Kevés katonai alakulatnak van rosszabb híre, mint az orosz „Ruszics” szabotőr-egységnek és ennek oka is van. Az önkéntes-zsoldos csapat tagjai egytől egyig szadista őrültek és eszerint is viselkednek – most már magának az orosz ultrapatrióta közösségnek is kínosak, ők is próbálnának tőlük szabadulni, bár a Novaja Gazeta írása alapján ezt is meglehetősen oroszos módon teszik.

Fontos bejelentést kell tennem: fény derült Elon Musk és Donald Trump titkára. A király meztelen, és épp ezért jó esetben nem is fognak huzamosabb ideig uralkodni, ellenben arra bízvást számíthatnak, hogy mielőtt kikergetik őket a városból, meghempergetik az egész bandát kátrányban és tollban. Szándékosan írok „bandát”, ugyanis csalók, svindlerek bűnszövetkezetéről van szó.

Különös írás jelent meg a Moscow Timesban, az benne a különös, hogy inkább tűnik figyelmeztetésnek, mint elemzésnek. Ugyanakkor a szerzője, Avesta Afshari Mehr, aki nem csak mesterséges intelligencia-fejlesztő mérnök, de a Durham Diplomatic Society kutatóintézet elemzője is, valóságos garanciát jelent arra, hogy komoly dolgokról van szó. Egészen pontosan az orosz politika és a szervezett bűnözés ö

A legutóbbi csapatmozgások és politikai botrányok ismeretében nyugodtan elmondhatjuk, hogy háború készülődik az Egyesült Államok és a jemeni houthik között – sőt, az első támadás már le is zajlott március 15-én. Hogy azonban Trump Szanaát akarja-e inkább elfoglalni, vagy valójában Teheránra fáj a foga, az igen jó kérdés – ezt elemezte Jurij Macarszij is a The Insiderben.

A legrosszabb dolog, ami egy álhírrel történhet, ha a cáfolata után is makacsul terjesztik, sulykolják és ezzel mintegy igazolják. Ha mindezt iskolázatlan útkaparók teszik Facebook-megosztás útján, az sem kellemes, de ha több évtizede a sajtóban dolgozó tollnokok cselekszenek így, elismert (illetve: ez politikai szimpátia kérdése, de hagyjuk így) médiumok hasábjain, az maga a tragédia, hiszen a ha

A Zóna rendszeres olvasói hozzászokhattak már Andrej Percev orosz belpolitikai hírelemzéseihez. Ezekre nagy szükség van, ugyanis a világ nagy része döbbenten és értetlenül figyeli Moszkva döntéseit, holott azok távolról sem véletlenszerűek – a maguk oroszos módján ugyanolyan megfontoltak, mint bármely más politikai sakkhúzás, igaz, megérteni külön tudomány őket. Lássuk, mely orosz belföldi híreket

Az, hogy Európa geopolitikai szerepe meg fog változni, át fog értékelődni, már J. D. Vance fölényes és agresszív beszéde idején biztos volt, és a kudarcba fulladó, USA-közvetítéssel zajló orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalások tették kétségtelenné. Most jött el az a történelmi pillanat, amikor Európa újból komoly tényezővé válhat – ha ki mer állni magáért és ha képes eldönteni mit akar. De tényleg

Most, amikor a világ nagyobbik része a jemeni houthik elleni amerikai csapásra és az arról kiszivárgott információk botrányára figyel (ezzel tegnap foglalkoztam, ugyanitt) mi azért se fókuszáljunk erre, ugyanis Afganisztánban is zajlik az élet, sőt, kifejezetten érdekes dolgok történnek. Olyanok, amelyek békésebb időkben már világbotrányt jelentenének az Egyesült Államok vezetése számára.

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember nem tudja, sírjon, nevessen, keressen egy korty erős italt vagy egyszerűen álljon be leprásokat ápolni élete végéig egy kisebb, állandó polgárháború sújtotta afrikai szigetre, esetleg szimplán tegye túl magát az egészen. Ha az ember külpolitikai hírekkel és az álhírek cáfolatával foglalkozik, elég sok ilyen pillanatban lesz része.

A közösségi oldalak mára olyanná váltak, mint régebben a valóságshow-k voltak: mindenki szidja őket és mindenki tudja, a legapróbb részletekig, mi történik bennük, rajtuk. Könyvtárnyi irodalma van már az ilyen felületek által okozott problémáknak, és legalább egy másik könyvtárat tölthetnénk meg az előnyeikkel is – na jó, ez utóbbi jóval szerényebb és kisebb lenne.

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Ma egy éve történt a Moszkva melletti Krasznogorszkban álló Crocus City Hall elleni terrortámadás, és az orosz hatóságok ezalatt az év alatt a borzalmas mészárlást egyébre sem használták, mint politikai manipulációra. Jóllehet mindenki tudja, aki egy kicsit is járatos a napi hírek világában, hogy az akciót az ISIS-K követte el, az orosz Nyomozó Bizottság erőnek erejével ukrán és ingus összefogást

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a megkezdett Szurkov-interjú közlését. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy az orosz imperializmus őszinte önleleplezése következik, intellektuálisan bicskanyitogató stílusban, tehát kéretik a zsebkések spontán, kattanó kipattanásán nem csodálkozni. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Kérem, vannak még csodák. Például az is kisebbfajta mirákulumszámba megy, hogy Vlagyiszlav Szurkov életben van, és a francia L'Expressnek adott interjúja alapján őrültebb, mint valaha. Pedig már régen is érdekes egy figura volt. Többször halottnak hitte mindenki, legutóbb 2022-ben mondott le róla a Russzkij Mir, az orosz világ, amikor letartóztatták „korrupció” miatt.

Az ma délre már közhely, hogy a Donald Trump és Vlagyimir Putyin között tegnap lezajlott telefonos tárgyalás eredménytelen volt. Viszont nem árt, ha tudjuk, hogy az oroszokkal való kapcsolatfelvételt egyáltalán nem Trump találta ki, sőt: ő most inkább csak rontott a régóta fennálló és élő kapcsolattartáson. Erről írt Alekszej Uvarov a Riddle hasábjain egy részletes elemzést.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp zajlik a telefonos tárgyalás Ukrajna jövőjéről Vlagyimir Putyin és Donald Trump között, viszont sajnos a beszélgetés tartalmáról semmit sem tudunk egyelőre. Annyi biztos, hogy bármiben is egyezzenek meg, Putyin nem tervez nyilatkozni a döntésükről, tehát valószínű, hogy az első konkrét információk a Fehér Ház honlapján fognak megjelenni – ha ugyan megjelenik

Pillanatnyilag ott tartunk – de ez még változhat – hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin holnap fognak telefonon tárgyalni az ukrajnai tűzszünet feltételeiről. Természetesen Ukrajna nélkül, szokás szerint. Lássuk azonban, hogy Andrej Percev szerint milyen út vezett idáig? Annyit mondok csak, hogy rögös és kanyargós.

Ma megint sajtóügyekről lesz szó – és a jövőben is, sokáig, addig, amíg csak szükség lesz rá. Ennek az írásnak szomorú apropója, hogy elvileg ma szűnt meg a Szabad Európa, a Szabadság Rádió és az Amerika Hangja, ne szépítsük, azért, mert Donald Trump és néhány hozzá hasonló szellemóriás a környezetéből politikai hűtlenséggel gyanúsították ezeket a médiumokat.

A Zóna rendszeres olvasói észrevehették, hogy utóbbi időben különös fontosságot tulajdonítok az álhírek elleni harcnak. Ez azért van, mert az eddig is hajszálvékony védőháló – vagyis a céges apparátushoz tartozó tényellenőrzés és moderáció – teljesen eltűnőben van a közösségi oldalakról, és a közönség tökéletesen kiszolgáltatottá válik az (elsősorban orosz vagy oroszbarát) propagandának. Ez ellen

Elon Musk hosszú ideig valamiféle tech-ikonnak számított, aki körül több volt a legenda, a mítosz, mint a reális eredmény, csak hát emberünk szó szerint kezdi kimutatni a foga fehérjét. Szó sincs az ő esetében „zseniális feltalálóról” (voltaképpen nem is talált fel semmit, már létező találmányokat menedzselt), sokkal inkább az elmebaj határán egyensúlyozó kalandor-vállalkozóról, aki a politika ter