Gaál Péter: Áthangolódás

Figyeljék meg az áthangolódást. Vagy inkább visszahangolódást. Érdemes rászánni naponta pár percet.

Az első reakció az összevisszaság volt. A következő a NATO- és ukrán-szimpátia, az orosz brutalitással. Lebombázott városok, melldöngető kiállás a nyugati politika mellett, bár..., szóval, bár, de aztán a menekülők befogadása, tudom, az is „bár...”, de valahogy aztán mégis, és a hírek általában ukrán szemszögből nézve.

Ez most megfordulni látszik.

Nyilván központi ukáz, lassan magukra – azaz vissza – találnak a fiúk. A mai Origo piros betűs főcíme például az „átfogó ukrán támadást hiúsítottak meg az orosz csapatok”. Visszajött az orosz gáz és olajszomj, az orosz „humanitárius folyosók” örök témák, hogy ezek a folyosók hová vezetnek, arról síri csend és hullaszag, ahogy arról is, hogy valójában és lényeg szerint mi történt Londonban, Malacka két szétpattanó zakógomb között mit ígért meg ott, a brit védelmi miniszter „fenyegetőzése” (tessék elolvasni, mit ért ezalatt ez a kiérdemesült és átállított orgánum) viszont szintén piros betűs főcímmé avanzsált tegnap. Van frissülő napi térkép az orosz hadsereg által elfoglalt ukrán területekről. Ismerünk ilyet a múlt század történelméből? Hát persze, hogy ismerünk. Amikor a nagyrészt Ukrajnába ragadt Barbarossa elindult, Berlin több pontján táblákat függesztettek ki, szintén térképekkel. A térképek felirata is ugyanaz volt: „itt állunk most”.

Aztán e térképek 1943-tól szép csendesen eltűntek.

„

A példátlan nyugati szankciók miatt ezrek halhatnak meg Oroszországban”, ahol elfogyhat az inzulin. (Origo) Mert mi nem... khmm, szóval. Mi van még? Soros. Ádi, Évi, ácsi, pácsi, újra itt a Soros bácsi. Karinthytól loptam, ne róják föl nekem, csak a „Kepler bácsi”-t helyettesítettem. Soros egyelőre még csak nyomokban, a „képmutató Amerika” előtt, de jóval az árstopok feletti örvendezés után. Csak csínján a visszaörvendezéssel: a „3-4 százalékponttal leszorított” infláció olybá vehető, mint egy súlyos covidos betegnél az egy fokkal leszorított láz. Majd, ha elmúlnak az ünnepek, és fába szorulnak a férgek: már a vak tyúk sem talál majd szemet, ezt se firtassák, ezt meg egy 1983-as KFT-dalból loptam.

Nincsenek nekem már saját gondolataim, nincsenek.

Tökéletes potenciális NER-káder leszek a végén én is.