Gaál Péter: Mókuskerék

Mókuskerék. Jó, lehet benne hörcsög is. De miért tapossa a mókus (hörcsög) a kereket? Két okból. Az első, hogy azért, mert csőlátása van. Ha egyszer belekerült, nem lát máshova, csak oda, amit úgy hisz, hogy „előre”. A másik, mert azt gondolja, hogy jut valahová.

Ha az ember, pardon, mókus/hörcsög megy, akkor jutnia kell. Hiszen a láb mozog, valamiféle talajon, és innét minden ez diktálja neki.

És ha nem volna csőlátása? Akkor csinálna magának. Mert a láb a fontos. A menés. Az „előre”. Ha nem mókusnak, illetve hörcsögnek született volna, hozzátenne ilyesmiket, hogy „fejlődés”, „igazság”, „üdv”, és hasonlókat. Egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Vagy...

Bity, íli nye bity.

To be, or not to be: that is the question:

Whether ’tis nobler in the mind to suffer

The slings and arrows of outrageous fortune,

Or to take arms against a sea of troubles,

And by opposing end them? To die: to sleep;

No more.

Nincs vidámabb? Hősiesebb? Hogyne volna. Francba az avoni hattyúval. Itt van nekünk a Kárpátia:

Most dobban a szív, bátran indul a láb,

Érzem a száz éves nyárfa illatát,

Rongyos ruhában, de önkéntesen,

Fel sáncra, fel a végeken!

Ha csak egy csepp fantáziával bír, ilyesmit érezhet a mókus/hörcsög is, éjszakáról éjszakára. Az ő kereke még a Lajtabánságon is túltesz. Hiszen kerék. Nincs neki vége. Persze a Lajtabánság csak egy grádics. Egy tekerés jobbra, egy tekerés balra, egy felfelé, egy lefelé.

Ha nincs Trianon, nincs kerék sem.

És akkor mi lenne helyette? Valami más. Mondjuk Dalmácia. Nápoly. Az ráadásul jó messze is van, de ha Nagy Lajosnak megfelelt, nekünk is megfelelne. Vagy rágjunk egyéb szart. Bocsánat, kerekezzünk más keréken. Végülis...

... végülis mindegy, mondaná Hamvas. A kerék a horizont járműve. Se felfelé, se lefelé nem mozog. A vertikum szempontjából áll. De a földön járás nem mókuskerék! Az tényleg visz valahova! Nem-e, drága Olvasó? Hát miféle is ez a földgolyó? Nem kerek? És miféle az ember? Nem ugyanolyan? S ha ugyanolyan, ugyanazt is csinálja, ha más-más anyagból is. Másik kerékkel kerekezik, s ha nincs kerék, elkezd vágyakozni utána. Persze nem mókuskeréknek fogja hívni, hanem szabadságnak. Lehetőségek tárházának. S hogy mi a lehetőség? Hogy addig fut, ameddig bírja. Vagy ameddig meg nem unja, mert ha nem bírja, rákenhet mindent. Hogy azért nem sikerült. És így megy, és így megy, ameddig világ a világ.

Pontosan addig.

Tudják, milyen jó egy kicsit nem futni? Rá se nézni arra a kib.szott kerékre. És ha majd megint, akkor már csak úri hóbortból.

Áldja meg Önöket a Mindenható minél több csalódással, amit nem foghatnak semmiféle körülményre. Ha komoly az arc, mondja a Prédikátor, akkor rendben a szív. Jobb a sírás a nevetésnél, kezdi előtte. Én kihagytam, mert félreértik. Nem, mégsem hagytam ki.