#Orbán Viktor

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Ő is vidékről jön, egy kis, romlatlan mezőgazdasági bolygóról, ahol még Anakin Skywalker néven ismerték meg. Hosszú, göröngyös, küzdelmes út vezetett a Sötét Oldalra, de megtette.

Legyünk nagyon, de nagyon óvatosak ezen a héten – utána pedig még annál is óvatosabbak.

Ez a beszéd Orbán Viktorról szólt, az első szótól az utolsóig, és arról, hogy ő mennyire szereti, mi több, tiszteli saját magát és eredményeit. Viszont ellensége az egész világ, tehát válasszuk meg.

Először a szultánnak kell mennie, aztán az udvarnak, majd a háremnek, végül a mamelukoknak, de mind egy szálig. Minél előbb.

Ne járjunk temetőbe, mert furcsa gondolataink támadhatnak. Nem a halottakról, hanem az élőkről. Ha ugyan élet ez, és ha mondhatjuk, hogy élünk.

Kérem, én ma sok honfikeblet fogok feldúlni, és esküszöm, hogy nem rossz szándékkal teszem, de mielőtt mindenki elájulna a Trump-Orbán találkozó világtörténelmi jelentőségétől, jeleznem kell: ilyen frázisok a november hetediki „csúcstalálkozók” kapcsán más országokban is elhangzottak. Konkréten öt közép-ázsiai államban, melyek elnökét Trump ugyanazon a napon fogadta, ugyanúgy a Fehér Házban, csak

Míg mi itt, Budapesten vagy nagyon kis, belföldi, vagy igen nagy, világszintű eseményekkel voltunk elfoglalva, mármint azon kívül, hogy egymást martuk, Hollandiában szép csendben nagyot fordult a világ. A szuverenisták által annyira áhított „európai jobboldali fordulat” helyett egy liberális párt győzött a választásokon és ennek következtében Orbán Viktor cimborájának, Geert Wildersnek vennie kell

Sok embert kaptam én már álhír-terjesztésen, sok hazugságot kellett már életemben megcáfolnom – egyébként ez a vád olyan természetű, hogy az igazat is ismerni kell a tárgyról, különben nem sokat ér írni róla – de először kerülök abba a helyzetbe, hogy bizonyítani tudom, miszerint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nagy nyilvánosság előtt álhíreket terjesztett.

Nyugalom, semmiféle irredentizmusról nem lesz szó, ezt előre jelezném, amint azt is, hogy manapság vigyázni kell a halottakkal. Mégpedig nagyon kell vigyázni, mert bármit is mondunk róluk, ránk süthetik, hogy megünnepeltük a halálukat. Ezért is sietek leszögezni: őszintén sajnálom a boldogult Kásler Miklós halálát és távol álljon tőlem az örvendezés a gyászeset, vagyis nem túl rég megesett elhunyt

Két hete írtam itt arról, hogy hatalmi háromszög kezd kialakulni a Kaukázusban, bár inkább sokszögről van szó, most annyit kell hozzátennem, miszerint a kaszpi térség is forrong és parázslik. Ennek pedig komoly következményei lehetnek a magyar külpolitikára nézvést, de ezzel majd később foglalkozzunk, egyelőre lássuk a Jamestown Intézet tanulmánya nyomán, mit tudunk.

Ma arról lesz szó, miféle terrorista-vasgárdista szervezettel áll kapcsolatban a George Simion által vezetett, AUR nevű romániai párt. Igen, annak a Simionnak a pártjáról beszélek, akit Orbán Viktor a minap olyan lelkesen támogatott nagy szuverenizmusa miatt. Hát kérem, ennek a pártnak a külső támogatói újságírókat akarnak gyilkolni.

Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.

Nagyon érdekes kérdést feszeget Andrej Szmoljakov a mai The Insiderben, nevezetesen azt, hogy miért bocsátanak meg mindent a jobboldali szavazók a saját politikusaiknak? Miért, hogy elvek ide vagy oda, Donald Trumpnak vagy Orbán Viktornak, sőt, még a náluk alacsonyabb rangú potentátoknak is mindent szabad, kimondhatja a bűnösségüket száz bíróság, akkor sem görbül hajuk szála sem?

Kérem, én nem is tudom, hol kezdjem, annyira különös a helyzet. Inkább belevágok egyenesen a közepébe: mától tőlem ne tessenek jó hírekre számítani. Nem azért, mert örömömet lelném a rossz hírekben, nem is azért, mert el akarnám titkolni a jókat, melyek, bár ritkábbak, de léteznek, hanem egyszerűen azért, mert nekem és még sokaknak nem lesz szabad velük foglalkoznom. Tiltani fogja a törvény.

„Haladjon ön is a korral, zabráljon az oroszokkal!” (népi rigmus 1945-ből)

Hátborzongató elemzést közöl a Carnegie Alapítvány honlapja Judy Dempsey tollából, aki nagyon borúlátó az Európai Unió jövőjét illetően. Márpedig nem akárkiről van szó, a hölgy jelenleg a Carnegie Europe nem rezidens vezető munkatársa és a Strategic Europe blog főszerkesztője. A Merkel-jelenség (Das Phänomen Merkel, Körber-Stiftung Edition, 2013) című könyv szerzője. Szakmai múltja ennél is izgalm

Nagyon alapos tanulmány jelent meg az ukrán Detector Media című kiadványban, ami az uniós választások előestéjén elemezte az addig lezajlott kampányt.

Meglehetősen érdekes tanulmány olvasható a tavaly hivatalosan megszüntetett (de titokban továbbra is működő) Szaharov Intézet honlapján, a Sztrana i Miren, aminek a neve egyszerűen „Ország és világ”-ot jelent. Az írás a populizmus természetét elemzi, szerzője Marija Sznyegovaja politológus, a Walsh School of Foreign Service (Georgetown Egyetem) posztdoktori ösztöndíjasa, a Stratégiai és Nemzetközi

Ma többek között uniós választások is zajlanak Európában, tehát érdemes eltöprengeni azon, mi is ennek a tétje azon kívül, hogy legyen képviseletünk Brüsszelben (az azért mindenképpen lesz, csak az a kérdés, hogy miféle) és annak legyen szavazati joga is (erre viszont nem vennék mérget, mármint arra, hogy lesz). De hogyan látja a helyzetet Dimitar Bechev, a Carnegie Europe vezető munkatársa, ahol