#Kreml

Moldováról akkor szokott beszélni a világsajtó, amikor vagy baj van ott, vagy baj készülődik. Most épp a második esetről van szó: habár a Kreml nem sikerült megszerezze a választásokon a befolyást az ország felett, még nem adta fel a próbálkozást, egymás után állítja a maga oldalára a kis ország eredetileg is erősen oroszbarát oligarcháit és korrupt politikusait. Ezekre az áldatlan állapotokra hív

Röviden szólva: az Aeroflot a földre kényszerült. Majdnem összes járatát le kellett állítania, amire a második világháború óta nem volt példa, és nagyon valószínű, hogy az Oroszországi Föderáció egy ideig civil légiközlekedés nélkül marad, ami egy ekkora országban, ahol alig vannak járható közutak és mostanság már a vasútközlekedés is akadozik, felér egy elemi csapással. De lássuk, a Meduza alapjá

Ritka madarat fogtam, kérem, mutogatom is, mert valóban nem mindennapi eset az, hogy Dmitrij Peszkov, a Kreml és az orosz elnök sajtószóvivője önálló interjút adjon, ő a hivatalos véleményeket szokta tolmácsolni, nem a sajátját. Most mégis kivételt tett az Ekszpert.ru híroldallal, és érdemes odafigyelni arra, miket mondott, főként a sajtó szempontjából lényegesek a megállapításai.

Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.

Moszkva Afrika-politikája egyre izgalmasabban alakul és egyre nagyobb gazemberekre épül: nemrég Ibrahim Traoré Burkina Faso-i elnök viselt dolgait elemeztem ezeken a hasábokon, most pedig a Riddle: Russia nyomán Khalifa Haftar líbiai hadúrra kerítek sort – szíriai támaszpontjainak elvesztése után ugyanis a Kreml talán Líbiában reméli, hogy megvetheti a lábát, és onnan terjeszkedhet a Száhel-övezet

Lezárult a romániai elnökválasztási kampány, hála az Égnek, ugyanis ez még az ottani történelemben is a leghosszabb volt ebben a műfajban, és kezdenek megjelenni az eddig titkosított elemzések. Az alábbiakban ismertetem az OpenMinds vizsgálatának eredményeit, melyekből világosan kitűnik, hogy Moszkva nem kevés pénzt ölhetett a romániai szavazók befolyásolásába, és csak azért nem járt sikerrel, mer

Abba a szerencsés helyzetbe kezdenek kerülni az európai elhárító szolgálatok – főként az orosz dezinformátorok hiperaktivitása miatt – hogy lassan az álhírek és manipulációk irányultságából és mennyiségéből ki tudják következtetni, melyik európai állam az orosz propaganda legközelebbi célországa. A jelek arra mutatnak, hogy nemrég Spanyolországon volt a sor.

Mint azt a francia titkosszolgálati források feltárták, Călin Georgescu volt, majd eltiltott romániai elnökjelölt és reménybeli miniszterelnök lánykori neve Diana Iovanovici Șoșoacă és saját magának szülte George Simiont, aki majd újjászüli őt. Na jó, ez utóbbi túlzás, de az előző állításnak van alapja. A G4Media című román lap részletes elemzést közöl a tavalyi orosz beavatkozásról a romániai vál

Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.

Ez a mai írás kicsit színes lesz és nagyon abszurd a maga balkáni módján: megtudhatjuk belőle, hogy Cezar Ionaşcu, a Bukarestben élő orosz propagandista hogyan is él és állítólag mennyiből. Nos, ha az adóbevallásának hiszünk: nyomorog, ha a reklámjainak: dőzsöl. De hogyan lehetséges ez? Először megpróbálom bemutatni mai ügyfelünket, első sorban a Newsweek román kiadásának cikke alapján. 

Rendszeres olvasóim már megszokhatták, hogy hétvégenként gyakran idézem Andrej Percev kiváló elemzéseit az orosz politikáról: nála kevesen tudnak többet arról az országról, és kevesen járatosak a külpolitikai berkekben és a tambovi választókerületi bizottságokban egyaránt. Lássuk, ezen a héten mi volt az a két hír, amit fontosnak talált.

...akkor lenne csak nagy a baj Oroszországban. Ettől ugyan nem kell egyelőre tartani, minden jel arra mutat, hogy a Putyin-rezsimnek elemi érdeke minél tovább elnyújtani a harcokat, de a Jamestown Intézet pár nappal ezelőtti tanulmánya szerint sok fej fő most Moszkvában, melyek mind azt próbálják eldönteni, mihez kezdjenek majd, ha beköszönt az általuk cseppet sem óhajtott béke.

Különös írás jelent meg a Moscow Timesban, az benne a különös, hogy inkább tűnik figyelmeztetésnek, mint elemzésnek. Ugyanakkor a szerzője, Avesta Afshari Mehr, aki nem csak mesterséges intelligencia-fejlesztő mérnök, de a Durham Diplomatic Society kutatóintézet elemzője is, valóságos garanciát jelent arra, hogy komoly dolgokról van szó. Egészen pontosan az orosz politika és a szervezett bűnözés ö

A Zóna rendszeres olvasói hozzászokhattak már Andrej Percev orosz belpolitikai hírelemzéseihez. Ezekre nagy szükség van, ugyanis a világ nagy része döbbenten és értetlenül figyeli Moszkva döntéseit, holott azok távolról sem véletlenszerűek – a maguk oroszos módján ugyanolyan megfontoltak, mint bármely más politikai sakkhúzás, igaz, megérteni külön tudomány őket. Lássuk, mely orosz belföldi híreket

Az, hogy Európa geopolitikai szerepe meg fog változni, át fog értékelődni, már J. D. Vance fölényes és agresszív beszéde idején biztos volt, és a kudarcba fulladó, USA-közvetítéssel zajló orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalások tették kétségtelenné. Most jött el az a történelmi pillanat, amikor Európa újból komoly tényezővé válhat – ha ki mer állni magáért és ha képes eldönteni mit akar. De tényleg

Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp zajlik a telefonos tárgyalás Ukrajna jövőjéről Vlagyimir Putyin és Donald Trump között, viszont sajnos a beszélgetés tartalmáról semmit sem tudunk egyelőre. Annyi biztos, hogy bármiben is egyezzenek meg, Putyin nem tervez nyilatkozni a döntésükről, tehát valószínű, hogy az első konkrét információk a Fehér Ház honlapján fognak megjelenni – ha ugyan megjelenik

Elon Musk hosszú ideig valamiféle tech-ikonnak számított, aki körül több volt a legenda, a mítosz, mint a reális eredmény, csak hát emberünk szó szerint kezdi kimutatni a foga fehérjét. Szó sincs az ő esetében „zseniális feltalálóról” (voltaképpen nem is talált fel semmit, már létező találmányokat menedzselt), sokkal inkább az elmebaj határán egyensúlyozó kalandor-vállalkozóról, aki a politika ter

Ma és holnap azzal a minden eddiginél aljasabb hírhamisító módszerrel fogunk foglalkozni, amely nem egyszerűen álhíreket terjeszt a Kreml utasítására, hanem a nyilvános MI-chatbotokba is beszivárog, így lehetetlenné teszi vagy nagyon megnehezíti a tények ellenőrzését. Szóval, ha a patakot nem tudja megmérgezni a fortélyos orosz, megmérgezi a forrását.

Természetesen orosz flottabázisról van szó, mi egyébről – míg a világ arra figyel, hogy Donald Trump aljas módon hátba döfi Ukrajnát és az Egyesült Államok közigazgatásának és államrendjének módszeres – és gyors – felszámolásán álmélkodik, a Kreml továbbra is világhatalmi tervein munkálkodik, és tért kíván nyerni Afrikában. Erről a Riddle számolt be egy részletes elemzésben.

Rég nem foglalkoztam már Alekszandr Geljevics Duginnal, Putyin legkülöncebb udvari bolondjával, aki néha azt játssza, hogy ő a „cár atyuska esze” – de az alapos szemlélőt nem képes megtéveszteni. Ugyan naponta publikál, időnként kilépve saját kiadványai köréből is, van, hogy vele íratják meg a RIA Novosztyi egyik vezető anyagát is, de sok újat még ebben az állandóan változó világban sem képes mond