Mint korábbi írásainkból kiderült, az orosz állami média évente több, mint 3,6 millió álhírt közöl, szerény becslések szerint. Most is egy ilyen esetről lesz szó, ugyanis az orosz Biztonsági Tanács egyik képviselője felelevenítette az USAID állítólag 5 milliárd dolláros szerepvállalását az ukrajnai Euromajdan tüntetések „szervezésében”.

Mint tegnap ígértem, ma a NewsGuard mesterséges intelligencia-tesztjének eredményeit mutatom be, és ezek meglehetősen sokkolóak lesznek. A jelek szerint Moszkva szép csendben kitalálta, hogyan állítsa a maga oldalára az MI-ket anélkül, hogy akár azok, akár tulajdonosaik tudnának az átállásukról. Előttünk áll a propaganda csodafegyvere!

Ma és holnap azzal a minden eddiginél aljasabb hírhamisító módszerrel fogunk foglalkozni, amely nem egyszerűen álhíreket terjeszt a Kreml utasítására, hanem a nyilvános MI-chatbotokba is beszivárog, így lehetetlenné teszi vagy nagyon megnehezíti a tények ellenőrzését. Szóval, ha a patakot nem tudja megmérgezni a fortélyos orosz, megmérgezi a forrását.

Kémregény következik, csak éppen nem Ludlum írta, nem is Graham Greene, sőt még Szimonov sem – egyszerű, valós tényekből áll össze a hajmeresztő történet, ami arról szól, mi mindenre nem képesek az orosz szolgálatok a szabad sajtó ellen. Bár az is meglátszik az eseményekből, mennyire hajlamosak az amatőrizmusra mostanság ezek a moszkovita gumitalpúak.

Van olyan, hogy az ember a legtermészetesebb dolgokat nem veszi észre, azokat, amikott vannak az orra előtt, épp csak a szemét nem verik ki – és utólag csodálkozik, ha pórul járt. Valahogy így van most Moszkva is, ugyanis az Oroszországi Föderáció maximálisan igyekszik kihasználni a globális felmelegedés hatásait, például az Északi-sarkvidék jegének felolvadását.

Moszkvából az egész világ nagyon különösen nézhet ki, mintha görbe tükörből látnák, teljesen eltorzulva – talán ennek köszönhető az a törekvés, hogy amikor Oroszország komoly katonai erő vagy valamilyen szuperfegyver birtokába jut, mindig át akarja alakítani a bolygót a maga képére és hasonlatosságára. Körülbelül erről szól a jelen helyzet is.

Kérem, sikerült megfejteni a kérdést, mely az utóbbi hetekben szöget ütött az emberiség értelmesebbik részének fejébe. Arról beszélek, amit úgy fogalmazhatnék meg, miszerint „Honnan veszi, hol toborozza Donald Trump ezeket a cégéres barmokat, akikből a kormánya áll?” A válasz a Media Matters egyik tavaly novemberi írásában rejlett. Röviden: a Fox News állományából.

A mai globalizált világban – és, már bocsánat, de globalizáción nem valamiféle „ideológiát” értek, hanem kőkemény realitásokat, melyek szerint a Mexikóban gyártott alkatrészek nélkül leáll az Egyesült államok autóipara, vagy egy Kínából vagy Afrikából induló járvány napok alatt érhet el Washingtonba, hiába tiltja meg neki a terjedést akár a legútszélibb hangnemében is Donald Trump – minden hatássa

Mint az közismert tény, lezajlottak az előrehozott németországi választások, és nem hozták meg a Budapest bizonyos köreiben annyira remélt és áhított „szuverenista diadalt” – az AfD közelében sem jár annak, hogy kormánytényező lehessen, sőt, még a „mérleg nyelve” sem lesz belőlük a Bundestagban, Alice Weidel maximum Csodaországban lehet Szív Királynő, Németországban nem.

Kérem, én nem is tudom, hol kezdjem, annyira különös a helyzet. Inkább belevágok egyenesen a közepébe: mától tőlem ne tessenek jó hírekre számítani. Nem azért, mert örömömet lelném a rossz hírekben, nem is azért, mert el akarnám titkolni a jókat, melyek, bár ritkábbak, de léteznek, hanem egyszerűen azért, mert nekem és még sokaknak nem lesz szabad velük foglalkoznom. Tiltani fogja a törvény.

Megesik, hogy az ember olyan dokumentumra bukkan, amihez semmit vagy legfeljebb csak nagyon keveset lehet hozzátenni. Ilyenkor nem is nagyon szükséges erőltetni a bőbeszédűséget, beszéljen magáért az irat. Nos, mint tudjuk, az egész világot felháborította a Fehér Ház Ovális Irodájában Zelenszkij, Trump elnök és J. D. Vance között lezajlott jelenet és szóváltás: engem speciel Trump és Vance viselke

Persze, ilyen szó nem létezik, most találtam ki, de remélem, leírja azt a folyamatot, amelynek során felnőtt emberek szándékosan hazudoznak annak érdekében, hogy felebarátaik a közösségi oldalakon minél hülyébbek legyenek, amennyiben hisznek nekik. És hisznek, mert igen magabiztosan állítják az egetverő szamárságaikat. Mindenről, arról is, amiről nem is lehetséges hazudni.

Hogy Donald Trump miféle ember, azt tegnap este láthatta az egész világ, és senki sem mondhatja, hogy csak az Omo-tól lett ilyen. Életútja, szülei és nagyszülei felemelkedése valósággal predesztinálták a nem túl okos, de mérhetetlenül agresszív és önfejű üzletemberi karrierre. Hogy a politikai karrierre mi predesztinálta, azt nem tudni, de nem csodálnám, ha valamelyik három betűs orosz ügynökségne

Régóta nem írt már Andrej Percev, aki talán a legkiválóbb orosz politikai elemző, és mivel köztudott, hogy az FSZB körözési listáján szerepel, olvasói nem keveset aggódtak miatta. Most azonban újra publikál a Riddle hasábjain, tehát megnyugodhatunk: életben van és szabad. Heti rovatában szokás szerint két hírt elemez, egy nemzetközi és egy belföldi jelentőségűt. No, akkor lássuk, milyen mostanság

Yesterday, we looked at the AfD's past activities and rather turbulent history, but what can we expect from them now after the snap elections? Not much good, that's for sure.

As we all know, on December 27, the German president officially dissolved the Bundestag, paving the way for early elections on February 23. According to polls, the Alternative for Germany (AfD) is second. In its 11-year history, the party has evolved from a populist movement into a far-right force - an organization with extremist elements.

As you know, in November and December, Romania held parliamentary elections and the first round of presidential elections, which were later declared invalid. The winning candidate's campaign, the far-right politician Călin Georgescu, was the product of orchestrated foreign manipulation. Dubbed the "Romanian Orban," Georgescu promoted a Euroskeptic, anti-NATO, pro-Russian, and anti-Ukrainian narrat

Tartozom egy vallomással: igen sok olyasmit olvasok el, amihez erős akarat és türelem szükséges, főként azért, hogy másoknak, például az olvasóimnak ne kelljen ezekkel a szövegekkel szenvedniük. Ilyenek például Vlagyimir Putyin beszédei. Az orosz elnök ötven gépelt oldal alatt nem tart beszédet, de volt már dolgom kétszáz oldalas felszólalásával is –azért az ilyenek után óhatatlanul szükségem van

Természetesen orosz flottabázisról van szó, mi egyébről – míg a világ arra figyel, hogy Donald Trump aljas módon hátba döfi Ukrajnát és az Egyesült Államok közigazgatásának és államrendjének módszeres – és gyors – felszámolásán álmélkodik, a Kreml továbbra is világhatalmi tervein munkálkodik, és tért kíván nyerni Afrikában. Erről a Riddle számolt be egy részletes elemzésben.

Rég nem foglalkoztam már Alekszandr Geljevics Duginnal, Putyin legkülöncebb udvari bolondjával, aki néha azt játssza, hogy ő a „cár atyuska esze” – de az alapos szemlélőt nem képes megtéveszteni. Ugyan naponta publikál, időnként kilépve saját kiadványai köréből is, van, hogy vele íratják meg a RIA Novosztyi egyik vezető anyagát is, de sok újat még ebben az állandóan változó világban sem képes mond