Szele Tamás: Trump, avagy cirkusz, kenyér nélkül

Vannak napok, amikor csak látszólag jó újságot szerkeszteni, érdekes módon nem csak a hétvégi hírhiány keseríti meg a sajtómunkás életét, hanem az is, ha valami nagy hír „blokkolja”, eltömíti az információs csatornákat, és minden arról szól. Ma a világsajtó szinte kizárólag az amerikai félidős választások eredményével foglalkozik, a magyar pedig a nyilvánosságra hozott „ügynökaktákkal”.

Ez uztóbbiakat magam is vártam, de mikor beléjük néztem, láttam, hogy nekem sok mindenre nem jók. Én nem vagyok érintett, de ezt tudtam is, a családom egyetlen élő vagy elhunyt tagja sem, a baráti köröm is nagyjából tiszta – egy apró meglepetés ért, de az illető annyira távoli ismerősöm, hogy még soha nem találkoztunk, telefonon is csak egyszer beszéltünk, ráadásul lehet szó az ő esetében névazonosságról is, az általam feldolgozott témákban érintett személyek maximum az orosz ügynöklistán szerepelhetnek... szóval erről írni nem érdemes, talán, ha nyilvánosságra hozzák a második adatbázist is, azt még érdemes lesz megnézni, de mára marad az amerikai választás.

Amivel máshol már foglalkoztam ugyan, de az eset megér egy második misét is, a The New York Times elemzése alapján, mert kiváló példája annak, hogyan párosult Trump elnökben az önteltség, az ostobaság és az agresszivitás, mely tulajdonságainak köszönhetően akkorát bukott a Republikánus Párt, hogy az bele fog kerülni a történelemkönyvekbe. Esetleg nemzeti ünnep is lesz náluk a mai nap, ezen még lehet vitatkozni, talán fognak is – de lássuk, mit ír az amerikai sajtó, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Az lehetett a legnagyobb hiba, miszerint Trump elnök a félidős választások kampánya során folyamatosan arra kérte a választókat, hogy „tegyenek úgy, mintha én is szerepelnék a szavazólapon”. Ezt nem egyszer, nem kétszer, hanem egészen pontosan 47 alkalommal mondta el az ősz folyamán.

A választók pedig így is tettek – bár ennek nem az lett az eredménye, amit ő remélt.*

*Ez az embert tényleg azt hitte, hogy az ő neve eldönti a végeredményt – és igaza is volt, csak épp ellenkező előjellel. Ami a betegesen túltengő önbizalmát illeti, kezdek attól tartani, hogy előbb vagy utóbb elindul egy női szépségversenyen is, ha már sehogyan sem kaphatja meg azt a nyolc Nobel-békedíjat, amit magának követel, legalább Miss Universe lehessen.

A keddi kongresszusi választásokon végigsöprő demokrata hullám a mélyen népszerűtlen elnök tökéletes elutasításával járt, bár ő több mint egy évtizeden át uralta a nemzeti politikai színteret. Trump még elődjeinél is inkább saját személyéről szóló népszavazássá tette a félidős választásokat, csakhogy végül megfizette ennek az árát.

A választói nemtetszés még a mélyen republikánus államokra is kiterjedt, és azt jelezte, hogy Trump elvesztette a befolyását azon koalíció felett, amely kétszer is a Fehér Házba emelte. A magas benzinárak, az Iránnal folytatott, megoldhatatlan háború, valamint a Trumppal és környezetének tagjaival szembeni, nyílt haszonszerzésre utaló vádak miatt csalódott szavazók, akik korábban esélyt adtak a változást ígérő kívülállónak – vagy elutasították a pártját, vagy otthon maradtak.