Míg az Európai Unió számára Donald Trump megválasztása hamleti kérdést jelent – lenni, vagy nem lenni, ugyebár, különös tekintettel a populista politikai vezetőkre, melyek valósággal hemzsegnek az öreg kontinensen – Washington és Moszkva jövendő viszonya ennél árnyaltabb. Mint a CEPA rövid tanulmánya rávilágít, Putyin egyáltalán nem biztos, hogy Trump nyakába fog borulni a közeljövőben, és ez ford

Norvégia gyanakszik Oroszországra, és joggal teszi: utóbbi időben megszaporodtak a gyanús határsértések, berepülő drónokat észleltek, egy hadgyakorlatot is le kellett fújni... nos, a tét Európa téli gázellátása lehet, melynek jelentős részét ez idő szerint Norvégia biztosítja. Erről írt rövid, ám velős tanulmányt a Jamestown Alapítvány honlapján Sigmund Brandvold.

Az amerikai választások javában tartanak és egyhamar nem is lesz értelmezhető eredményük, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Azonban még így, befejezetlenül is van világpolitikai hatásuk, mégpedig eléggé negatív – hogy ez miképpen lehetséges? Ezt mutatja be a Jamestown Alapítvány rövid elemzése. 

Boldogult úrfikoromban – nevezzük így – nem volt tévéhíradó győztes afrikai felszabadító mozgalmak nélkül, legalábbis az 1970-es években, az ember csak ült, nézte a tábortűz körül vígan táncikáló, énekelgető gerillákat és hát nem lehetett nem észrevenni, hogy kizárólag szovjet fegyverzetük volt, igaz, az sem valami híres. De az AK–47-es így is bekerült Mozambik címerébe, annyira általános volt arr

Gyakran idézem a Zónában is, máshol is Andrej Percev kiváló írásait, ugyanis nézetem szerint a legkiválóbb orosz politikai elemzők közé tartozik, aki úgy ismeri az Oroszországi Föderáció minden sarkát, mint a tenyerét. Népszerű is, keresett szerző is, bár azt hiszem, a keresettségnek azt a formáját, amiben tegnap részesült, nem igazán kívánja. Percev ugyanis körözési listára került. Mint anyalapja

Kezd keserű tragikomédiává válni az, amit a hivatalos orosz politika a népességszaporulat emelésének érdekében tesz, jobban mondva próbál tenni, a lehető legkevesebb sikerrel. Ráadásul az Orosz Ortodox Egyház is beáll mellé kontrázni, ami néha egészen abszurd eredménnyel jár. Egy ilyen esetről számol be a Moscow Times tegnapi írása is.

Azzal nem mondok újat, hogy a sarki jégsapka olvadása miatt egyre nagyobb problémák jelentkeznek az Arktisz térségében: új hajózási útvonalak nyílnak meg, de a nyersanyagforrások tömege is hozzáférhetővé válik, és ezekért nem szégyell konfrontációt vállalni sem az Oroszországi Föderáció, sem Kína, sem a NATO. Lássuk, hogyan értékeli a helyzetet a CEPA?

Mozgolódik az orosz szélsőjobboldal, és ez soha nem jó jel, de most, háború idején kifejezetten veszélyes – ha az Oroszországi Föderációban megerősödnek és érvényt szereznek nemzetiség-ellenes törekvéseiknek, az akár még az államszövetség széthullásához is vezethet. De lássuk, mit ír erről a Jamestown Alapítvány elemzése. 

Kezdjük a végén: a legújabb információk szerint betiltani készülnek Puskin írásait Oroszországban. Ukrajnában már betiltották őket, szóval nincs szerencséje ennek a szegény Puskinnak, igaz, Bulgakovnak sincs, sőt, Dosztojevszkijjel is bajok vannak, mi több, Lermontovval is, a korszerűbb orosz irodalom meg már amúgy is be van tiltva, Akunyintól Akszjonovon keresztül Gluhovszkijig és Szorokinig.

Először is szögezzük le: az épeszű kultúrember erőszakmentességre törekszik. Főleg ha újságíró: a sajtómunkás ugyanis legalább tízszer annyi verbális és fizikai erőszakkal találkozik, mint a legtöbb olvasója, szóval bőven elege van belőle. Az más kérdés, hogy ettől még nem lesz kevesebb az agresszivitás a világban – de legalább próbáljuk meg kerülni az ilyen eszközök alkalmazását.

Ó, az a tinó, aki ezt a zagyvaságot írta. Nem nevesítem, de mintha saját kéz is lett volna benne. A jövőbeni össz-európai ukrán katonaság lázálmát – ilyenkor tényleg ötletbörzékre gondol az ember, ahol az lesz a befutó, aki a legnagyobb baromságot találja ki – meg a hasonlókat már le se írom. Aki ezt beveszi, az vagy idióta, vagy idióta. Nincsenek kétségeim, hogy akadnak ilyenek. De nem olyan soka

Hej, ha ezt Zsenya Prigozsin megérhette volna... van egy olyan érzésem, miszerint életében azt ugyan sejtette, hogy nem ágyban, párnák között fog távozni az árnyékvilágból, de arra még csak nem is gondolt, hogy neki egyszer még kultusza lesz – Kínában. Persze, ennek is megvannak a maga okai, ha kicsit kacifántosak is: ezt járta körül a Foreign Policy írása.

Ördög van a falon, mármint odafestve, aztán meg is jelenhet ettől, ha nem vigyázunk. Minden propaganda lényege, hogy az elképzelhetetlent, a valószínűtlent rengeteg emlegetéssel valószínűvé és elfogadhatóvá teszi, aztán, ha már sokan elhitték, hogy lehetséges, jöhetnek az akciók a dolog ellen vagy mellett. Most például egy újabb amerikai polgárháború emlegetése a propaganda tárgya, és közepes össz

Nos, a hajók valóban titokzatosak, bár a vizek csak annyiban sötétek, hogy a Fekete-tengerhez tartoznak, aminek a hullámait valamivel tényleg sötétebbnek találták az ókori görögök a Földközi-tengerénél, azért nevezték el így – ez a vízben élő szulfidogén baktériumok miatt van így. Ellenben a hajózás terén nagyon érdekes és nehezen érthető eseményekről számol be a CEPA legújabb jelentése.

„Haladjon ön is a korral, zabráljon az oroszokkal!” (népi rigmus 1945-ből)

Rendhagyó vita színhelye volt a Putyin elnök legelkötelezettebb támogatóit tömörítő Valdaj vitaklub néhány nappal ezelőtt. A vitát azért nevezhetjük rendhagyónak, mert hellyel-közzel ugyan, de valós, reális adatok és tények is elhangzottak benne, melyeket rendszerint biztos távolságban szoktak tartani az orosz felső vezetéstől. Igaz, értelmes javaslat nem hangzott el, de első lépésnek ennyi is szé

Állandó viták tárgya, hogy mennyire működnek az Oroszországi Föderáció elleni szankciók és mi értelmük van. Erről írt egy szösszenetet Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akik az orosz titkosszolgálatok legkiválóbb szakértői – bár utóbbi időben keveset dolgoznak, aminek az lehet az oka, hogy szegény Szoldatov öreg és halálosan beteg édesapját letartóztatták és egy sarkkörön túli munkatáborba deport

Andrej Percev, Oroszország egyik legkiválóbb újságírója minden héten kiemeli azt a két helyi, belföldi hírt, amelyet a legfontosabbnak tart és elemzi őket. Ez mindenképpen tanulságos olvasni, ugyanis rendre bebizonyosodik: azok az események lényegesek valójában, amelyeket rajta kívül senki sem talált meghatározónak és a nagy port felverő szenzációk múlnak el hatás és nyom nélkül. Tekintsük tehát P

Ha az ember 57 éves, mint én, már nem álmodozik katonai karrierről, hőstettekről, kalandokról és merész huszárcselekről, egyszóval kissé megfontoltabban igyekszik művelni az őrültségeket – minél kényelmesebb úton-módon, esetleg sehogyan sem. Nos, ez nálunk egyelőre még lehetséges, Oroszországban már nem: a Jamestown Alapítvány és a Versztka arról számolnak be, hogy az Ukrajnában harcoló csapatok á

Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét betöltő, sőt, sok mindent megváltoztató dolog, egyre nagyobb az elégedetlenség és lassan már Ramzan Kadirov sem képes úrrá lenni a helyzeten – bár talán jobb is így, mert ha egyszer ő old meg valamit, annak jó vége nem szokott lenni. Ezt a helyzetet elemzi a Riddle rövid tanulmánya.