Szele Tamás: Vissza Európába, avagy a megbokrosodott faló esete

A tegnapi választási eredmények fényében azt kell mondanom: Magyarország újra Európa felé tart. Ami nem nagy kunszt, lévén, hogy benne is vagyunk, egyenest a kellős közepén, inkább az volt az abszurd, amikor a NER megpróbált minket mindenestől valahová Türkmenisztán-külsőre kormányozni, a térképet teljesen figyelmen kívül hagyva.

Körülbelül erről szól a The New York Times rövid elemzése, amit az alábbiakban fogok ismertetni, bár bőven lesznek hozzá megjegyzéseim, ezeket szokás szerint a bekezdések végén teszem majd meg. De lássuk, mit szól az Európai Unió a magyar fordulathoz?

Mit szólna? Örül.

Hogyne, hiszen Orbán Viktor már régóta kihívást jelent és csalódást okoz az Európai Uniónak, ezért vasárnapi választási vereségét az EU vezető politikusai úgy fogadták, mint egy lehetséges fordulópontot a Brüsszel és Budapest közötti évekig tartó összecsapások után.

„Ma este Európa szíve erősebben dobog Magyarországért” – írta a közösségi médiában Ursula von der Leyen, az Európai Unió végrehajtó szerve elnöke, a szavazatok számlálása után.

Orbán gyakran állt az Európai Unió fontos politikai céljainak útjába, többek között megakadályozta az Ukrajnának nyújtandó hitelt és az Oroszország ellen irányuló szankciócsomagokat. Kormányát a bizalmas találkozókon régóta biztonsági kockázatnak tekintik a Kremllel fennálló szoros kapcsolatai miatt.

A Magyar Péter vezette magyar ellenzéki párt győzelmével ez változni fog.

Magyar és pártja barátságosabb hangnemet ütött meg mind az Európai Unió, mind a NATO felé. A szavazás alatt rámutatott, hogy az éppen a 2003-as, Magyarország EU-csatlakozását támogató népszavazás évfordulóján zajlik – ami potenciális jelzés volt arra, hogy szakítani akar Orbán Brüsszel iránti ellenséges magatartásával.

Az új vezetés várhatóan első lépésével utat fog nyitni az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitel előtt, amelyet Orbán ellenvetései miatt hetek óta visszatartanak.*

*Erről azóta többet tudunk: Magyar mai sajtótájékoztatóján bejelentette, miszerint ha nekünk nem kell részt vállalnunk belőle (és ez alól már régebben felmentést kaptunk) akkor semmiféle akadályt nem támasztunk az összeg átutalásával szemben. Kérdés még, hogy az előző magyar kormány által elrabolt ukrán pénz- és aranyszállítmánnyal mi lesz, de remélhetőleg azt is megtaláljuk és visszaadjuk jogos tulajdonosának, elvégre meghalt már Rózsa Sándor, oda a betyárvilág.

„A választási eredmény fordulópontot jelent Európában” – mondta Mujtaba Rahman, az Eurasia Group politikai kockázati tanácsadó cég európai ügyvezető igazgatója.

Magyar azonban bizonyos európai intézkedésekkel szemben is szkeptikus álláspontot képvisel. Míg az unió az Oroszországgal fennálló energetikai kapcsolatait próbálja megszüntetni, ő jelezte, hogy bár Magyarországnak meg kell szabadulnia az energiafüggőségtől, az orosz importnak továbbra is meg kell maradnia lehetőségként. Pártja emellett ellenezte a migrációs politikában tervezett változások egy részét is.*

*Ez érdekes kérdés, de az, hogy egyelőre nem zárkózik el Magyarország teljesen az orosz energiahordozók vásárlása elől, jelentheti azt is, hogy a nyugati szállítóknál szeretnénk előnyösebb alkupozícióba kerülni, alacsonyabb árakat elérni náluk. Már az is eredmény, hogy az orosz energiahordozók importja az ország számára lehetőség és nem kényszer, mint azt Orbán és kormánya oly sokszor állították.

Számos területen azonban Magyarországé volt az egyetlen megosztó hang. Most pedig nyilvánosságra kerülhetnek a tagállamok közötti egyéb nézeteltérések olyan kényes kérdésekben, amelyek egyhangú döntést igényelnek – ideértve az EU bővítését is.

„Ez megkönnyíti a dolgokat: már nem kell számolnunk a szisztematikus zsarolással” – mondta Eric Maurice, az Európai Politikai Központ (European Policy Center) politikai elemzője, azokra a gyakori akadályokra utalva, amelyeket Orbán állított fel. „De ez nem jelenti azt, hogy könnyű lesz.”

Az Orbán-kormány kezelése bonyolult volt az európai tisztviselők számára, mint például az Ukrajnának nyújtott 90 milliárd eurós hitel esetében is.

Az európai vezetők 2025 végén megállapodtak a hitel nyújtásáról, és Magyarország is engedélyezte a tervet. De Orbán és pártja februárban megrázta Brüsszelt azzal, hogy megállította a hitel folyósítását, arra hivatkozva, hogy Ukrajna túl lassan javítja ki azt a vezetéket, amely az orosz üzemanyagot Magyarországra és Szlovákiába szállítja.*

*Egyrészt a Barátság rövidesen újra üzemelhet, ha nem lövik szét megint az oroszok, legalábbis a tegnapi hírek szerint, másrészt meg egyáltalán nem biztos, hogy akkora szükség lesz rá, mint azt eddig inszcenálták.

A késedelmet a magyar választások előtti pozícionálásnak tekintették, amelyeken Orbán pártja, a Fidesz nyíltan Ukrajna- és Európai Unió-ellenes álláspontot képviselt. A Fidesz Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkijről készült, nem túl hízelgő képeket helyezett ki Magyarország-szerte óriásplakátokon, rá és az Európai Unióra hárítva a felelősséget a magas munkanélküliségért és a stagnáló növekedésért, valamint azzal vádolva őket, hogy megpróbálják elvenni „a magyarok pénzét”.

Orbán rendszeresen akadályozta azokat az erőfeszítéseket is, amelyek szankciókkal kívánták meggyengíteni az orosz gazdaságot, gyakran kihasználva Magyarország vétójogát, hogy kivételeket vagy brüsszeli finanszírozást szerezzen.

Az Orbán-kormány más szempontból is kihívást jelentett az EU tisztviselői számára, például amikor úgy döntött, hogy betiltja a 2025-ös Pride-felvonulást.*

*Igen,, az volt az első biztos jele a rendszer bukásának. Megüzenték a szervezőknek, hogy „ne fáradjanak, a Pride el fog maradni”, mire Budapest népe csak annyit mondott: „Elmarad? Na, fogd csak meg a sörömet!” és kiment félmillió ember az utcákra. Az volt a töréspont, akkor bizonyosodott be, hogy vége a rendszernek.

Legutóbb Orbán Fidesze vált heves vizsgálat és bírálat tárgyává az Oroszország számára történő információszivárogtatások miatt. Az európai média beszámolt arról, hogy Orbán kormányának tagjai (egészen pontosan Szijjártó Péter külügyminiszter) az EU-ülésekről származó információkat osztottak meg a Kremllel.*

*Gyanús, hogy még ennél is sokkal több történt, de erről bővebben majd csak akkor írok, ha lesz rá bizonyítékom.

A Brüsszellel való zökkenőmentesebb együttműködés jövedelmező lehet Magyarország számára. Magyar valószínűleg megpróbálja felszabadítani a Brüsszel által befagyasztott több milliárd euró értékű finanszírozást, beleértve egy körülbelül 10 milliárd eurós támogatási csomagot, amely augusztus végéig intézkedést igényel. Magyarország emellett 16 milliárd euró értékű újrafegyverkezési hitel megszerzésén is dolgozik.*

*Ennyit arról a nyomorról, amit a vatnikok és a nerencek jósolnak az új kormány vezetése alatt: a tízmilliós Magyarország majdnem harmadannyi forráshoz jut, mint a negyvenmilliós Ukrajna, illetve, népesség-arányosan ugyanannyira jön ki a kalkulus.

Orbán veresége azt is jelenti, hogy az Európai Unió talán legszenvedélyesebb belső kritikusát veszíti el.

A választások előtti időszakban Orbán táborának tagjai azt hangoztatták, hogy az Európai Unió beavatkozik a szavazásba, alig vagy sehogyan sem alátámasztott állításokkal érvelve. A Trump-adminisztráció támogatta ezt a vonalat: J. D. Vance alelnök a múlt heti budapesti látogatása során azzal vádolta Brüsszelt, hogy „ez az egyik legrosszabb példa a választási beavatkozásra, amit valaha láttam vagy amiről akár csak olvastam is”.*

*Erősen kétséges, hogy J. D. Vance valaha is olvasott bármit képregényen és kifestőkönyvön kívül. Ettől függetlenül írt könyvet, de természetesen sem nem a saját kezével, sem nem a saját feje után.

Az Európai Unió tisztviselői tagadták a vádakat. A szavazás ideje alatt még a magyar választásokkal kapcsolatos nyilatkozatokat is kerülték, nehogy alátámasztják a beavatkozásról szóló narratívát.

„Nagyon furcsának találom, hogy az Európai Bizottság alelnöke nem nyilatkozhat a magyar választásokról, míg az amerikai alelnök nyilatkozik mind a választásokról, mind a kampányról” – mondta a múlt héten Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság alelnöke.

Amikor vasárnap este híre ment Magyar Péter győzelmének, az Európai Unió vezetői üdvözölték a változást.

„Magyarországnak Európa szívében a helye” – írta vasárnap este a közösségi médiában Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke.

Eddig a The New York Times elemzése, én azonban még hozzátennék egy szempontot. Az Oroszországi Föderáció sokkal többet veszített az Orbán-rezsim bukásával, mint egy mégoly megbízható szövetségest. Elvesztette az előretolt európai helyőrségét, a hírszerzési bázisát, a fedett és hibrid háborús akcióinak finanszírozási központját és az Unión belüli bomlasztás lehetőségét is. Nem véletlen, hogy az Európai Unióban gyakran nevezték Magyarországot „az oroszok trójai falovának”.

Nos, tegnap ez a faló megbokrosodott, kiürítette a hasából a katonákat és most kedvérre legelészik. Ezt természetesen az oroszok épp oly kevéssé fogják elfogadni, mint ahogyan az akhájok tennék, de egyelőre a meglepetésnél tartanak és annak felismerésénél, hogy eszköztelenek.

Hiába épültek be a lehető legmélyebben a kormányzat rendszerébe, hogyha maga a rendszer bukott meg és került szemétdombra.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Arra viszont nem vennék mérget, hogy nem kell rövidesen hibrid típusú támadásokkal szembenéznünk – bár ezek is csak még jobban meg fogják vadítani a magyar falovat.

A támadókat pedig bíróság elé állítjuk. És nem lehet szó fogolycseréről sem esetükben (bár az ilyeneket többnyire veszni hagyják az orosz szolgálatok), mert nincs cserealap.

Oroszországban ugyanis nem raboskodnak lebukott magyar hírszerzők.

De azért nem javallott mostanában megtekinteni Moszkva szépségeit. Turistaként sem.

Még a végén a cserealapban találja magát a békés magyar utazó. Hiszen ma is leszögezte Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, miszerint ugyan Oroszország érdekelt a pragmatikus kapcsolatok fenntartásában, de nem gratulál az új magyar kormánynak, ugyanis Moszkva Magyarországot „ellenséges államnak” tekinti.

Hej, Gyima, Gyima, ingatag ám a ti szívetek, tegnap reggel ilyent még nem mondtál, sőt, nem is gondoltál volna. Másfél napja még úgy szerettetek minket, mint a húsos pirogot.

És mi is úgy szerettünk titeket, mint a húsos pirog azt, aki beléharap és megeszi.

No, belőlünk már nem esztek egyhamar.

Szele Tamás