Szele Tamás: A befolyásolás és a technológia

A honi sajtó nem kényezteti el az érdeklődő olvasókat az elpusztult orosz Yandex-adatközpontok ügyének részleteivel – nem tudni, miért, de többnyire csak rövid és félreértelmezett, pár mondatos „hírek” jelennek meg a történtekről és azok következményeiről – én most a Robert Lansing Intézet egy részletesebb elemzését mutatom be, amely főleg hírszerzési (és természetesen elhárítási) szempontból vizsgálja a helyzetet.

A 2026. október 8–11-én a Kaluga régióbeli Szaszovóban és a vlagyimiri régióban található Yandex-adatközpontok ellen elkövetett támadások egyedülálló lehetőséget teremtettek annak felmérésére, hogy az orosz külföldi befolyásszerző műveletek milyen mértékben függhetnek a központosított digitális és számítástechnikai infrastruktúrától. A támadások után a Yandex-hálózathoz kapcsolódó automatizált forgalomban meredek csökkenést regisztráltak, ami egybeesett az Egyesült Államokban és Európában a közösségi médiában működő bizonyos politikai hálózatok aktivitásának visszaeséséről szóló jelentésekkel.

Ez az összefüggés önmagában nem bizonyítja, hogy a megrongálódott adatközpontok közvetlenül irányították volna az orosz botfarmokat. Felvet azonban egy ennél is jelentősebb kérdést: Vajon Oroszország polgári technológiai infrastruktúrája a külföldi választásokba való beavatkozásra szolgáló állami rendszer részévé vált-e?

A „trollgyáraktól” a digitális állami ökoszisztémáig

Oroszország beavatkozása az amerikai és európai választásokba jól dokumentált és bizonyított gyakorlat. Az amerikai bűnüldöző szervek megállapították, hogy Moszkva a Kremlhez kapcsolódó vállalatokat, hamis médiacsatornákat, fiktív fiókokat, rejtett reklámokat és mesterséges intelligenciával generált tartalmakat használt a politikai vita és a választói magatartás befolyásolására.

Erre jó példa volt a Doppelgänger-művelet. 2024 szeptemberében az amerikai Igazságügyi Minisztérium lefoglalt 32 olyan domaint, amelyet egy orosz befolyásoló műveletben használtak. Az amerikai nyomozás a kampányt a Social Design Agency, a Structura National Technology és az ANO Dialog nevű szervezetekhez kötötte, miközben a koordinációt az orosz elnöki adminisztráció vezető tisztviselői végezték, köztük Szergej Kirijenko is. Az operátorok nyugati hírügynökségeket utánzó weboldalakat, valamint hamis fiókokat hoztak létre, és amerikaiaknak adták ki magukat. Céljuk az volt, hogy népszerűsítsék az orosz narratívákat, aláássák Ukrajna iránti támogatását, és befolyásolják az amerikai politikai vitákat.

Egy másik eset jól szemlélteti Oroszország átállását a mesterséges intelligencia használatára. 2024 júliusában az amerikai bűnüldöző szervek felszámoltak egy olyan orosz hálózatot, amely 968 fiktív közösségi médiafiókból állt, és amelyet egy speciális mesterséges intelligencia-rendszer segítségével hoztak létre és kezeltek. A profilok valódi felhasználók, köztük amerikai állampolgárok személyiségét vették fel, és az orosz kormány érdekeinek megfelelő üzeneteket terjesztettek.

A generatív mesterséges intelligencia tehát már nem csupán egy potenciális jövőbeli fenyegetés, hanem az orosz befolyásoló műveletek gyakorlati eszközévé vált.