Nem, Putyin nem hisz a mágiában, illetve, Andrej Percev szerint azért mégis hisz egy kicsit, csak éppen mesterséges intelligenciának hívja. Vagyis, pontosabban fogalmazva: abban hisz valamiért, hogy az Oroszországi Föderáció előrébb jár ezen a téren a világ többi részénél (ami hatalmas tévedés) és az MI, akár egy varázspálca, meg fogja oldani az ország gazdasági problémáit. A kiváló elemző cikke a

Geopolitikai fontosságú a tény, hogy az Oroszországi Föderáció szíriai bázisainak evakuációjára kényszerül. Viszont a helyzet az, hogy ez az evakuáció nem is lesz olyan egyszerű. Sőt, az amerikai csapatok afganisztáni kivonulásánál sokkal bonyolultabb, sietősebb és kapkodóbb, pedig az sem volt egy komótos séta. Ma ezt a helyzetet elemezzük a Meduza és az ISW nyomán.

Grúzia forrong, éspedig nem kicsit, hanem nagyon, állandósultak az utcai zavargások, ugyanis a hatalmával visszaélő kormánypárt évtizedek munkáját, az ország esetleges európai uniós tagságát próbálja demagóg jelszavakat harsogva Moszkva-párti orientációra változtatni. Ezzel foglalkozik a Jamestown Alapítvány új tanulmánya.

Kérem, tegnap is, ma is a román sajtó legsötétebb bugyraiban kutakodtam, konkrétan a geopolitika.ro-n, melyhez az Egyesült Trákia Mozgalom oldaláról jutottam, és érdekes leletre bukkantam. Kiderült, miféle figurák Georgescu elnökjelölt támogatói. Nem elég, hogy elárulták a hazájukat még idén tavasszal, kétfelé is, de antiszemiták, kisebbségellenesek, és ami nagyon szép tőlük, mindezt örömmel írásb

Az nem komoly újdonság mostanában, ha lebukik egy orosz hírszerző az Amerikai Egyesült Államok területén. Az lassan mindennapos hír, lassan már fel se kapjuk rá a fejüket, elmúlt az Abel ezredesek és Kim Philbyk kora. Az is csak picit érdekesebb, ha a kémünk hölgynemű, az FSZB állománya legalább felerészben női ügynökökből áll. Az viszont már különös, ha a hölgy nem csak az FBI-nál adja fel magát,

Kísértet járja be Romániát, a Vasgárda kísértete, és ez a kijelentés egyáltalán nem túlzó. A hotnews.ro olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Călin Georgescu, az esélyes elnökjelölt nem csak a Vasgárdához hasonló elveket vall, hanem vasgárdista is (ráadásul erről szemérmetlenül hazudik). Lássuk az írást!

Afganisztán létezése tagadhatatlan, ezzel szemben kormányzata elfogadhatatlan minden civilizált ember számára. Most mégis úgy néz ki, hogy a tálibok lassan, de biztosan szereplőivé válnak a nemzetközi diplomáciai életnek – egyelőre mellékszereplők, de minden erejükkel azon dolgoznak, hogy legalább egyes államok elfogadják a rezsimjüket. Erről közölt figyelemreméltó tanulmányt a The Insider.

Régi, ismert tény, hogy Oroszországnak szokása időnként jogot formálni mindenféle területekre. Ilyen volt a középkorban Livónia, ahonnan véres fejjel verték ki Rettegett Iván csapatait, ilyen volt Ingermanland, a mai Szentpétervár környéke és Karélia, amit sikerült megtartaniuk, ilyen Szibéria úgy általában, ilyen volt Lengyelország, amit elvesztettek, ilyen helyzetben van most Ukrajna, és épp for

Ha kellemesen – és hamisan – akarnék fogalmazni, most azt írnám, hogy Libanon és Izrael között kitört a béke. Erről azonban szó sincs, csak egy hatvan napos (bár talán hosszabbítható) tűzszünetet kötött a két állam, éspedig a Hezbollah bevonása nélkül, ám az egyezmény erre a terrorszervezetre is vonatkozik, ők meg vagy betartják a kötelmeket, vagy nem. De lássuk alaposabban is, mi történt. 

Sokan mondják, még többen sulykolják, hogy a végéhez közeledik az ukrajnai háború, melyet szerintük – természetesen – Kijev fog elveszíteni, és aztán majd béke lesz. Nos, én ebben egyrészt nem hiszek, mármint az ukrán vereségben, másrészt ha mégis sor kerülne rá, utána maximum a temetőkben lenne béke, ott is csak a föld alatt, míg egyetlen ukrán ember él. Ami nem sikerült a harctéren, pótolnák par

Mikor néhány napja orosz, állítólag interkontinentális rakéta csapódott a dnyiprói „Juzsmas” gyárba (ahol korábban a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták készültek, volt, hogy évente 120 darab is), a világ egy részének kicsit beleremegett a nadrágja. Néhány lampaszos, tábornoki pizsamát is beleértve, a világ másik része viszont megőrizte hidegvérét.

Úgy látszik, az Oroszországi Föderáció egyre inkább hajlamos feléleszteni a valamikori Szovjetunió internacionalista hagyományait. A Donbásszban már körülbelül tizenkétezer fős észak-koreai kontingens vár a bevetésre, pontos adataink vannak afrikaiakról, hindukról, nepáliakról, akik mind Oroszország-anyácskáért harcolnak, most pedig megérkeztek a Moscow Times tudósítása szerint a houthik is.

Régóta nem volt szó kellemetlen ismerőseinkről, a houthikról, akik Jemenből háborgatják a nemzetközi vízi utakat. Az ISW mostani tanulmánya rávilágít arra, hogy miért kéne tőlük nagyon hamar és nagyon határozottan megszabadulni: a tajvani helyzet eszkalációja esetén képesek lennének megakadályozni a sziget védelmét még akkor is, ha sok ezer kilométerre vannak tőle. Lássuk csak, hogy is van ez?

Most az egész világ – vagy legalábbis a hiszékenyebb fele – Moszkvát lesi megrettenve a dnyiprói rakétatámadástól, elvégre mégiscsak ICBM-ekkel hajigálózik Putyin gyéduska, azonban a világ szkeptikusabb és tájékozottabb része tudja, hogy szó sem volt a támadás során hiperszonikus Oresnyikről, egy régi Bulava rakéta alkatrészeit találták meg a helyszínen, márpedig az nem alkalmas – jobban mondva, n

A Zangezur-folyosó egy olyan kereskedelmi útvonal, amelyről egyelőre mifelénk kevés szó esik – nem is értem, miért – de amelyről a közeljövőben még sokat fogunk hallani. Hely hiányában nem tudom itt és most megmagyarázni teljesen a lényegét, de arról van szó, hogy ezt használva (illetve megépítve) az azeri-örmény-iráni övezetben, meg lehetne hatszorozni az áruforgalmat Európa és Kína között, illet

Úgy tűnik, meg kell világítanom a helyzetet, mert elég zavarosnak tűnik. Mikor ma dél körül az Index világgá kiáltotta, hogy „Putyin hajlandó tárgyalni a békéről” épp egy másik cikket írtam, csak közben erősen csóváltam a fejemet, mint a farkas a viccben, hogy hej, ez a mese is hogy megváltozott... aztán persze kiderült, hogy nem változott meg semmi.

Ma van pont ezer napja, hogy az orosz csapatok elindultak Kijevbe. Három nap alatt terveztek odaérni, de még mindig nincsenek ott, ugyanis a teljes körű inváziót az ukrán nép hősies ellenállása visszaverte – nos, majdnem mindenhol, de Ukrajna teljes területének 19 százaléka még mindig orosz megszállás alatt áll, és a helyzet egyre bonyolultabb.

Ma sajnos csak rövid összefoglalóval szolgálhat a Zóna a közel-keleti hírekről, de mindenkit megnyugtatnék (illetve egyeseket felizgatnék): az IDF a győzelem útján jár, ha a teljes diadal messze is van még. Lássuk akkor a híreket az ISW nyomán.

Én csak annyit mondok, hogy érdekes idők jönnek, az Egyesült Államokban is, a világpolitikában is. Donald Trump megválasztott elnök olyan emberekből kezdi összeállítani kabinetjét, akiket még kormányközelbe sem volna szabad engedni, nemhogy magába a kormányba... ma csak kettőt mutatok be közülük, de még akadnak bőven hozzájuk hasonlók.

Nagyívű eszmefuttatást írt a Jamestown Alapítvány honlapján az orosz fegyveres erők talán legkiválóbb szakértője, Pavel Luzin, melynek lényege, hogy szerinte semmilyen körülmények között nem szabad Ukrajna fegyverszünetet kössön az Oroszországi Föderációval. De lássuk, miért gondolja így?