#Gáza

Fogalmunk sincs, milyen lesz az iráni holnap, csak abban lehetünk biztosak, hogy lesz. És erre jobb felkészülni. Vegyünk számításba minden, esetleg most még váratlannak tűnő fordulatot. Ne feledjük: Iránban nem európaiak élnek.

A világ most épp Iránra figyel és jól teszi, minden oka megvan rá – bár lehet, hogy holnap már Kubára vagy Grönlandra fog figyelni, ahogy a helyzet kinéz. Mi azonban tekintsük egy kicsit Izrael és Szíria jelenlegi és eljövendő viszonyát, lévén hogy ez is része annak a folyamatnak, ami majd az ajatollahok befolyása nélküli, végre már békés Közel-Kelet létrejöttéhez vezet – és nem utolsó sorban azér

Annyit elmondhatunk, hogy a jelek szerint manapság ajatollahnak lenni Teheránban nem egy nyugdíjas állás és nem is nagyon kényelmes munkakör. Könnyen megkergethetik az embert.

Tudom, ezzel az írással eleven parazsat gyűjtök a saját fejemre, de mégis, úgy érzem, kötelességem megírni. Ez egy tanulmány, amit Dan Diker közölt a The Insiderben, és sajnos nem tudok mást mondani: egyetértek vele. Izraelben a „kétállami megoldás” elképzelhetetlen, elég ránézni a térképre – de akkor miért erőltetik?

Most az egész világ – vagy legalábbis a hiszékenyebb fele – Moszkvát lesi megrettenve a dnyiprói rakétatámadástól, elvégre mégiscsak ICBM-ekkel hajigálózik Putyin gyéduska, azonban a világ szkeptikusabb és tájékozottabb része tudja, hogy szó sem volt a támadás során hiperszonikus Oresnyikről, egy régi Bulava rakéta alkatrészeit találták meg a helyszínen, márpedig az nem alkalmas – jobban mondva, n

Most, amikor az egész Közel-Kelet a libanoni helyzetet figyeli, érdemes vigyázó szemünket kicsit délre, a Gázai Övezet felé fordítani, ahol ha nincs is vége a harcoknak, de a Hamász olyan komoly veszteségeket szenvedett, hogy még a fennmaradása is csak bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetséges – és a Hezbollah jelenleg nincs abban a helyzetben az ismert okok miatt, hogy támogathassa a Ham

Kicsit rendhagyó lesz ez az írás, ugyanis lényegében véve arról fog szólni, hogy kicsoda Yahya Sinwar, a Hamász új vezetője, aki állítólag női álruhában járja Gázát (ami azért kicsit érdekesen viszonyul a helyi szokásokhoz, szóval, ha tévedésből agyonkövezik, az nem az izraeli hadsereg lesz) és mit várhat tőle a világ? Röviden: semmi jót.

Csodás volt az olimpia tegnapi nyitóünnepsége, valóban csodás, de – nem volt nyugodt. A látszólag felhőtlen ünnepséget terrorelhárítók ezrei biztosították, és vannak országok, melyeknek sportolói sajnos nem érezhetik magukat teljes biztonságban – erről ír a Moscow Times-ban Haim ben Jakov. Igen, Izraelről van szó.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök október 7. után feloszlatta az általa létrehozott katonai kabinetet. Korábban két tagja – Beni Gantz és Gadi Eisenkot volt vezérkari főnökök – lemondott. Mindketten az ideiglenes tűzszünetet és a Gázai övezetből való részleges izraeli kivonulást magában foglaló „Biden-megállapodás” végrehajtásának támogatói voltak.

Sokan kérdezték már: miképpen lehetséges, hogy a technológiai szempontból tökéletes fölényben és ráadásul túlerőben lévő izraeli hadsereg még nem győzte le a Hamászt? Nos, úgy, hogy a terrorszervezet vezetősége a föld alá bújt előlük és bőséges tartalékaik vannak, elég nekik meglapulni, és még jó ideig folytathatják az aknamunkát – jelen esetben szó szerint aknamunkáról van szó. Erről írt Vjacsesz