Tegnap egy nemzetközi konferencián jártam (amelynek nem voltak külpolitikai vonatkozásai), és a többi résztvevők közül néhányan, mivel tudták, mi a foglalkozásom, az iráni helyzetről kérdeztek.

Hölgyeim és uraim, a Wagner Maliból úgy megy, mintha jönne, jóllehet meg sem moccan, és ez olyan világszám, amit Senki Alfonz sem lenne képes utánuk csinálni. Moszkva tulajdonképpen „a maga nevére íratta” a Wagnert Prigozsin halála után, de arra nem gondolt, hogy ennek nem csak kellemes következményei lehetnek. A kellemetlenekről szól a Moscow Times legújabb tanulmánya. 

Nem a Düne világáról lesz szó, amelynek nézetem szerint amúgy is több köze van a  múlt század hetvenes évei radikális politikai mozgalmainak allegorikus mennybe menesztéséhez, mint a valódi sci-fihez, hanem nagyon is létező eszközök bemutatkozásához a valódi hadszíntéren: Izrael sikeresen bevetette az első működő lézeres légvédelmi rendszert, a Fénypajzsot.

Ha irodalmi mottót akarnék választani, akkor Karinthy Frigyeshez fordulnék ez esetben. Most még úgy is látom, hogy szokásom ellenére ezt muszáj lesz. Tehát azzal szeretném kezdeni, amit a Mester a műfordításról írt, melynek során Ady Endre egyik csodás strófájából reklámszöveg lesz. Lássuk a kezdést:

Hogy rövid legyek, Donald Trumpnak és alufólia-sisakos gárdájának a jelek szerint semmi sem elég. Alig pár nap alatt sikerült válságot okozniuk saját mozgalmukon belül a Trump-Musk ellentéttel, szükség- vagy lassan már hadiállapotot előidézniük Los Angelesben, de közben szorgosan dolgoznak a boszorkányüldözésen is.

Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.

Majd azt is meg tetszenek látni, mi az a kayfabe, de annyit előre elárulok, hogy a Bölcsek Köve, az Élet Elixírje, a Vörös Oroszlán, a Tabula Smaragdina, a Prima Materia, valamint a 42, tehát az Élet, a Mindenség meg Minden. Vagyis színtiszta elmebaj, a huszonegyedik századi ember önáltató rögeszméje. Persze, nem ennek indult, de előbb jussunk el odáig, amikor (és amiért) egyáltalán szóba került.

Moszkva Afrika-politikája egyre izgalmasabban alakul és egyre nagyobb gazemberekre épül: nemrég Ibrahim Traoré Burkina Faso-i elnök viselt dolgait elemeztem ezeken a hasábokon, most pedig a Riddle: Russia nyomán Khalifa Haftar líbiai hadúrra kerítek sort – szíriai támaszpontjainak elvesztése után ugyanis a Kreml talán Líbiában reméli, hogy megvetheti a lábát, és onnan terjeszkedhet a Száhel-övezet

Az orosz IT-szektorral kapcsolatban két legenda tartja magát makacsul: az egyik, vatnik körökben terjedő verzió szerint az oroszok valóságos mágusok, ha számítógép közelébe kerülnek, nem ismernek sem határt, sem tűzfalat, bárhová bejutnak, mindent megoldanak és az orosz hardvereknek nincs párjuk sehol a világon. Ami mondjuk igaz is, csak épp nem jó értelemben.

Minden azzal kezdődött, hogy ma reggel rendelni akartam egy fekete zakót. Bűnös élvezet ez, nem mondom, rendes ember inkább kártyázza el a pénzét, vagy vigye ki a lóversenyre, de rá voltam kényszerülve a beszerzésre: hivatalos vagyok egy nemzetközi találkozóra és ott a fekete zakó az elvárt öltözék. Mely beszerezhető olyan háromezer forinttól félmillió körüli értékig.

Volt híd a második világháborúban, ami túl messze volt, legalább a Market Garden-hadműveletről forgatott, kiváló film címe szerint. Az orosz hadsereg is abban bízott eddig, hogy a kercsi híd, mely a Krímet köti össze Oroszországgal, túl messze van az ukrán erők számára, de fordulni látszik a kocka: könnyen meglehet, hogy holnapra már nem is fog állni Putyin kedvenc hídja, vagy ha mégis, használhat

A tegnapi, orosz támaszpontokat ért ukrán dróncsapásról már tudni ezt-azt (távolról sem eleget) és nem kétséges, hogy Hollywood előbb-utóbb majd meg is fogja filmesíteni az eseménysorozatot, hiszen a nem hétköznapi látványvilág tálcán kínálja magát. De mit mond a történtek jelentőségéről, következményeiről a Moscow Timesnak Igor Tyskevics ukrán politikai elemző?

Aki nem csak az európai történelmet ismeri, általában nehezen tudja visszafojtani kaján vigyorát, amikor Moszkvában a „történelmi, örök és megbonthatatlan” orosz–török vagy orosz–perzsa barátságról szónokolnak. No hiszen... volt egy olyan pillanat, amikor még az sem tűnt lehetetlennek, hogy a mai Irán szovjet tagköztársaság lesz. És nem Ordzsonikidze elvtárson múlott, hogy nem így alakult. Ezzel s

Mikor azt hinnénk, hogy valamelyest normalizálódik a helyzet Washingtonban, Elon Musk elhagyja az állami szolgálatot és talán Turmp elnök is kap pszichiáterétől egy kakasos nyalókát meg egy csattogós lepkét, hogy azt tologatva legalább egy ideig békén hagyja a világot, akkor üt be a ménkű. Az amerikai elnök legfrissebb tervét már nyugodtan nevezhetjük fasisztának – és sajnos Európából importálta.

Súlyos kérdéseket feszeget a romániai PressOne informatikai szakújságírója, Adrian Mihălțianu, aki nem mellesleg sci-fi író és sikeres vállalkozó is. Azt kérdezi, ami az ottani választások után és a lengyelországi választások előtt az Európai Unió alapkérdése is – nevezetesen, hogy lehetséges-e egyáltalán a demokrácia a mesterséges intelligencia korában?

Arról már többször is írtam a Zóna hasábjain, hogy Donald Trump, a kriptovaluták valamikori nagy ellensége miként monetizálta kriptovalutává a saját politikai népszerűségét, ami viszont az egész világ összes demokráciájára jelent halálos veszélyt, hiszen ha pénzért lehetséges politikai befolyást szerezni ebben a rendszerben, akkor nem tartunk előrébb, mint Néró vagy Caligula idejében.

Aki foglalkozott már építkezéssel vagy ipari termeléssel, az tudja, hogy a valóságban – a tervektől eltérően – néhány dolog egyszerűen nem létezik. Ilyen például a vízszintes, a függőleges, a párhuzamos, a derékszög és a határidő. Az ígéret pedig örökké megmarad szép szónak. A mi kicsiny európai viszonyaink között ez nem csoda, de lássuk, hogy megy ez Amerikában?

Sok veszélyes médiahacket láttunk utóbbi időben, sok merész cselt, de egyik sem volt olyan szemtelen, mint ez. A Vatikán honlapja kellett megcáfolja a deepfake videót, melyen a frissen megválasztott pápa állítólag a legmélyebb hódolatát fejezte ki Ibrahim Traorénak, Burkina Faso véreskezű diktátorának. Persze mondanom sem kell: hamisítványról van szó. De lássuk csak, mi történt.

Lezárult a romániai elnökválasztási kampány, hála az Égnek, ugyanis ez még az ottani történelemben is a leghosszabb volt ebben a műfajban, és kezdenek megjelenni az eddig titkosított elemzések. Az alábbiakban ismertetem az OpenMinds vizsgálatának eredményeit, melyekből világosan kitűnik, hogy Moszkva nem kevés pénzt ölhetett a romániai szavazók befolyásolásába, és csak azért nem járt sikerrel, mer

Nem sok elmúlt dologra emlékszik térségünk oly kevés kegyelettel és nosztalgiával, mint a nagy Szovjetunióra. Minálunk jobban már csak a volt szovjet tagköztársaságok többségében utálják az emlékét, mely alól a Baltikum kivételt képez: ott az ellenszenv mértéke minimum tízszeres. Épp ezért meglepő a hír, mely szerint a Kreml bizonyos körei azt állítják, hogy a Szovjetunió meg sem szűnt!