Szele Tamás: Nemzetőr-dal

Rögtön azzal kell kezdenem, hogy bocsánatot kérek Arany Jánostól, aki most fordult meg a sírjában a cím miatt. Annak a nemzetőrségnek, amiről most szó lesz, semmi köze 1848-hoz, de még 1956-hoz is csak a neve köti, meg némi írott malaszt, a valóságban olyan távol áll a forradalmainktól, mint Makó lovag Jeruzsálemtől.

Az egészre egy friss rendőri hír hívta fel a figyelmemet – és egy hét végi beszélgetés. De vegyük a hírt. 

„Jóval olcsóbban szeretett volna nyílászárókhoz jutni egy andocsi férfi az egyik Győr környéki cégtől, ezért dandártábornokként mutatkozott be. Először előnyöket kínált a csökkentett árért cserébe, de a bolt bezáratását is kilátásba helyezte a vonakodó alkalmazottnak.

Egy Győr környéki ablakos cégtől érkezett a bejelentés a rendőrségre 2021. június 25-én délután arról, hogy feltehetően egy álrendőr próbált az üzletükben vásárolni. A bejelentő elmondta, hogy alkalmazottként dolgozott aznap, amikor egy férfi bement az irodába, majd egy rendőrséginek látszó igazolványt, valamint egy laminált lapot lengetve jelentős kedvezménnyel szeretett volna nyílászárókat vásárolni. Szavainak nyomatékosabbá tételé érdekében közölte, hogy bármit el tud intézni a rendőrségen, ha kell, akkor törölteti a gyorshajtásos vagy a megállni, várakozni tilos bírságokat, mivel ő egy rendkívül magas beosztású dandártábornok. Azt is elmondta, ha nincs a cégnek bírsága, akkor is jár neki a kisebb vételár, hiszen akár olyan hatósági ellenőrzéseket is szervezhet, aminek eredményeképpen bezárathatja a vállalkozást. A férfi ezt követően elment, de kilátásba helyezte visszatérését, illetve abbéli reményét, hogy megértették őt, így olcsóbban juthat a megrendelt áruhoz.

Ígéretéhez híven néhány nap múlva, 2021. június 28-án 9 óra 53 perckor ismét bejelentkezett „Antal dandártábornok”, hogy egy aznap megbeszélt időpontban magával vigye a kedvezményes termékeket. Az irodába azonban az adás-vétel közben rendőrök jelentek meg, akik elfogták, majd a rendőrkapitányságra előállították a 61 éves andocsi lakost, akinek a birtokában egy nemzetőr igazolványt, és jelvényt találtak. A Győri Rendőrkapitányság nyomozói a férfit kényszerítés bűntette miatt gyanúsítottként hallgatták ki.” (Police.hu)

Hát, a kényszerítés mellé én azért odaírnám a „befolyással való üzérkedést, visszaélést” is, nem csak a széphangzás mián, de a jogi helyzet tisztázása végett legalább annyira – ugyanis az mindegy esetünkben, hogy az illetőnek nem volt valódi befolyása a világon semmire, ha valaki elhiszi, hogy van, már megáll a vád. De hát miféle dandártábornok az ilyen, amelyik pár ablakért csalásra vetemedik?

Efféle. Nemzetőr dandártábornok. Egy ideig azt hittem, náluk más rang nincs, aztán utánanéztem, és láttam, hogy lézeng közöttük pár vezérőrnagy, ezredes, főhadnagy és őrnagy is. Közlegényt viszont sehogy sem találok, ez egy kifejezetten tiszti kaszinó.

Kaszinó és nem laktanya: de nem nagyon nézik meg, kiknek adnak rendfokozatot. Ugyanis náluk altábornagy Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő is, de dandártábornoknak nevezték ki az én régi ügyfelemet, Nezdei Csabát úgyszintén.

Pedig ő nem akárki, mikor két éve lebukott, arany betűkkel jegyezték fel az esetét a magyar bűnüldözés nagykönyvébe, sőt, majdnem új fejezetet kezdtek miatta. Persze, ő is szélhámos volt, és „tiszti” egyenruhában űzte a játékait. Annak idején nagyot nevettünk a kalandjain, mert megírtam volt, de összefoglalnám most is, miket művelt, igen tanulságos.

Történt pedig, hogy Domony község önkormányzata még tavalyelőtt elnyert egy kétszáz milliós állami támogatást, orvosi rendelő, egészségügyi központ építése céljából. Ennyiből egész tisztességes rendelőt lehet felhúzni, neki is láttak volna, ám vérszagra gyűlt az éji vad, feltűnt a községben a dandártábornok úr, és elkezdett tanácsokat adni. Forrásaink szerint viszont nem ingyen adta őket: havi nettó háromszázhúszezer forintos honoráriumért végezte tevékenységét. Aminek folyamán hol dandártábornokként lépett fel (így is szólíttatta magát, bár mondjuk ez az egyetlen címe, ami úgy-ahogy meg is illeti), hol jogászként, hol az Alkotmányvédelem HM tisztjeként, sőt, ilyen pecsétet is csináltatott, hol meg világbanki alelnökként. Eljutott hozzánk egy érdekes levél, amelyben – magyarul, kérem, hiszen a Világbankon belül ezt a nyelvet használják bizonyára az üzletszerű érintkezés céljára – hipp-hopp kér háromszázmillió forintot, egyszeri, vissza nem térítendő támogatásként a domonyi önkormányzat számlaszámára. (A levelet, helyesírására való tekintettel, valószínűleg diktálhatta).

Levél a Világbanknak

Azt is megtette, hogy bevitte a domonyi közgyűlésre New York makettjét, és rámutatott két épületre: ő ezeket építi ide, ha bíznak benne. De ehhez az kell, hogy mondják vissza a már megnyert pályázatot, ám sebaj, ő majd világbanki elnökként kifizet mindent. Természetesen hittek neki – hát lehet nem hinni olyannak, aki ekkorákat mond? Lehet, de arra csak kevesen vagyunk képesek. Egy idő után szerintem azt is elhitték volna neki, ha azt mondja: ő Sába Királynője, pedig nem igazán van alkata ahhoz a mesterséghez. Emberünk tehát tanácsadó lett, térfigyelő kamerákat rendelt meg, közműcégeknek írt kérelmeket, de az autókereskedőket sem kímélte. Mindezt ugyanúgy Domony község fejléces levélpapírján és pecsétjével tette, amint a világbanki lejmolást is így küldte el.

Miheztartás végett: Domonynak összesen 2108 lakosa van.

Egyvalaki találta gyanúsnak a dolgot: a jegyző. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy itt valami nagyon nem kerek – így indult nyomozás az ügyben, melynek során a polgármestert is kihallgatták. Nezdei mester nem örült, és többször hivatkozott a belügyminiszterre, akivel állítása szerint kiváló kapcsolatban áll – ezt már korábban, 2016-ban is megtette egy másik ügyben, akkor is letartóztatták érte informátorom szerint, csak akkor elengedték, ugyanis papírt mutatott arról, hogy nem beszámítható.

De legalább kiszámítható: elég sokat kellett számítgatni azt a kárt, amit okozott, kezdve azzal, hogy az egészségügyi központ nem épülhetett meg, hiszen nem fejezhették be időre a megrendelt és leállított munkát – így Domony vissza kellett fizesse a már felvett összeget.

Nezdei Csaba fénykorában

Nezdei barátunkat rövidesen lecsukták, aztán vagy kint van már, vagy sem: most nem tudom, merre járhat, hol kábítja az embereket a szép, hófehér dandártábornoki egyenruhával, de bizonyos vagyok benne, hogy még hallunk róla.

Érdekes egy társulat ez az 1956 Magyar Nemzetőrség. Állományban van náluk az Igazmondó Dózsa László, a Tisztakezű Nezdei Csaba, az Ablakos Dandártábornok, akinek egyelőre nem ismerjük a nevét – ugyan válogatott mákvirágok, nehéz is lehetett így összeszedni őket.

Ehhez még hozzáveszem azt a nem peresíthető, de felháborító hétvégi esetet, mikor is egy staféta-emlékfutás okleveleit a serdületlen korosztály számára egy olyan vezérőrnagy adta á részükről, aki a tulajdon lányát is addig bántalmazta, míg az a nagyszülei nevelésébe került – bántalmazta, de nem szexuálisan. A hölgy felnőtt, kiváló író lett, meg is írta a borzalmas gyermekkorát, meg is jelent, a kedves papáról bárki tudhatta, hogy gyermek közelébe nem okos engedni, mégis osztotta az oklevelet. Mondjuk ezzel azért nem érdemes mélyebben foglalkozni, mert a szó szoros értelmében vett törvénysértés nem történt, csak mélyen undorító a történet.

De hát mégis, miféle nemzetőrség az, aminek ennyi tagja rossz életű így vagy úgy? Hogyan fogadhatnak egyáltalán a soraikba ilyen kétes – vagy már nem is kétes – alakokat?

Akkor elmagyarázom. Nyilván ezt sem csibészkeltetőnek szánták az alapításakor, csakhogy van egy nagy előnye, ami népszerűvé teszi a bűnözői körökben. Habár nem fegyveres testület, sőt, nem is állami, de ad igazolványt és engedélyezi az egyenruha viselését. Sőt, szabályozza is. Mármost jön a jelölt, akinek senki sem ellenőrzi az előéletét, kérvényezi a felvételét, befizeti az éves tagdíjat, ami 2500 forint és utána nyugodtan csináltatja az egyenruhát, amit jogszerűen viselhet.

Igazolványa van (ha nem is rendőri, ellenben nemzetőri), jelvénye van, rendfokozata van, egyenruhája van, azt meg, hogy ez nem egyenruhás testület, hanem hivatalosan hagyományőrző és érdekvédelmi egyesület, senki sem szokta ellenőrizni. Parádézhat bárki az operett-uniformisában, tehet úgy, mintha valamelyik valódi fegyveres vagy rendvédelmi szervhez tartozna.

Az a szép zubbony sok mindent eltakar.

Bár az előírások, vagyis az Öltözködési Utasítás szerint fekete kéne legyen, Dózsán vagy Nezdein fehéret látunk. Biztos csak olyan volt a jelmezkölcsönzőben, esetleg ezzel akarják jelezni közösségüket Fülig Jimmyvel, akinek legendás fregattfőhadnagyi egyenruháját utánozzák. Nem tökéletesen, mert lábszárvédőt és kerékpáráttételről függő orvosi nagyítót nem hordanak hozzá, de azért látszik az igyekezet.

Szóval, tulajdonképpen elég sokan visszaélnek egy eredetileg hagyományőrző és érdekvédelmi egyesület tagságával és külsőségeivel. Csibésznek, szélhámosnak aranyat ér az ilyesmi. A legszebb, hogy az 1956 Magyar Nemzetőrség közjogilag civil szervezetnek minősül, uniformis ide vagy oda, katonai rendfokozatok meg amoda.

Sóhivatal, ahová bárkit beengednek pár fityingért, ha nem engednének be akárkiket, nem is foglalkozna velük az ember.

A mai magyar politikai káoszban nem is csoda, hogy ha az egyszerű átlagpolgár egyenruhát lát, azt hiszi: az Állam képviselőjével van dolga, és engedelmeskedik ezeknek a köpenicki kapitányoknak. Ebből a fajta szélhámosból, amelyik az egyenruhával él vissza, láttunk párat korábban is, de hogy önálló civil szervezetük legyen - nos, ez már hungarikum a javából.

Nem tehetek róla, a Piszkos Fred vége jut róluk eszembe, mikor is Pollino miniszter odalép a kapitányhoz:

- Örülök, uram... Önről sokat hallottam... Hol kapta a kitüntetéseit?

- A Simon Arzt áruházban...

Hát ezek is körülbelül úgy nemzetőrök, ahogy Fülig Jimmy fregattfőhadnagy, Piszkos Fred meg kapitány.