Szele Tamás: Dízelolaj és árulás

Az elmúlt napokban mindenki, aki akár csak minimális szinten is ért a nemzetközi politikához, hitetlenkedve kapkodta a fejét Donald Trump amerikai elnök Ukrajna- és Oroszország-politikájának őrült húzásai láttán. Ezekben már nem volt sem ráció, sem ravaszság, csak árulás és téboly: lássuk a helyzet elemzését a Moscow Times írása alapján, mely Nigel Gould-Davies, az Egyesült Királyság volt minszki nagykövete tollából származik.

Donald Trump elnök október 9-i bejelentése, miszerint az Egyesült Államok megkezdi az orosz dízel importját, felkavarta a transzatlanti kapcsolatokat. Az ilyen hirtelen és szédítő fordulatok Trump háborús diplomáciájának állandó jellemzői.

Ahhoz, hogy felmérjük ennek jelentőségét, meg kell különböztetnünk a valóban újat a már unalomig ismerttől. Mivel ez a politika kevesebb titkot rejt magában, mint gondolnánk, aligha lesz valódi hatása a háború alakulására. A kezdeményezés néhány újszerű eleme csupán a kudarcot és a gyalázatot fogja tovább súlyosbítani.

Ez a legújabb kezdeményezés három szempontból hasonlít Trump korábbi lépéseire.

Először is, visszaállítja Trump eredeti, elkötelezetten Oroszország-párti szemléletét. Annak ellenére, hogy tett időnként Moszkvát bosszantó lépéseket is – például szankciókat vezetett be Oroszország két legnagyobb olajvállalata, a Rosznyeft és a Lukoil ellen –, Trump mindig visszatér alapállásához, amely szerint Oroszországot jutalmazza, Ukrajnát pedig nyomás alá helyezi. Mivel a harcok csak akkor állhatnak le, ha Moszkvát határozottan megakadályozzák háborús céljainak elérésében, egy ilyen politika éppen a háború befejezéséhez szükséges intézkedések ellenkezőjét jelenti. Ezért stratégiai célját nem érheti el.

Másodszor, Trump fő célja a gazdasági kapcsolatok helyreállítása Oroszországgal, és mindenekelőtt új energiaügyi megállapodások megkötése. Moszkva többször is hatalmas beruházási javaslatokkal próbálta megnyerni az amerikai tárgyalókat. Bár Trump legújabb lépése az energiahordozó-kereskedelmet érinti, nem pedig a beruházásokat, még ez sem új keletű. Idén március és június között az Egyesült Államok ideiglenes engedélyt adott Oroszországnak nyersolaj és olajtermékek szállítására, hogy enyhítse az Iránnal folytatott háború által okozott ellátási sokkot.

Harmadszor: az orosz üzemanyag ellenszolgáltatás nélküli importjával a Fehér Ház nem megállapodást köt, hanem egyoldalú engedményt tesz Moszkvának, ami gyengíti tárgyalási pozícióját. Ez sem új keletű. 2025-ben Amerika feladta korábbi álláspontját, nevezetesen azzal, hogy visszavonta Oroszságtól az azonnali tűzszünetre vonatkozó követelését és a további szankciókkal való fenyegetést. Ezzel feladta befolyását, és saját céljait még távolabb helyezte. Most pedig megismétli ezt a hibát.

Mi tehát az új és jelentős a dízelmegállapodásban? Először is, nem a Fehér Ház közeli körök számára jövedelmező üzletek kilátása vezérli, hanem az a sürgető politikai szükség, hogy a november 3-i amerikai félidős választások előtt csökkentsék a belföldi üzemanyagárakat.

Ellentétben a márciusi ideiglenes mentességgel, amely több orosz olaj világpiaci megjelenését tette lehetővé, az új szállítmányok kifejezetten az Egyesült Államokba kerülnek. Emiatt az ügyletet jogellenesnek minősíthetik. Egy kétpárti szenátori csoport már kijelentette, hogy a kereskedelem megsértené a 2022-es orosz energiaimport-tilalmat, és felszólította a kormányt, hogy „azonnal változtasson irányt”.

Az ügylet emellett közvetlenül ellentmond a Lindsey Graham-törvénynek, amelyet a múlt hónapban a kongresszus túlnyomó többségének támogatásával fogadtak el, és amely rendelkezéseket tartalmaz az orosz olaj főbb importőreinek szankcionálására.

Másodszor, még saját feltételei szerint is kudarcot vallhat az ügylet. A szerény mennyiségek túl kicsik ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljanak az üzemanyagárakra, és valószínűleg túl későn érkeznek meg ahhoz, hogy hatásuk lehessen a félidős választásokra.

Ráadásul Oroszország talán nem is lesz képes leszállítani az ígért mennyiséget. Bár igénybe vehetné azt az ideiglenes mentességet, amelyet Washington az év elején biztosított számára több olajtermék értékesítése céljából, az ország olajfinomítói elleni ukrán támadások júniusban az export összeomlását okozták. Oroszország júliusban exporttilalmat vezetett be saját ellátásának biztosítása érdekében, de most feloldotta azt az Egyesült Államokba irányuló export céljából. Azonban, hogy képes lesz-e teljesíteni is vállalásait, az energiainfrastruktúrája veszélyes és ingadozó biztonsági helyzetétől függ.

Mindez nyilvánvalóvá teszi Trump álláspontjának központi ellentmondását. Egyrészt a globális üzemanyaghiányt az orosz létesítmények elleni ukrán támadásoknak tulajdonítja, miközben valójában saját Irán elleni háborúja a fő felelős a világméretű üzemanyaghiányért. Másrészt azt állítja, hogy az Oroszországból érkező szállítmányok pótolni tudják azt a hiányt, amelyet az ország piaci távolléte okozott.

Harmadszor, az Egyesült Államok állítólag azzal fenyegetőzött, hogy megvonja Ukrajnától a hírszerzési információkhoz való hozzáférést és leállítja a PURL-programot is, ha az ország továbbra is orosz finomítókat támad. Ez már korábban is előfordult. Washington 2025-ben több alkalommal is rövid időre felfüggesztette ezt a támogatást, a legsúlyosabban márciusban, és tavaly novemberben is hasonló fenyegetéseket fogalmazott meg, hogy rákényszerítse Zelenszkijt az adminisztráció 28 pontos béketervének elfogadására. Ezek a korlátozások csak néhány napig tartottak, de jelentősen akadályozták Ukrajna hadműveleteit.

Az új helyzetet az jelenti, hogy felmerült a segítségnyújtás felfüggesztésének egy hosszabb, talán végleges lehetősége, ami valóban káros lenne Kijev számára, de már nem volna végzetes. Ukrajna kifejlesztette saját nagy hatótávolságú csapásmérő fegyvereit, Európa pedig lépes bizonyos mértékű hírszerzési információkat nyújtani (egyre többet, ami azt illeti). A legsúlyosabb következmény a kritikus fontosságú Patriot elfogórakéták elvesztése lenne, amelyek 95%-át a PURL-program keretében biztosítják Ukrajnának. Más kérdés, hogy ezeket már egy ideje nem is szállítják.

De az amerikai védelmi ipar is megszenvedné a következményeket. Nemcsak az Európa által kifizetett és Ukrajnába szállított fegyverek értékéből származó milliárd dolláros bevételtől esne el, hanem potenciálisan Kijev együttműködését is elveszítené, amely egyedülálló és értékes technológiai és adatforrásként szolgál. Ezek a veszteségek messze felülmúlnák a belföldi üzemanyagárak kis mértékű, rövid ideig tartó csökkenésének bármilyen hatását.

Röviden: a dízelügylet nagy része a korábbi erőfeszítések megismétlése. Mivel a múlt korábbi a hibáit követi el, hasonló kudarcot fog vallani, mint az eddigi tervek.

De ehhez még saját ellentmondásai is társulnak: jelentéktelen mennyiségű üzemanyagról van szó, amely talán meg sem érkezik, és ha mégis, akkor valószínűleg illegális lesz a megvásárlása; mi több, olyan fenyegetésekkel ját az ügyllet, amelyek végrehajtása káros hatással lenne Amerika nemzetbiztonságára.

Minden nap újabb abszurditások kerülnek napvilágra. Az Oroszországgal folytatott tárgyalások során a kormányzat állítólag megpróbálta felajánlani az Európában befagyasztott, de nem az ő ellenőrzése alatt álló vagyontárgyakat; javasolta a Nord Stream gázvezeték újraindítását, amihez Európa beleegyezése lenne szükséges; és bejelentett egy Oroszország és Ukrajna közötti energetikai fegyverszünetet, amiről egyik ország sem tudott. Ez a politika a teljes összefüggéstelenséghez közeledik.

A Bourbon-dinasztiáról azt mondták, hogy semmit sem tanult és semmit sem felejtett el. A történelem talán így fogja megörökíteni Trump Fehér Házát is: bizonyos, hogy Oroszország-politikáját illetően semmit sem tanult és semmit sem fogott fel. Más országok saját kárukon tanulták meg azokat a tanulságokat, amelyek az Egyesült Államokra is várnak. Amikor a politikát nem a nemzeti érdekek megfontolt átlátása, hanem a kapzsi alkalmatlanság vezérli, az eredmény a stratégiai kudarc tökéletes példája lesz.

Aki úgy gondolja, hogy Donald Trump fenyegetései komolytalanok, annak bemutatnám a pár perce érkezett hírt, mely szerint az Egyesült Államok már megkezdte a stratégiai fontosságú információk blokkolását – ezt a Meduza alapján közlöm.

Ukrajna nem kapott a nyugati partnereitől hírszerzési adatokat az október 12-i orosz rakétatámadásról Kijev ellen – jelentette be Volodimir Zelenszkij elnök.

„Sajnos erről a támadásról nem kaptunk figyelmeztetést partnereinktől. Az orosz ballisztikus rakéták indításáról szóló hírszerzési adatok segítenek megmenteni emberek életét, és ez az egyik legkritikusabb kérdés. Pontosan ez segít megelőzni az emberáldozatokat – ha van figyelmeztetés a ballisztikus rakétatámadásokról.”

– írta a közösségi médiában. Október 12-én este Oroszország öt ballisztikus rakétával támadta meg Kijevet. Ahogyan az „Ukrajinszkaja Pravda” írja, a rakétákat a támadás során radarokkal észlelték, és a városban már az első robbanások után általános légiriadót rendeltek el. Az ukrán fegyveres erők légiereje közölte, hogy nem érkezett információ az Oroszországi Föderáció területéről indított rakétákról.

Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter azzal magyarázta a támadás alatti riasztás késedelmét, hogy „a orosz fél egy speciális, új típusú fegyvert vetett be”. Szavai szerint a hírszerzési információk cseréje Kijev és Washington között jelenleg is folytatódik.

Jurij Ignat, a Légierő szóvivője kijelentette, hogy hasonló helyzetek már korábban is előfordultak. „Vannak olyan pillanatok, amikor ez az információ nem jut el hozzánk. Ez nem az első eset… Ha ezúttal bizonyos technikai problémák merültek fel, úgy gondolom, hogy a szakértők majd kiderítik az okát. És partnereinkkel együtt megoldják ezt a problémát” – mondta.

Szergej Beszkresztnov, az ukrán fegyveres erők technológiai innovációkért felelős elnöki tanácsadója hangsúlyozta, hogy a történtek nem jelentik azt, hogy az USA megszüntette volna a hírszerzési adatok cseréjét Ukrajnával. Mint mondta:

„Barátaim, ez már nem az első eset, amikor az Sz–400-asok indítását partnereink hírszerző szolgálatai nem észlelik. Vannak bizonyos finom részletek. Nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni.”

Beszkresztnov hozzátette, hogy nem hiszi, hogy leállna az adatcsere Kijev és Washington között, mivel ebben az esetben a civil lakosság túléléséről van szó.

Nyilvánvaló, hogy Kijev most udvariaskodik és Trump „arcát menti”, mert hátha meggondolja magát és mégis melléjük áll újból – de szerencsére nekem nem kell alkalmazkodnom ehhez, és kimondhatom a véleményemet. Ennek lényege röviden annyi, hogy Donald Trump az elmúlt napok folyamán elárulta Ukrajnát, elárulta Európát és elárulta az Egyesült Államokat is. Tette mindezt három csepp dízelolajért.

Az már, hogy még törvényt is szegett mindezen árulások érdekében, csak hab a tortán.

Nem szívesen lennék az a bíró, aki majd az ügyét tárgyalja. Ennél kevésbé már csak az ügyvédje szeretnék lenni. Mert az, hogy Trump a bíróság előtt végzi, ha elég egészséges marad: már bizonyos. De annyi törvénysértést követett el, hogy az ítéletnek már az indoklása is napokig fog majd tartani.

Szele Tamás