Külpolitika

Először is szögezzük le: az épeszű kultúrember erőszakmentességre törekszik. Főleg ha újságíró: a sajtómunkás ugyanis legalább tízszer annyi verbális és fizikai erőszakkal találkozik, mint a legtöbb olvasója, szóval bőven elege van belőle. Az más kérdés, hogy ettől még nem lesz kevesebb az agresszivitás a világban – de legalább próbáljuk meg kerülni az ilyen eszközök alkalmazását.

Hej, ha ezt Zsenya Prigozsin megérhette volna... van egy olyan érzésem, miszerint életében azt ugyan sejtette, hogy nem ágyban, párnák között fog távozni az árnyékvilágból, de arra még csak nem is gondolt, hogy neki egyszer még kultusza lesz – Kínában. Persze, ennek is megvannak a maga okai, ha kicsit kacifántosak is: ezt járta körül a Foreign Policy írása.

Ördög van a falon, mármint odafestve, aztán meg is jelenhet ettől, ha nem vigyázunk. Minden propaganda lényege, hogy az elképzelhetetlent, a valószínűtlent rengeteg emlegetéssel valószínűvé és elfogadhatóvá teszi, aztán, ha már sokan elhitték, hogy lehetséges, jöhetnek az akciók a dolog ellen vagy mellett. Most például egy újabb amerikai polgárháború emlegetése a propaganda tárgya, és közepes össz

Nos, a hajók valóban titokzatosak, bár a vizek csak annyiban sötétek, hogy a Fekete-tengerhez tartoznak, aminek a hullámait valamivel tényleg sötétebbnek találták az ókori görögök a Földközi-tengerénél, azért nevezték el így – ez a vízben élő szulfidogén baktériumok miatt van így. Ellenben a hajózás terén nagyon érdekes és nehezen érthető eseményekről számol be a CEPA legújabb jelentése.

Rendhagyó vita színhelye volt a Putyin elnök legelkötelezettebb támogatóit tömörítő Valdaj vitaklub néhány nappal ezelőtt. A vitát azért nevezhetjük rendhagyónak, mert hellyel-közzel ugyan, de valós, reális adatok és tények is elhangzottak benne, melyeket rendszerint biztos távolságban szoktak tartani az orosz felső vezetéstől. Igaz, értelmes javaslat nem hangzott el, de első lépésnek ennyi is szé

Állandó viták tárgya, hogy mennyire működnek az Oroszországi Föderáció elleni szankciók és mi értelmük van. Erről írt egy szösszenetet Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akik az orosz titkosszolgálatok legkiválóbb szakértői – bár utóbbi időben keveset dolgoznak, aminek az lehet az oka, hogy szegény Szoldatov öreg és halálosan beteg édesapját letartóztatták és egy sarkkörön túli munkatáborba deport

Andrej Percev, Oroszország egyik legkiválóbb újságírója minden héten kiemeli azt a két helyi, belföldi hírt, amelyet a legfontosabbnak tart és elemzi őket. Ez mindenképpen tanulságos olvasni, ugyanis rendre bebizonyosodik: azok az események lényegesek valójában, amelyeket rajta kívül senki sem talált meghatározónak és a nagy port felverő szenzációk múlnak el hatás és nyom nélkül. Tekintsük tehát P

Ha az ember 57 éves, mint én, már nem álmodozik katonai karrierről, hőstettekről, kalandokról és merész huszárcselekről, egyszóval kissé megfontoltabban igyekszik művelni az őrültségeket – minél kényelmesebb úton-módon, esetleg sehogyan sem. Nos, ez nálunk egyelőre még lehetséges, Oroszországban már nem: a Jamestown Alapítvány és a Versztka arról számolnak be, hogy az Ukrajnában harcoló csapatok á

Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét betöltő, sőt, sok mindent megváltoztató dolog, egyre nagyobb az elégedetlenség és lassan már Ramzan Kadirov sem képes úrrá lenni a helyzeten – bár talán jobb is így, mert ha egyszer ő old meg valamit, annak jó vége nem szokott lenni. Ezt a helyzetet elemzi a Riddle rövid tanulmánya.

Nincs mit szépíteni a dolgon, az Oroszországi Föderációban rohamosan erősödik az ultranacionalizmus: úgy tűnik, megjelentek a Fekete Százak jelenlegi utódai, és a barna pestis rohamosan terjed. A kormányzat meg örül neki, ugyanis valamiféle önkéntes karhatalmistáknak tekinti a neonácikat. Ezt a kérdést elemzi a Jamestown Alapítvány tanulmánya.

Az sosem volt kérdéses, hogy az orosz titkosszolgálatok eszköztárában igen előkelő helyet foglal el a provokáció. Nekik – főként az FSZB-nek – hazaárulót kell produkálni, akkor is, ha nincs, tehát amikor hiány van ebből az emberfajtából, akkor, hogy úgy mondjam, termelnek. Mostanság már online teszik ezt, akár hamis weboldalak útján is. Még jó, hogy vannak becsületes IT-sek, akik ezt próbálják meg

A protokoll az bizony protokoll, és mérhetetlenül fontos a nemzetközi diplomáciában. Teljesen érthetőek a kazanyi intézkedések, mi több, valósággal szükségesnek is mondhatóak. Nehogy már rossz benyomásai támadjanak a magas külföldi vendégeknek az őket meginvitáló városról. Ha vendéget hívunk, kitakarítunk, megpucoljuk az ablakot és tisztra inget húzunk. De mi is történt Kazanyban?

Oroszország most már mindenképpen győzni fog, ez nem is lehet kétséges. Szövetségre lépett ugyanis a gazdag és virágzó Észak-Koreával, melynek jól táplált, makkegészséges, erőtől duzzadó harcosai szét fognak zúzni minden ukrán ellenállást és daliásan masíroznak majd be Kijevbe. Ezt nem én mondom, hanem Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószóvivője, abból az alkalomból, hogy aláírták az orosz-észak-korea

Engem valósággal sokkolt a hír, de úgy tűnik, igaz. Csak remélni merem, hogy Georg Spöttle és a többi „biztonságpolitikai szakértő” nem látták még, mert ha elolvassák, kitérnek a hitükből, belépnek a karthauzi rendbe, és életük hátralévő részét némaságban töltik, zöldségtermesztéssel, imával és a Szentírás beható tanulmányozásával.

Kérem tisztelettel, a mai napon úgy alakult a helyzet, hogy igazán nagy, grandiózus témák nincsenek. Illetve dehogy nincsenek, csak az a legérdekesebb például 23 oldal lenne, amit eleven ember nem képes végigolvasni. Az a magyar sajtóban már kisregénynek számít. Magyar nyelvterületen az olvasó a hatodik-hetedik oldalon becsukja az írást és reklamáló kommentet ír a „terjengősségről”, bár megnézem é

Különös eseménysorozat sokkolta Litvániát, ami egyelőre nem tűnik veszélyesnek, de bármikor azzá válhat. Felvetődik a kérdés, hogy mikor nem hadviselés a hibrid hadviselés? Lehet-e akár jóindulatúnak is magyarázni? Ha furcsa dolgok történnek, nem kéne átsiklani fölöttük és visszatérni a megszokott tevékenységekhez. Ez nem lenne bölcs. Ezzel foglalkozik a CEPA rövid elemzése. 

Ez a hír ugyan keveseket fog meglepni, de mégis a nap szenzációja. Arról van szó ugyanis, hogy nagyon érdekes dokumentumok birtokába jutott a The New York Times, egészen konkrétan megkapták az izraeli hadseregtől az október 7-i terrortámadás tervezési folyamatának jegyzőkönyveit, amelyet az IDF talált meg január végén a Hamász földalatti parancsnoki központjában, a Gázai Övezet déli részén fekvő K

Az oroszországi muzulmánok helyzete egy két és fél évvel ezelőtti mondatot juttat eszembe, mikor is – 2022 áprilisában – a propagandista Szolovjov soha véget nem érő tévéműsorát vezetve azt mondta egy esetleges atomháborúról: „De akkor mi, pravoszlávok a mennybe jutunk, míg ők egyszerűen meg fognak dögleni.” Amire rákontrázott a csatorna vezetője, Margareta Szimonjan: „Egyszer úgyis mindannyian me

Moldova komoly döntés elé érkezett: rövidesen választania kell Moszkva és Brüsszel között. A Kreml minden eszközt bevetve küzd azért, hogy megőrizhesse befolyását az országban, ugyanakkor az uniós csatlakozás hívei viszonylagos többségben vannak. Erről írt elemzést Anda Bologa, aki független szakértő a mesterséges intelligencia és a digitális politika, a közép-európai külpolitika és a transzatlant

Különös dolgok zajlanak jelenleg az Északi-sark közelében, fontosak is, főként azért, mert az Arktisz könnyen válhat egy kelet-nyugati konfrontáció helyszínévé, leginkább a globális felmelegedésnek és az így megnyíló hajózási útvonalaknak köszönhetően (a houthik meg közben csúnyán káromkodnak). Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Jamestown Alapítvány tanulmánya.