#Szíria

A fentiek tehát arra mutatnak, hogy Oroszország a legjobb úton halad. Mármint nem a világhatalom, hanem a saját, alaposan megérdemelt helye felé. És ez nem a világ élvonalában lesz – de akárhol is kössenek ki a Történelem Szemétdombjának árnyékában, elmondhatják majd, hogy alaposan megdolgoztak az odakerülésért.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Így toborozzák hát a ruszkij szoldátot, így áll össze a világverő orosz ármádia. Éhezőkből, nyomorgókból, csapdába csalt nyomorultakból.

Az orosz hadiflotta tehát hosszú távon menthetetlen. De talán nem is lenne érdemes megmenteni – jobb helyen lenne ott, ahová a Kígyó-sziget védői küldték. Előbb-utóbb oda is kerül.

A világ most épp Iránra figyel és jól teszi, minden oka megvan rá – bár lehet, hogy holnap már Kubára vagy Grönlandra fog figyelni, ahogy a helyzet kinéz. Mi azonban tekintsük egy kicsit Izrael és Szíria jelenlegi és eljövendő viszonyát, lévén hogy ez is része annak a folyamatnak, ami majd az ajatollahok befolyása nélküli, végre már békés Közel-Kelet létrejöttéhez vezet – és nem utolsó sorban azér

Elég nehéz hét vége felé közeledünk, melynek az volt a jellegzetessége, hogy pont a külpolitika miatt nem lehetett tisztességesen foglalkozni a külpolitikával. Hol arról volt szó, hogy lesz Budapesten „békecsúcs”, hol arról, hogy nem lesz, aztán beütött október huszonharmadika, mint a jégeső a vetésbe, egyszerűen idő sem volt foglalkozni például al-Sharaa moszkvai tárgyalásaival.

Nyugalom, nem a történelmi személyről, Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecovról van szó, akinek ugyan kalandos volt az élete, de ágyban halt meg, párnák között, és egy darabban temették el még 1976-ban. Most a róla elnevezett, legendás repülőgép-hordozót fogják szétbontani, ugyanis a javítások már többe kezdenek kerülni a hajón, mint egy új hordozó építése.

Nyugalom, Iránról lesz szó, nem Magyarországról. Régebben a „perzsavásár” a színes, harsány, kaotikus forgatagot jelentette magyarul, valószínűleg a teheráni Nagy Bazár ihlette a kifejezést, és meg kell hagyni: amit ott nem tud megvásárolni az ember, az jó eséllyel nem is létezik. Sajnos azonban az iráni ellenzék, amely most meg kéne döntse az ajatollahok meggyengült hatalmát, annyira sokféle, fra

Régen volt már szó a Zónában Szíriáról, nem, mintha nem zajlana ott most is az élet (és a halál), de egészen egyszerűen nem volt sem idő, sem terjedelem ezzel a területtel foglalkozni Trump elnök ámokfutása miatt. Most pótolom a mulasztást, éspedig a Riddle elemzésével, ami az ország jelenlegi helyzetét mutatja be, az orosz érdekek bemutatása mellett.

Jelentem, ritka madarat fogott a Zóna. Illetve a Critical Threats fogta az ornitológiai kuriózumot, mi csak másodközöljük, ugyanis megítélésem szerint elég fontos tudni azt, hogy mit gondol az IRGC, vagyis az Iráni Forradalmi Gárda a Közel-Kelet jelen helyzetéről akkor, amikor állománya egymás között van és nem kell okvetlenül a propaganda sablonjait harsogja.

„

Most, mikor gyökeresen kezd átalakulni a Közel-Kelet politikai térképe és átrendeződnek az erőviszonyok, nagyon nem tűnik mindegynek, hova pozicionálja magát az új helyzetben Törökország. Erről írt rövid, de velős tanulmányt a Chatham House honlapjára Galip Dalay vezető munkatárs – úgy tessék olvasni az alábbiakat, természetesen, hogy ez egy vezető török értelmiségi véleménye, semmiképpen sem lapu

Mint ismeretes, Vlagyimir Putyin decemberben „Közvetlen Vonalat” tartott, erre évente egyszer kerül sor (mikor el nem marad). Egy olyan rendezvényről van szó, ami átmenet a lakossági fórum és a nemzetközi sajtótájékoztató között. Ezzel még nem lenne baj, de, mint a The Insider elemzése kiderítette, az orosz elnök ennek során finoman szólva is nagyokat mondott. Lássuk tehát Putyin elnök néhány hazu

Áldom az Eget, hogy nem vagy ötven évvel ezelőtt írom ezt a kis elemzést, mert akkoriban feltétlenül úgy kellett volna kezdenem, hogy megemlítem az évszázados orosz–török barátságot, mire fel legalábbis rám szakadt volna a plafon, ugyanis ilyen sosem létezett. Évszázados harcok, torzsalkodások, háborúk azonban voltak, amiknek csak a végét jelentette a krími háború vagy az 1877-78-as hadjárat, mely

Kétségtelen, hogy egyelőre a Szíriában kialakult helyzet legnagyobb nyertese Erdogan török elnök, ugyanis a régióban majdnem teljesen megszűnt az orosz és iráni befolyás, ellenben az övé hihetetlen módon megerősödött. Ez minek köszönhető? A választ a The Insider tanulmánya adja meg.

Geopolitikai fontosságú a tény, hogy az Oroszországi Föderáció szíriai bázisainak evakuációjára kényszerül. Viszont a helyzet az, hogy ez az evakuáció nem is lesz olyan egyszerű. Sőt, az amerikai csapatok afganisztáni kivonulásánál sokkal bonyolultabb, sietősebb és kapkodóbb, pedig az sem volt egy komótos séta. Ma ezt a helyzetet elemezzük a Meduza és az ISW nyomán.

Én csak annyit mondok, hogy érdekes idők jönnek, az Egyesült Államokban is, a világpolitikában is. Donald Trump megválasztott elnök olyan emberekből kezdi összeállítani kabinetjét, akiket még kormányközelbe sem volna szabad engedni, nemhogy magába a kormányba... ma csak kettőt mutatok be közülük, de még akadnak bőven hozzájuk hasonlók.

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltuk a közel-keleti helyzet elemzését, bár bőven lett volna mivel foglalkozni ebben a tárgykörben, de az amerikai választások és azok várható következményei minden egyebet elsodortak. Lássuk tehát ma a CTP-ISW aktuális (vagyis tegnapi), ellenőrzött jelentését a helyzetről.

Oroszország egyre jobban kezd hasonlítani Piszkos Fredre, mármint abban az értelemben, hogy ha megdicsér valakit vagy elkezdi szeretni, azzal többet tisztességes kikötői csavargó szóba nem áll. Kellemetlen tény ez Putyin és Lavrov számára, de nincs annyi eszük, mint Piszkos Frednek, nem használják fel ezt az adottságukat, pedig volna benne diplomáciai potenciál.