Tegnap már nem volt érdemes ismertetnem az érvénybe lépő szigorításokat délután, nem volt bennük új elem, annyi azért valószínűnek látszik azonban, hogy a magyar olvasók több időt fognak a közeljövőben gép előtt tölteni, mint máskor, mert hát egy csomó egyéb tevékenység akadályokba ütközik majd.

Nehéz helyzetben van a sajtómunkás megint, mivel épp ezekben a pillanatokban változik a helyzet, a legfrissebb járványügyi adatok kicsit sem megnyugtatóak – 10 767 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 987 199 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 131 beteg, így a halálos áldozatok száma 32 645 főre emelkedett.

Ha az ember megpróbál utánajárni, utána kérdezni valaminek, fennáll a veszély, hogy egyszer csak válaszolnak neki, és ez nem mindig kellemes.

Az utóbbi napokban sok szó esett a Zóna hasábjain az álhírekről jobbról-balról, folytatom is a sorozatot, de most azt mutatom be, hogyan működik az állami álhír, amit propagandának nevezünk. A kormánymédia egyik írásának mentem utána.

A Pegasus-ügy legújabb fejleményéről tényleg csak egy klasszikus nyócker közmondás jut elsőre az eszembe: „Nekem mondod, pestinek, hogy csíp a poloska?” Márpedig a szoftvert üzemeltető Nemzetbiztonsági Szakszolgálat valami ilyesmivel próbálkozott, csak fordítva.

Ma, kérem, sportszerűek leszünk. Tegnap egy magát baloldali-ellenzéki jellegűnek beállító álhírlapon vertem el a port érdemei szerint, ma úgy korrekt, ha legalább ugyanakkorát csapok oda a magát ultrakormánypártinak és jobboldalinak nevező párjának.

Dobra vernék, mondja ez a szerencsétlen Kubatov, még a magyar Parlamentet is, mármint az ellenzék. Nem is kicsi dobra, teszem hozzá én. Nagydobra. Jó nagyra.

No, ez most egy mérges írás lesz. Már tegnap meg akartam írni, de jött más, fontos, érdekes téma – ez is fontos lett volna, csak mégis több hasznát láttam tegnap a kultúrforradalommal való foglalatosságnak.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, Magyarországon kulturális forradalom zajlik. Éspedig már a második vagy harmadik hulláma, ami azért elég rossz hír a kultúrára nézvést, ugyanis most már megint mindenki bele fog szólni, de azért mégis leginkább azok, akiknek semmi közük hozzá.

Egyik kedves Olvasóm magánlevélben emlékeztetett, hogy megfogadna jósnak. Mások is vannak így ezzel, most például a benzinár befagyasztásáról volt szó.

Elég beleolvasni abba a mocsokáradatba, amit a napi hírek kiváltanak az úri közönségből komment formájában, hogy az ember rájöjjön: semmi fejlődés nem volt ezen a bolygón a Neander-völgy óta, legfeljebb manapság az ritkább, hogy kőbaltával verjék egymást fejbe az emberek.

Istennek nincs semmiféle terve.

Kampány van, választási kampány, ilyenkor kevesen figyelnek a magyar diplomácia, külpolitika általában csendesen csordogáló híreire, mert még a szerkesztők is megszokták, hogy az MTI alapján dolgozzanak, abban meg csak az szokott lenni, ami mindig.

Van egy rossz hírem és egy jó. A rossz azt mondja, hogy komoly válság közeleg, amikor nem éhezni fognak az emberek, akkor fáznak majd, a jó viszont azt, hogy egész változatosan fog meggebedni a világunk, többféle módon is, lesz választék.

Arról már sokat beszéltünk ezeken a hasábokon, hogy mitől hír a hír, most arról lesz szó, mitől nem az. És hol.

No, nyakunkon a politika, a fene ott enné meg, ahol van. Észrevettem én, hogy utóbbi napokban még a szokásosnál is agresszívabb a légkör a Facebookon, de mit tehetek?

Jó kérdés, hogy mihez kezdjen az ember a hírekkel. Lehet érteni, lehet nem érteni és félre is lehet érteni őket, legyen szó bármilyen banálisan egyszerű dologról. Mifelénk félreérteni szokás mindent, vagy félreértelmezni, ami aztán mindenféle következményekkel jár.

Végre egy igazi, békebeli pesti történet. Nem mentes ugyan az aktuálpolitikai acsargásoktól, de nagyon remélem, az érdekelt felek előbb vagy utóbb rájönnek az eset valódi természetére – amit én is csak sejtek – és kibékülnek, még mielőtt végleg ellopják a budapesti Városházát, mindenestől. Mert egyelőre arról van szó.

Az újságcsináló ember jobban teszi, ha nem tervezi meg a munkáját. Harmadik napja rakosgatom össze a boszniai válság adatait, negyedik napja az aktuális afganisztáni helyzetet és minden nap jön valami, ami fontosabb ezeknél. Hölgyek, urak, vegyenek nagy levegőt, aki áll, üljön le, aki ül, maradjon úgy: folytatják az Elk*rtukat!

„Döbbenetes fotót mutatott meg követőinek és rajongóinak az amerikai Joan MacDonald. A fitnesznagyiként elhíresült hobbisportoló 70 évesen kezdett életmódváltásba, most pedig, 75 évesen jobban néz ki, mint 35 évvel ezelőtt.” (Origo).