#Kreml

Most, amikor a Kreml összes mamelukja ájultan ünnepli Donald Trump amerikai elnököt, mint a(z orosz) béke elhozóját, nem árt egy kicsit megnézni: korábban mennyire bizonyult sikeres békéltetőnek? Ebben segítségünkre van a Carnegie Alapítvány tanulmánya Mihail Korosztyikov tollából, mely bebizonyítja, hogy emberünk békegalambnak még csak nem is terepszínű, hanem sokkal inkább – tehetségtelen. Hossz

Nem hétköznapi pálfordulást mutatott be az orosz vezetés a napokban, valósággal diplomáciai hajtűkanyar tanúi lehettünk, hiszen Donald Trump az Egyesült Államok elemi érdekeinek is fittyet hányva visszahelyezte Vlagyimir Putyint a világpolitika színpadára, melyért valóságos hálasortüzet mutattak be Moszkvában a korábbi, ellenséges hangvételű nyilatkozatok helyett. Hát igen: az amerikai elnök szalo

Mindig érdekelt, mennyit kereshetnek a politikai propagandisták, hogy fizet manapság az árulás, mennyi lehet a júdáspénz? Nem, mintha üzletágat, profilt szeretnék váltani, az nekem amúgy sem menne, de ha azt tudom, nekem mennyim nincs, legalább azt szeretném tudni, nekik mennyi jut? A The Insider jóvoltából kiderült, mennyit keres a leguszítóbb orosz televíziós talk-showk producere. Jelentem: soka

Több, mint fontos nyílt levelet tett közzé az orosz emigráns ellenzék három prominens tagja a Washington Postban. Julija Navalnaja, Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin arra hívják fel a figyelmet, hogy az online technológiák nagyon könnyen a zsarnokság és azt elnyomás tökéletes eszközeivé válhatnak – ők ezt a saját bőrükön tapasztalták, és rövidesen bárki megtapasztalhatja az ő élményeiket. Attól t

„

Moszkvában látszólag rendben, sőt, kissé unalmasan mennek a dolgok, Putyin a győzelemnapi parádé részleteit szervezgeti, Zjuganov, a Kommunista Párt elnöke feltűnősködik az Állami Dumában, lecserélték a Gulag-múzeum igazgatóját Zahar Prilepin egyik tanítványára... szóval, mintha minden a legnagyobb rendben volna és nem lenne háború. De van.

Kérem, először is cáfolattal kell kezdenem. Nem, ismétlem, egyáltalán nem igaz, hogy Moszkvában terjed ez a bökversike. Már csak azért sem terjed, mert ezt a zöngeményt én találtam ki olyan három perc alatt, és oroszul egyáltalán nem hangzik ilyen jól. Viszont tény, hogy a Kremlnek jól jönnek Trump hagymázas birodalmi látomásai, mert elterelik az orosz állampolgárok (majdnem alattvalót írtam) figy

A CEPA (Center for European Policy Analysis) világszinten is a politikai elemző intézetek elitjébe tartozik, és csak a legkiválóbb szakembereket kérik fel közreműködésre. Közéjük tartozik Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akiknél többet az orosz szolgálatokról valószínűleg senki sem tud – lássuk, hogyan összesítették az orosz hírszerzési-elhárítási-diverziós tevékenység szempontjából az idei évet

Sok csodálatosat láttam én már, de olyan embert még egyet sem, aki nekem el tudta volna magyarázni az „orosz világ” fogalmának meghatározását. Mert már az is gonosz dolog volt, hogy ennek nevében megtámadták Ukrajnát, de ha Moszkva a szláv földeket akarja egyesíteni, akkor mi a fityfenét keres Szíriában vagy Afrikában? Tudom: pénzt, nem is keveset, de hogy indokolja ezt meg, miféle ideológiával?

Ahhoz már régóta hozzászokhattunk, hogy Oroszországban minden másképpen van. Mármint nem másképp, mint a világ többi részén, hanem a valósághoz képest is másképp. Náluk nem ritka, hogy az öngyilkos harminckétszer hátba lövi magát, mielőtt kiugrik az ablakon, melyet kívülről gondosan becsuk maga után, mint Majakovszkij elvtárs, nem ritka az sem, hogy a hősből áruló lesz, az árulóból hős, a fából me

Grúzia forrong, éspedig nem kicsit, hanem nagyon, állandósultak az utcai zavargások, ugyanis a hatalmával visszaélő kormánypárt évtizedek munkáját, az ország esetleges európai uniós tagságát próbálja demagóg jelszavakat harsogva Moszkva-párti orientációra változtatni. Ezzel foglalkozik a Jamestown Alapítvány új tanulmánya.

Úgy tűnik, meg kell világítanom a helyzetet, mert elég zavarosnak tűnik. Mikor ma dél körül az Index világgá kiáltotta, hogy „Putyin hajlandó tárgyalni a békéről” épp egy másik cikket írtam, csak közben erősen csóváltam a fejemet, mint a farkas a viccben, hogy hej, ez a mese is hogy megváltozott... aztán persze kiderült, hogy nem változott meg semmi.

Mozgolódik az orosz szélsőjobboldal, és ez soha nem jó jel, de most, háború idején kifejezetten veszélyes – ha az Oroszországi Föderációban megerősödnek és érvényt szereznek nemzetiség-ellenes törekvéseiknek, az akár még az államszövetség széthullásához is vezethet. De lássuk, mit ír erről a Jamestown Alapítvány elemzése. 

Állandó viták tárgya, hogy mennyire működnek az Oroszországi Föderáció elleni szankciók és mi értelmük van. Erről írt egy szösszenetet Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akik az orosz titkosszolgálatok legkiválóbb szakértői – bár utóbbi időben keveset dolgoznak, aminek az lehet az oka, hogy szegény Szoldatov öreg és halálosan beteg édesapját letartóztatták és egy sarkkörön túli munkatáborba deport

Andrej Percev, Oroszország egyik legkiválóbb újságírója minden héten kiemeli azt a két helyi, belföldi hírt, amelyet a legfontosabbnak tart és elemzi őket. Ez mindenképpen tanulságos olvasni, ugyanis rendre bebizonyosodik: azok az események lényegesek valójában, amelyeket rajta kívül senki sem talált meghatározónak és a nagy port felverő szenzációk múlnak el hatás és nyom nélkül. Tekintsük tehát P

Nincs mit szépíteni a dolgon, az Oroszországi Föderációban rohamosan erősödik az ultranacionalizmus: úgy tűnik, megjelentek a Fekete Százak jelenlegi utódai, és a barna pestis rohamosan terjed. A kormányzat meg örül neki, ugyanis valamiféle önkéntes karhatalmistáknak tekinti a neonácikat. Ezt a kérdést elemzi a Jamestown Alapítvány tanulmánya.

Az oroszországi muzulmánok helyzete egy két és fél évvel ezelőtti mondatot juttat eszembe, mikor is – 2022 áprilisában – a propagandista Szolovjov soha véget nem érő tévéműsorát vezetve azt mondta egy esetleges atomháborúról: „De akkor mi, pravoszlávok a mennybe jutunk, míg ők egyszerűen meg fognak dögleni.” Amire rákontrázott a csatorna vezetője, Margareta Szimonjan: „Egyszer úgyis mindannyian me

Egyelőre még nem tört ki a címben említett polgárháború, de egyrészt igény sok helyen lenne rá, másrészt a Duma épp most biztosítja törvény útján, hogy fegyveresek is legyenek kéznél, ha elkezdődik a tánc – engedélyezni készülnek a szövetségi szubjektumok magánhadseregeinek felállítását. Valóságos druzsinák lesznek, elképzelem, ahogy Novgorod hadat üzen Pszkovnak vagy Szmolenszknek... de lássuk, h

Ha nem vigyáznak a franciák, még Jordan Bardella lesz a miniszterelnökük, aki poétikusan ifjú kora ellenére tulajdonképpen Marine le Pen kesztyűbábja – és még jó, ha csak az övé, és nem Konsztantyin Malofejevé, Dugin patrónusáé, a Cárgrád-médiabirodalom tulajdonosáé. A helyzetnek a Mihail Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Ceenter járt utána.

Kérem tisztelettel, javasolnám Kirill moszkvai pátriárka besorozását a tüzérséghez és mielőbbi bevetését is, ugyanis az orosz nehézfegyverzet teljesen új eszköze lehetne: minden muníció nélkül is képes elsülni a feje, és elég nagy kaliberű, minden eddigi űrméret feletti marhaságok ontására képes akár viszonylag hosszú időn keresztül is. Aztán hagyni kell hűlni, nehogy megrepedjen.