Szele Tamás: Választások Moszkóviában

Ha a ma záruló orosz választásokat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy Moszkva az a bagoly a világpolitika állatkertjében, amelyik minden verébnek igyekszik a képébe huhogni, miszerint az illető nagyfejű. „Nyugati választási csalásokról” rikoltozik, de mielőtt bárki hisz a Kremlnek, vessen egy pillantást az orosz választási rendszerre az EU vs. Disinfo írása nyomán.

A bagoly és a verebek

Moszkva rendszeresen úgy ábrázolja a demokratikus országokban tartott választásokat, mintha azok kötelező módon csalással járnának és külföldről irányítanák őket. Oroszország saját parlamenti választásai azonban nem kínálnak valódi politikai választási lehetőséget: a Kreml ellenőrzi a jelöltek körét, és még azt a lehetőséget is kizárta, hogy az ukrajnai háború ellen szavazzanak. Ahogy a háború hatásai egyre mélyebbre hatolnak a mindennapi életbe, a növekvő társadalmi elégedetlenséget távol tartják a szavazóurnáktól.

Amikor a posztszovjet államok elfordulnak Oroszországtól – ahogyan azt Örményország vagy Moldova tette –, a Kreml tisztviselői és a velük szimpatizáló média általában a nyugati beavatkozást okolja. Pedig Moszkva maga is megpróbálja befolyásolni a választásokat külföldi információmanipuláció és beavatkozás (FIMI) révén, gyakran oroszbarát csoportok pénzügyi támogatásával együtt. A moldovai hatóságok szerint orosz ügynökök körülbelül 200 millió eurót – Moldova GDP-jének közel 1%-át – költöttek szavazatvásárlásra és dezinformációra az ország 2024-es elnökválasztása és az EU-ról szóló népszavazás idején. A nyomozók később megállapították, hogy a szankcionált orosz Evrazia szervezet hasonló taktikákat alkalmazott Örményország 2026-os választásai előtt. Moszkva ennek ellenére az ilyen fenyegetések ellensúlyozására szánt uniós támogatást választási beavatkozásként ábrázolja.

A Kreml emellett rendszeresen úgy mutatja be a nyugati demokráciákat, mintha azok sebezhetőek lennének a választási manipulációval szemben. A moszkvai metróban jelenleg kihelyezett plakátok azt állítják, hogy Ausztriában és Kanadában az újságírókat kitiltják a szavazóhelyiségekből, és hogy az Egyesült Államok 50 államából 42-ben nem ellenőrzik a választásokat. Ezek az állítások félrevezetők: az újságírókra vonatkozó korlátozások nem zárják ki az engedélyezett megfigyelőket vagy a pártok képviselőit, míg szinte minden egyes amerikai államban engedélyezett valamilyen formában a nyilvános vagy pártokhoz kötődő megfigyelés. A cél természetesen az, hogy azt sugallják: sehol sincsenek tisztességes választások, így az Oroszországban tapasztalt csalásokra utaló bármilyen bizonyítékot el lehet utasítani azzal, hogy máshol ez normális gyakorlat.