Szele Tamás: A gyűlölködés komédiája

Mindenki a botrányos tegnapi törvényhozási tragikomédiáról beszél, ami álszent szemforgatással tiporja sárba minden szexuális kisebbség jogait, mintegy mellesleg, gyermekvédelemnek álcázva az uszítást és ez így is helyes – legalább beszéljünk róla, mást úgysem nagyon tehetünk.

Egy másik lapban már kifejtettem magam is a véleményemet ez ügyben, mely szerint messze túlmutat az új, tegnap hozott paragrafus pusztán a kisebbségek megalázásán, megbélyegzésén, mondhatni zsarolási potenciált ad az Ügyfélkapun keresztül majdan bárki számára elérhető „deviáns-lista” a kormány kezébe, hiszen azt szinte lehetetlen bebizonyítani, hogy valaki kizárólag a hagyományos szexualitásnak hódol, jobban mondva lehetetlen is. Tehát elég ráfogni bárkire, hogy alternatív utakat jár vagy járt Venus berkeiben, és könnyen felkerül a névsorba, de levétetni magát sehogyan sem tudja majd. Azonban ha azt hisszük, ennyi politikai rothadás kitölti a mai napot, nagyot tévedünk.

Magyarország ennél sokkal jobban teljesít, három olyan hír is mutatkozik, ami arról szól, hogy a kormány és oszlopai igen változatos egyéb gyűlölködési lehetőségeket keresnek és találnak is. Kell a többféle gyűlöletcsoport, mindenképpen kell a kampányban, hogy ha valakit nem lehet melegnek vagy transznak pletykálni, mert mondjuk kilencven éves, vagy tizenkét gyermeke van, az se ússza meg a rágalomhadjáratokat.

Kedvencem lett rögtön az első hír, mely szerint épp most rendeznek konferenciát Budapesten amelynek célja a Magyarországon működött szabadkőműves-páholyok történetének áttekintése, megalakulásuktól napjainkig. Az ám, de ki rendezi? Valamelyik Nagypáholy? Esetleg egy önálló páholy fehér (vagyis nyilvános) munkájáról van szó, ismeretterjesztés, kultúrtörténeti áttekintés céljából?

Ördögöt, kérem. Még szabadkőműves sem lesz a konferencián, arra külön vigyáznak. A szervezője Tóth Gy. László, és a rendezvény célja részint Raffay Ernő fényezése, szidolozása és csiszolgatása, másrészt pedig a tavaly nyári áldatlan „szabadkőműves vita” melegen tartása, ki ne kopjon valahogy a köztudatból. Kellenek a kőművesek a kormánynak épp úgy, mint a melegek, a transzok, vagy amint kellettek a filozófusok, rokkantak, közmunkások, egyetemisták, bárkik – célpontnak kellenek a gyűlölethez. Hogy őket senki sem kérdezi? Naná. Tell Vilmos sem társalgott az almával, csak lőtt rá. Csak azt ne mondja senki, hogy ezt független, polgári értelmiségiek spontán tanácskozása, mert menten körberöhögöm. Az eseményről három, összesen három sajtótermék számolt be: Szakács Árpád Erdély.ma című portálja, a Kurucinfó és a Magyar Nemzet. Mondjuk egyik sem egy szabadelvű szellemi műhely. De lássuk a főszervező életrajzát is, mert igen szép:

„Tóth György László politológus, publicista, kommunikációs tanácsadó. Legmagasabb iskolai végzettsége: ELTE, Bölcsészettudományi Kar. A Kádár-korszakban szellemi és fizikai segédmunkás, később filmszínházvezető. 1990-től 1996-ig az Országos Art-mozi Egyesület elnöke, 1990-től 2002-ig a Magyar Mozgókép Közalapítvány Filmforgalmazói és Videokiadói Szakkuratórium elnöke. 2008-tól 2010-ig az Echo Televízió programigazgatója.

1995-től 1998-ig Orbán Viktor (Fidesz) elnöki tanácsadó testületének a tagja, 1998-tól 2001-ig titkárságvezető (Miniszterelnöki Kabinet Kulturális Titkársága). 1998-tól 2002-ig a miniszterelnök főtanácsadója, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa. 2002-től független politikai elemző és kommunikációs tanácsadó.”

Hát, alaposan elmélyedhetett a Magas Fokozatok munkáiban, ő tudja, milyen rítus szerint – költői a kérdés, hogy ennek a mozgóképes szakembernek mi a csoda köze van a szabadkőművességhez? Annyi van, hogy szereti szidni.

Miért szereti szidni?

Pénzért szereti szidni.

Pénzért, előnyökért és megfelelési kényszerből teszi, amit tesz. Tán össze is dőlne a világ, ha egyszer egy ilyen gyűlölet-zsinaton megkérdeznének valakit, akinek köze is van ahhoz, amire köpik a mérgüket, de tán jobb is, ha nem teszik: a választ úgysem hallgatnák meg. De mondom, úgy vannak a szabadkőművesek is a kormány spájzában, mint a befőtt: feltették őket a polcra, aztán mikor kellenek, majd előveszik és felbontják a befőttes üveget. A szabadkőművesség, mint politikai vád különben is ideális, hiszen ez a testvériség rossz történelmi tapasztalatai miatt meglehetősen diszkrét módon kezeli belső ügyeit, nem szoktak rezesbandát hívni a munkákra, nem is a főtéren vagy a stadionban tartják azokat, épp úgy nincs tanú arra, hogy semmi rosszat nem művelnek, mint arra, hogy valaki nem tett semmi „különlegeset” a hálószobájában, elvégre oda sem szokás tanúkat hívni. Kell az ilyen, mert ahogy képtelenség bebizonyítani, miszerint valaki nem meleg, azt se lenne könnyű igazolni, hogy valaki nem kőműves. Valóságos Jolly Joker ez a politikában, kérem.

Aztán lássuk, mi van még?

„Mi vagyunk a zsoldosok

kezünk sose dolgozott

kardot-lándzsát hordozott

gúnyánk mégsem foltozott!”

–

énekli a Megafon közpénzzel alaposan kitömött mamelukjainak víg, toborzó hada.

Nagy baj lehet már náluk, mert eddig csak megfizették a darabontjaikat, jó pénzzel, az igaz, de most toborozzák is.

„MA MÁR A FACEBOOKON DŐLNEK EL A VÁLASZTÁSOK, ITT KELL TENNÜNK MAGYARORSZÁG JÖVŐJÉÉRT

A Megafon küldetése, hogy a jobboldal szembeszálljon a balliberális véleménymonopóliummal a neten. Rád is szükség van az online csatatérben, vállald fel a véleményed, és együtt győzni fogunk! Ha közösségi média építkezésbe kezdenél, vagy még ügyesebb szeretnél lenni, akkor jelentkezz 4 napos gyakorlati képzésünkre, hogy a legprofibb szakemberektől tanuld meg miképp lehetsz hatékony, bátor és magabiztos a Facebookon!

A képzés ingyenes, az érdeklődés nagy, jelentkezz még ma!”

Szép ecsém, aki ezt intézed, annyit mondhatok, mert tudok pár dolgot az online sajtóról: ez a biztos bukás útja, de legalább sokba is kerül. Nem csatatér az online média, hanem versenypálya, és még annak sem mindig mondható: aki beáll hozzátok, az lát ugyan majd szép számokat, amiket sok pénz befektetésével érnek el, de meg nem tanulja a mesterséget, akár négy napos a képzésetek, akár negyven, akár négyszáz. A suszterek jobban teszik, ha a kaptafánál maradnak. Ajánlok egy próbát. Éljenek meg ezek a ti növendékeitek egy hónapig, csak egyig abból, amit az online térben keresnek. Én abból élek. Megméretkezünk súlyra az elején, a végén, és az veszít, aki többet fogyott.

Van még szépség, kérem. A CÖF már tavaly mindenféle önjelölt bíróságokat akart állítani, most egy lépéssel tovább ment ennél. Azt mondja Csizmadia László a Magyar Nemzetben:

„Meggyőződésünk szerint itt az ideje annak, hogy a balliberális országfosztás nyomába eredjünk, ezért szellemi honvédőink akaratára megalakítjuk a Civil Igazságtételi Bizottságot – jelentette be a CÖF–CÖKA elnöke. Csizmadia László a Magyar Nemzet kérdésére kiemelte: a hazát elárulók – a jogállamiság sajátos, „selymes” felfogása szerint – következmények nélkül úszták meg a rájuk kiszabható súlyos büntetéseket. Ezért fel kell állítani azt a bizonyos erkölcsi gyóntatószéket.”

Biztos, hogy gyóntatószékre gondolt, uram? És mi lesz azzal, aki nem katolikus? Lutherani comburantur? Aztán hogy működne ez a bútordarab?

„Az ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász által vezetett bizottságot tehát Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírája, Zétényi Zsolt jogász, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke, Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia plébánosa, Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász, Wittner Mária ’56-os szabadságharcos és Borvendég Zsuzsa történész, jogász alkotja majd.”

Uram, van törvényszék, gyóntatószék és árnyékszék: ez a testület az első kettő meghatározásába nem fér bele. Nem, ugyanis a törvényszéknek jogosítványa van a tevékenységére, de ezt a valamit senki sem ruházta fel semmiféle joggal, a gyóntatószékben pedig nincsenek ennyien és nem ítélkezés, hanem feloldozás a célja: marad hát a harmadik lehetőség, bármennyire szomorú is ez.

Mondjuk ki: rágalmazótestületet alakítottak nagy buzgalmukban a CÖF „szellemi honvédői”, sárdobáló bizottságot, excrementumkavaró kongresszust akarnak ülni. Hát, cacatum non est pictum.

Milyen döntést hoznának, milyen alapon, kinek a nevében, miféle végrehajtó hatalom állna mögöttük, egyáltalán: hogyan idéznék maguk elé a megvádoltakat? Nyilván sehogy: távollétében ítélnék el, aki nem tetszik nekik, arra, ami eszükbe jut és a verdiktet rábízzák vagy a Gondviselésre vagy a „lelkes hazafiakra”.

Jobb országokban ezt uszításnak, bujtogatásnak nevezik.

Hihetetlen, mennyi időt, pénzt, energiát képesek egyesek beleölni – még csak nem is a gyűlölködésbe.

Hanem annak előkészítésébe.

Hogy legyen annak majd anyagi, szervezeti háttere, látszólagos tömegbázisa, médiája, ideológiája.

Soha olyan pocsék kampány nem volt, mint amilyen ez lesz. Egyet mondok, azt is egy jó kétszáz éves kalendárium szavát idézve:

„Ki ez évben éhen nem hal, kit agyon nem vernek Mondja magát jövő nyáron szerencsés embernek.”