Szele Tamás: Hol terem az orosz vityáz?

Leginkább – amint a The Insider írása rávilágít – a bajban terem, a kocsmában, üzleti csődben, drog- és szerencsejáték-függőségben, eladósodottságban, börtön árnyékában, sőt, magában a börtönben is. Viszont irgalmatlan pénzeket lehet keresni ezeknek a szerencsétlen, kiszolgáltatott, gyakran beteg embereknek a toborzásával. Hogy költené az utolsó kopejkát is gyógyszerre az összes toborzó.

A minap érdekes jogi eset adódott. Az orosz Nyizsnyij Tagil város ügyészsége azt javasolta, hogy szüntessék meg a kifizetéseket azoknak a toborzóknak, akik szerződéses katonákat verbuválnak az ukrajnai háborúba, a csalási esetek számának ugrásszerű megnövekedésére hivatkozva. Az önkéntesek hiánya miatt Oroszországban hatalmas, államilag támogatott toborzópiac alakult ki, többszintű közvetítői hálózatokkal, „kész kreatív megoldásokkal” és régió-specifikus díjszabásokkal. A The Insider több ilyen rendszert is megvizsgált, és nyomon követte, hogyan jut el a regionális költségvetésekből származó pénz a magántoborzókhoz. Csak a toborzásra fordított kiadások – a szerződéses katonáknak fizetett összegeket nem számítva – havonta akár több milliárd rubelt is elérhetnek, és a magántoborzók akár 1,25 millió rubelt (közel 15 000 dollárt) is kaphatnak egy-egy katona toborzásáért.

Oroszország ukrajnai agressziójának ötödik évében az orosz hadsereg továbbra is havonta több tízezer katonát veszít. 2026. augusztus 28-án a Mediazona és a BBC név szerint megerősítette 242 747 orosz katona halálát – és ezek csak azok az esetek, amelyek nyilvánosságra kerültek. A tényleges havi veszteségek – az elesettek és a sebesültek száma – meghaladja a 30 000-et, és a szerződéses katonák közvetlen toborzása már nem elegendő a pótlásukhoz.

Az állam most már külön finanszírozza azokat a szervezeteket, amelyek embereket keresnek és toboroznak az ukrajnai háborúba. A The Insider bírósági iratokat, civil szervezetek jelentéseit, beszerzési kérelmeket és toborzó ügynökségek belső anyagait vizsgálta át, rekonstruálva azt a láncot, amelyen keresztül ennek a pénznek egy része áramlik – a regionális költségvetésektől a közvetítőkön át egészen azokig az emberekig, akik az újoncokat közvetlenül a katonai toborzóirodákba viszik.

Egymillió rubel fejenként: az ágyútöltelék-piac

Az ivanovói Kreatív Megoldások Központja még 2024-ben is olyan tevékenységeket folytatott, amelyeknek alig volt köze a katonai toborzáshoz. Például a szervezet szervezett egy „Kedvenc Ivanovói régiónk” nevű kvízt a szavazóhelyiségekben az elnökválasztás idején, amelynek nyereményei között sporteseményekre szóló jegyek szerepeltek - és egy autó, fődíjként. Egy másik projektje, a „Városi kincsek: családi kaland” közel 1 millió rubel (körülbelül 12 000 dollár) regionális támogatást kapott.

2025. július 4-én Dmitrij Gruzdev, egy ivanovói üzletember vette át a szervezet vezetését. Ugyanebben a hónapban a regionális költségvetés teljesen más célra allokált forrásokat: „a szerződéses katonai szolgálatra jelentkező jelöltek toborzásával és kiválasztásával kapcsolatos szolgáltatások nyújtásának finanszírozására”. A Kreatív Megoldások Központja is a támogatások kedvezményezettjei között volt.

A regionális kormányzat 2025. novemberi rendelete 260 millió rubel (3,1 millió dollár) támogatást ítélt oda a központnak kifejezetten a leendő szerződéses katonák toborzása és kiválasztása céljából. A kapott összegek teljesen más nagyságrendűek voltak, mint a polgári vetélkedőkből származó korábbi bevételeik.

2025-ben a szervezet 1,06 milliárd rubelt (12,5 millió dollárt) kapott, és a moszkvai régió kormánya ugyanabból a költségvetési tételből hasonló összeget ítélt oda a Dobrije Gyela (Jó Cselekedetek) nevű nonprofit szervezetnek, amely az összeget továbbadta alvállalkozójának, az Orosz Kommunikációs Stratégiák Ügynökségének.

Mint gyakran előfordul, úgy tűnik, hogy a Kreatív Megoldások Központja és a „Dobrije Gyela” a költségvetési források fő elosztói egy hosszú, más szervezetekből álló lánc részére. A munka nagy részét magánvállalkozóknak adják ki, akik viszont gyakran továbbadják alvállalkozóknak.

Az egyik ilyen alvállalkozó személyazonossága egy banális kereskedelmi jogvita során került napvilágra. 2026 februárjában Alekszandr Kondratyev, egy nyizsnyij-novgorodi üzletember pert indított a Központ ellen a Nyizsnyij-Novgorodi Régió Választottbíróságán, 24,78 millió rubel (297 000 dollár) kifizetetlen tartozás behajtását követelve. A bírósági dokumentumok szerint a szerződés tárgya „szolgáltatások nyújtása a szerződéses katonai szolgálatra jelentkező jelöltek toborzása és kiválasztása céljából” volt. Márciusban a felek megállapodásra jutottak, és a Kreatív Megoldások Központja elismerte a tartozás teljes összegét.

A bírósági iratokból megállapítható, hogy a toborzó mennyit keresett szerződéses katonánként, mivel az adósság két elvégzett munkáról szóló igazolás eredményeként keletkezett. Kondratyevnek 12,98 millió rubellel (153 000 dollárt) tartoztak novemberben, és további 11,8 millióval (139 000 dollárt) december első felében.

Mindkét összeg maradék nélkül osztható 590 000 rubellel: az első 22 ilyen kifizetést, a második pedig 20-at jelent. Más szavakkal, úgy tűnik, Kondratyev minden szerződéses újonc után 590 000 rubelt (alig 7 000 dollár alatti összeget) kapott, és a két igazolás 42 főre vonatkozott.

A The Insider által vizsgált, különböző régiókban működő szinte összes hasonló rendszerben közös, hogy a toborzók csak akkor kapják meg a fizetésüket, miután a jelölt aláírta a szerződést, és a jutalék mértéke jelentősen változhat. Például a korábban említett, az egyik legnagyobb toborzó szervezetnek számító Kommunikációs Stratégiák Ügynökségnél egy toborzó 1,25 millió rubelt (14 700 dollárt) kap egy olyan személy után, aki Moszkván keresztül ír alá szerződést. Orenburgon keresztül a díj „fejenként” 850 000 rubel (10 000 dollár); Voronyezsen keresztül 680 000 (8 000 dollár); Balasikán keresztül pedig 530 000 (6 250 dollár).

Más területeken a díjak 150 000 és 450 000 rubel (1 750–5 300 dollár) között mozogtak.

Adósok, függők, tönkrementek, kiszolgáltatottak: a toborzók célpontjai

A Kommunikációs Stratégiák Ügynöksége (ACS) toborzóknak szóló utasításaiból kiderül, kik alkotják a leendő szerződéses katonák fő részét. A „célcsoportok” közé tartoznak a volt fogvatartottak és a Wagner-csoport volt tagjai, a csődbe jutottak, a mikrohitelezési szolgáltatók ügyfelei, a gazdaságilag elmaradott régiók lakói, a korlátozott oktatási kilátásokkal rendelkező 18–19 évesek, a szerencsejáték- vagy kábítószer-függők, valamint a „társadalmi szempontból kiszolgáltatott csoportok”. Ide tartoznak azok is, akik jogi problémákkal küzdenek, különösen, ha még nem ítélték el őket.

Az ACS azt tanácsolja a toborzóknak, hogy hirdetési platformokon keresztül és a közösségi médiában vásárolt hirdetések útján keressék meg a potenciális célszemélyeket.

Az újonc alkalmassága közvetlenül befolyásolja a fizetést: ha egy leendő katona az egyik régióban nem felel meg a szigorúbb orvosi vizsgálaton, egyszerűen átküldhetik egy másikba. Az ACS egyik belső tájékoztatója az orvosi bizottságokat „szigorú”, „mérsékelt”, „engedékeny” és „nagyon engedékeny” kategóriákba sorolja.

A moszkvai bizottságot például szigorúnak tekintik. Voronyezs viszont „nagyon engedékenynek” minősül, mivel elfogadja az A-, B- vagy C-típusú hepatitiszben, HIV-fertőzésben szenvedő toborzottakat, valamint azokat, akiknek „más régiókban kizáró oknak minősülő, jóváhagyáshoz kötött súlyos egészségügyi problémájuk van”.

Ufa bizottságát szintén „nagyon engedékenynek” minősítik: ott elfogadhatóak a hepatitiszben, pikkelysömörben, HIV-fertőzésben szenvedő jelöltek, valamint azok, akiknél „jóváhagyáshoz kötött súlyos egészségügyi probléma” áll fenn. Orenburgot és Csebokszárit eközben csupán „engedékenynek” minősítik.

Bizonyos feltételek mellett a III. csoportba tartozó fogyatékossággal, cukorbetegséggel, magas vérnyomással, szervhiánnyal, egy szem vakságával, pszichiátriai vagy függőségi előzményekkel, önkárosító viselkedés jeleivel rendelkező vagy tuberkulózisban szenvedő jelöltek is jogosultak lehetnek szerződés aláírására.

Bónuszok a toborzóknak

Bár olyan szervezetek, mint a Kreatív Megoldások Központja és az Kommunikációs Stratégiák Ügynöksége maguk nem toboroznak katonákat, a kisebb magánvállalkozások számára biztosítják a toborzáshoz szükséges infrastruktúrát: rekrutánként akár 400 000 rubelt (4 700 dollárt), valamint „kész kreatív anyagokat”, ügyfélkapcsolat-kezelést, forgatókönyveket és képzést az új toborzók számára. A szolgáltatás Oroszország egész területéről érkező, szerződéses katonai szolgálatra jelentkező jelöltekkel dolgozik, és igyekszik maximalizálni a Moszkván keresztül aláírt szerződések számát, ahol magasabbak a bónuszok.

Azok számára, akik szerződést szeretnének kötni, a szervezet kiválaszthatja a szolgálati helyet, megszervezheti az utazást, fogadhatja őket érkezéskor, és segíthet a szállás, az étkezés, az orvosi vizsgálatok és a papírmunka kérdéseiben.

A leendő toborzóknak szóló oldal egyértelműen megfogalmazza a munkakör célját: „A partner feladata, hogy rávegye a jelöltet a szerződés aláírására.” A fizetés ehhez az eredményhez kötődik – „egy aláírt szerződésért”. A weboldal azt ígéri, hogy a kereset „korlátlan” lehet.

A szerződéskötési ügyintézést Fjodor Szcepetov egyéni vállalkozó működteti, akinek fő tevékenységi köre az „egyéb személyzeti toborzás”. Nyilvános források szerint Szcepetov politikai tanácsadó, konfliktuskezelési szakértő és internet-technológus. Emellett tagja az orosz környezetvédelmi szabályozó hatóság, a Roszprirodnadzor köztanácsának.

A katonai toborzás terén a személyzeti igény nyilvánvalóan jelentős. A legújabb álláshirdetések akár 300 000 rubelt (3 550 dollárt) is kínálnak a „katonai toborzóknak” minden általuk szerződtetett jelölt után, tapasztalat nélkül, képzéssel együtt. A munkakör magában foglalja a beérkező megkeresések kezelését, az első interjúk lefolytatását, az „ellenérvek elhárítását”, valamint a jelöltek nyomon követését a végső eredményig.

A Kommunikációs Stratégiák Ügynöksége emellett elindított egy „Hozz egy kollégát!” nevű ajánlóprogramot is. A partnereknek további 100 000 rubelt (1 200 dollárt) ígérnek, ha az általuk ajánlott toborzó olyan személyt hoz be, aki Moszkván keresztül ír alá szerződést, és 50 000 rubelt (600 dollárt), ha a szerződést egy másik régióban írják alá.

Röviden: az ügynökség nemcsak az új szerződéses katonákért fizet, hanem az őket közvetítő új toborzókért is. Az ACS saját adatai szerint több mint 250 „partner” dolgozik együtt a szervezettel, és eddig több mint 6 000 szerződés megkötésében segítettek.

Mennyibe kerül az államnak egy katona toborzása?

Ezen a piacon nincs rögzített ár rekrutánként, mivel a kifizetések régiónként jelentősen eltérnek. Sok függ a folyamatban részt vevő közvetítők számától is. A vizsgált rendszerekben azok a toborzók, akik közvetlenül eljuttatják a jelölteket a szerződés aláírásáig, több mint 10 000 dollár rubel-egyenértékét kaphatják meg, de a pénz jelentős részét a folyamatban részt vevő közvetítő szervezetek viszik el.

Ha csak a toborzó díját és a szerződéses katona bevonulási jutalmát vesszük figyelembe, az összeg jóval magasabb lehet. Például egy Szentpéterváron keresztül aláírt szerződés esetén az ACS 4,5 millió rubelt (53 000 dollárt) ígér a katonának, a toborzónak pedig 150 000 rubelt (1 750 dollárt). A Re:Russia számításai szerint 2026 május közepére az átlagos „tényleges” bónusz azokban a régiókban, ahol a szerződések jelentős hányada létrejön, elérte a mintegy 2,74 millió rubelt (32 300 dollár).

A kiadások mértéke még nyilvánvalóbbá válik, ha ezeket az összegeket összehasonlítjuk a hadsereg létszámának pótlásával. A CSIS becslése szerint 2026-ban Oroszország havonta átlagosan 27 000 új katonát toborzott. A Re:Russia becslését – az átlagos tényleges bónusz 2,74 millió rubel – alapul véve, csak az új szerződéses katonáknak járó egyszeri kifizetések összege havonta körülbelül 74 milliárd rubelre (872,4 millió dollárra) rúgna.

Ami a toborzókat illeti, még ha szerződéses katonánként 300 000 rubelt (3 550 dollárt) veszünk is durván az irányértéknek, a közvetítőknek juttatott közvetlen kifizetések havi összege meghaladná a 8 milliárd rubelt (94,3 millió dollárt).

Négy év háború után Oroszország olyan rendszert épített ki, amelyben a hadsereg munkaerőigénye egy közpénzből táplált, gyorsan növekvő piacot hozott létre. A régió elosztja a forrásokat, a közvetítő megkapja a szerződést, a toborzó „lehetséges jelölteket” keres, és végül – egy személyt elnyel az orosz hadigépezet.

Amíg az orosz hadsereg továbbra is veszteségeket szenved, ez a piac fennmarad. Az állam akár növelheti is a finanszírozást, és biztos, hogy a professzionális toborzó ügynökségek egyre „kreatívabb” módszereket fognak kitalálni, hogy megszerezzék a kiadásokból járó részesedésüket.

Ha egyszer megváltozik az orosz világ – amire, belátom, kevés az esély, hiszen Moszkóviában fennállása óta nem volt soha még elviselhető kormányzat sem, nemhogy jó, demokratikus vagy rátermett – azért mégis ezeket a toborzókat, ezeket az emberi hiénákat kell majd kivinni elsőként a frontra. És ha épp nincs háború, az se baj: két csapatra kell osztani őket, aztán harcoljanak egymással.

Szele Tamás