#ENSZ

Míg Trump világképe és ambíciói leginkább egy dühöngő őrülthöz illenének, úgy Putyin hasonló téren egy tomboló elmebeteghez fogható. Egyetértenek, de csak a bolondság tényében, már annak milyenségében sincs közöttük harmónia.

Ez egy kőleves, annak is a rosszabb fajtája. A magyar népmese kőlevesétől ugyanis jól lakik a ravasz obsitos katona is, aki előáll az ötlettel és a becsapott nénike is, Kína kőlevesével csak Peking tudná megtölteni a hasát.

A Béketanács nem egyéb, mint egy csapda, melyet azonban Trump nem okvetlenül az ellenségeinek, hanem sokkal inkább a barátainak állított.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Mármint a permanens válságból. A cím végén nem véletlen az a kérdőjel, pedig nem szerencsés a használata – magyar nyelvterületen elterjedt az a vélemény, és nem is véletlenül, hogy amelyik cím kérdő formában jelenik meg, az alatt hazugság olvasható. Hazudni ugyan nem fogok, de sajnos nekem magamnak is erős kétségeim vannak a Chatham House tanulmányával kapcsolatban, melyet dr. Cristopher Sabatini

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza igazgatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szomjazik az igazságra. Én most és itt megitatom, mert nem bírom nézni, ahogyan szenved – de lehet, nem fog neki ízleni az ital, amit tőlem kap. Arról én már nem tehetek: talán nem kellett volna bolondnak, de legalábbis ostobának néznie az olvasóit.

Afganisztán létezése tagadhatatlan, ezzel szemben kormányzata elfogadhatatlan minden civilizált ember számára. Most mégis úgy néz ki, hogy a tálibok lassan, de biztosan szereplőivé válnak a nemzetközi diplomáciai életnek – egyelőre mellékszereplők, de minden erejükkel azon dolgoznak, hogy legalább egyes államok elfogadják a rezsimjüket. Erről közölt figyelemreméltó tanulmányt a The Insider.

Ha kellemesen – és hamisan – akarnék fogalmazni, most azt írnám, hogy Libanon és Izrael között kitört a béke. Erről azonban szó sincs, csak egy hatvan napos (bár talán hosszabbítható) tűzszünetet kötött a két állam, éspedig a Hezbollah bevonása nélkül, ám az egyezmény erre a terrorszervezetre is vonatkozik, ők meg vagy betartják a kötelmeket, vagy nem. De lássuk alaposabban is, mi történt.