#dezinformáció

Ilyenkor a leggyengébb az álhír, a dezinformáció, mikor még alig bújt ki a tojásból, ilyenkor kell levadászni.

Sokat lehetne vitázni a moldovai semlegesség helyes és helytelen értelmezéséről, mégis azt mondanám: ezt nem a szakértők fogják eldönteni, és nem is a választópolgárok, hanem sajnos félő, hogy a kialakulófélben lévő történelmi-politikai helyzet. Ne legyen igazam.

Kérem, ez az írás hosszú lesz és bonyolult, tehát akinek nincs ideje, ereje, türelme végigolvasni, az inkább bele se kezdjen. Arról szól, hogy az a bizonyos legfrissebb „béketerv”, ami Witkoff és Dimitrijev nevéhez kötődik, voltaképpen mi a csoda lehet, mert nem az, aminek tűnik. Sokkal inkább néz ki egy orosz dezinformációs akciónak. Az ügyet Michael Weiss, a The Insider munkatársa járta körül, a

Ha Magyarországon hazudik egy sajtótermék, és le is lepleződik, akkor rendszerint hosszú csata kezdődik az ügyben: először megesküsznek, hogy sosem hazudtak, szemben ellenlábasaikkal, akik mindig, aztán cáfolni próbálnak, végül legeslegrosszabb esetben jön a sajtóper, és ha elmarasztaló az ítélet, a helyreigazítás. A legkorszerűbb orosz dezinformációs rendszerek pont fordítva működnek.

Ma reggel, vagy inkább délelőtt Magyarországnak rá kellett ébrednie, hogy mindmeghalt. Illetve nem mind, de a lakosság körülbelül kétharmada kipusztult, csak valamiért ezt nem vette észre, esetleg nem volt hajlandó elhunytáról tudomást venni. Pedig kihalásunk ténye kétségtelen, ugyanis olyan ember mondta el nekünk, akiről köztudott, hogy sohasem hazudik.

Kedves felebarátaim, ma értelmezni fogunk, és ez mostanság nem is olyan veszélytelen dolog, mint amilyennek látszik. Ugyanis a Szuverenitásvédelmi Hivatal ki- és bejelentéseit fogjuk értelmezni, ami csak kicsit rizikósabb, mint puszta kézzel darazsat fogni, de fájdalom, rá vagyunk kényszerülve, ugyanis nem szeretnénk hülyén meghalni.

Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.

Súlyos kérdéseket feszeget a romániai PressOne informatikai szakújságírója, Adrian Mihălțianu, aki nem mellesleg sci-fi író és sikeres vállalkozó is. Azt kérdezi, ami az ottani választások után és a lengyelországi választások előtt az Európai Unió alapkérdése is – nevezetesen, hogy lehetséges-e egyáltalán a demokrácia a mesterséges intelligencia korában?

Abba a szerencsés helyzetbe kezdenek kerülni az európai elhárító szolgálatok – főként az orosz dezinformátorok hiperaktivitása miatt – hogy lassan az álhírek és manipulációk irányultságából és mennyiségéből ki tudják következtetni, melyik európai állam az orosz propaganda legközelebbi célországa. A jelek arra mutatnak, hogy nemrég Spanyolországon volt a sor.

Mint tudjuk, a romániai elnökválasztásokat Nicușor Dan független jelölt nyerte, szoros versenyben legyőzve szélsőjobboldali, kisebbségellenes, oroszbarát ellenfelét, George Simiont. Ezt az egész világ így tudja, kivéve természetesen magát Simiont és híveit, akik most minden eszközt megpróbálnak bevetni a választási eredmény megváltoztatása céljából.

Senki sem tagadhatja, hogy a mostani, információs kor legveszélyesebb jelensége a politikai manipulációra használt félretájékoztatás. Minden állam, minden politikai tömb védekezik ellene az összes rendelkezésre álló eszközzel, és még így is érvényesül Mark Twain gondolata, mely szerint ha a hazugság kap huszonnégy óra előnyt, az igazság sosem fogja utolérni.

Tegnap bemutattam, hogyan is áll Moldova a dezinformáció elleni harccal – nos, elmondható, hogy nemes szándékban és tisztánlátásban nincs hiány, legalábbis a műveltebb, európai szintű szakemberek és egyes politikusok részéről –de mi a helyzet a tettekkel? Nos, az aktív cselekvés terén mutatkoznak még bizonyos hiányosságok, ahogy a szocialista brigád naplója írná.

Olyasmivel fogunk ma foglalkozni, ami tanulságos ugyan, de kissé szomorú is – azzal, hogy Moldovának, mely az orosz propaganda első számú célpontjai közé tartozik, van-e álhír- és manipuláció-ellenes állami szerve, és van, hát miért nincs mégis? Mert az intézmény létezik ugyan, csak nem működik, illetve ha működik, azt nagyon ügyesen titkolják.

Mint ismeretes, novemberben és decemberben Romániában parlamenti választásokat tartottak, valamint az elnökválasztás első fordulóját is megrendezték, amelyet később semmisnek nyilvánítottak. A győztes jelölt, Călin Georgescu szélsőjobboldali politikus kampánya összehangolt külföldi manipuláció terméke volt. A „román Orbánnak” nevezett Georgescu euroszkeptikus, NATO-ellenes, oroszbarát és ukránelle

Megmondom egyenesen: kilel a hideg, ha a nemzetközi sajtóban elém kerül Orbán Viktor neve vagy fényképe. Az kivétel nélkül mindig azt jelenti, hogy már megint én kell majd szégyelljem magamat helyette is, mert ő ugyan nem fogja, akármilyen ostobaságot követett el. A jelenlegi helyzet még a korábbi eseteknél is rosszabb: a Telegram orosz trolljai álltak be támogatni a magyar miniszterelnököt.

Mottó: „Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.”