember meztelenül, fegyver nélkül sétálgatna egy bengáli tigrisrezervátumban.

Nem tudom, mikor érti meg MZP és stábja, hogy a politika és a pártpolitika az kettő, a publikumnak pedig nem azt kell eljátszani, hogy az Othellót alakító színész mit gondol a Desdemonát alakító színésznőről, hanem azt, hogy Othello mit gondol Desdemonáról. Azt viszont hitelesen kell eljátszani.

Abban a valószínűtlen esetben, ha egyszer belőlem magyar miniszterelnök lenne, sosem mondanék beszédeket.

Szeretünk mi itt károgni. Ki itt károg, ki ott, én most itt. Szele Tamás barátom tegnap már írt egy kiváló cikket a kötelező beszolgáltatásról, hasonló illusztrációval, csak most nem aprózzák el, mint Rákosi apánk tette volt.

Az Magyarországon soha nem jó jel, ha egy törvényjavaslatot hiperűr-sebességgel szavaznak meg, márpedig a „beszolgáltatási törvénnyel” így jártunk. Ami tegnap reggel még csak munkaanyag volt, azt délután fél négykor Semjén Zsolt be is nyújtotta, ma pedig úgy megszavazták, mint a huzat.

Mozgalmas ez a hétfő, nem mondom, zajlik az élet, a hétvégén kipihenték magukat a hírek és most kavarognak, mint a viharos tenger. Persze nem a hírek pihenték ki magukat, hanem az emberek, akik elkövetik azt a rengeteg okosságot, amiből a hír lesz.

A mai téma nem igazán új, megvan pár hetes is, talán az én hibám, hogy csak ma reggel került a szemem elé – vagy lehet, nem is hibám, inkább bajom. Mindenesetre hümmögve láttam, hogy a Pesti Srácokban a hóhért akasztották nem is olyan régen.

Semmiféle gúny vagy irónia nincs ebben. Valóban csodálom. Hallgattam Völner mester régebbi megnyilvánulásait, Borkai mester lebukása előtti megnyilvánulásait, hallgatom néha a többit, Varga Juditot, Semjént, és a tágabb holdudvart, most pár perce éppen Pataky Attilát.

Csókolom, ma nincs Völner, mert nem történt vele semmi új – néha neki is kell pihenni – ha nem akarunk a világjárvánnyal foglalkozni, és nem akarunk, akkor marad valami más. Például az a kérdés, hogy lesz-e még Fudan kutyavásár, avagy mégsem.

Nem értem. Nem értem, hogy ennek a jóembernek miért nem jár a doktori cím. Ha Schmitt Pálnak járt, Semjénnek jár, akkor küzdő korunk legnagyobb üzleti géniuszának miért nem jár? Oké, nem akarja az idejét tanulásra fecsérelni.

Hölgyeim és uraim, színháztörténeti pillanatok tanúja volt tegnap a Nemzetbiztonsági Bizottság. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyar színjátszás két legreményteljesebb drámai szendéje mutatta be képességeit előttük, poénözön közepette, kár, hogy ott nem illik tapsolni, de hogy szék nem maradt szárazon, az egészen biztos.

Így mondanák a rendőrségen. Kóbor halála most csak ürügy. Nem rendített meg, ahogy a többi halál se rendít meg: túl sokat láttam belőle, állatot többet, de embert is. Életben, filmen, mindenhogy. Valaha még a földön fekvő alak látványa is megviselt.

Ahogy elnézem, valaki itt valamit nagyon, de nagyon félreértett, és most a Gizike szánt, a gőzekének meg már varrják is a menyasszonyi ruhát, igen csinos erőgép lesz majd benne. Olyan tűzről pattant.

„...az omikron így is sokkal fertőzőbbnek bizonyult, méréseik szerint az új variánssal szemben az oltások termelte antitestek – még azon pácienseké is, akik az oltás mellett korábban fertőzésen is átestek – negyvenedannyira védtek, mint a korábbi variánsokkal szemben. Ilyen alacsony fokú védettség pedig nem óv meg az áttörő fertőzésektől. [Alex] Sigal szerint amúgy ez még így is sokkal jobb eredmé

A mai délelőttöm méla völnerezgetéssel telt, ez egy új magyar türelemjáték, aminek az a lényege, hogy elégtelen információtöredékekből próbáljuk meg összerakni, mi történt Völner államtitkár körül, de akárhogyan is látunk neki, mindig tank lesz belőle, mint a régi szovjet viccben, így csak délben tudtam meg, hogy történelmi ez a nap.

Magyarországon fontos a politika, de azért az üzlet mindennél fontosabb: most például olyan ügyben vitatkoznak a magas kormánykörök, aminek az a tétje, hogy sok pénzt költsünk el egy repülőtérre, vagy inkább rengeteget, és többre, ami lássuk be, nagyon nem mindegy.