Egyre érdekesebb dolgok derülnek ki Pavel Durovról, ma ugyan csak két fontos mozzanatra derült fény, de ezek roppant lényegesek, bár emiatt ez a mai anyag kissé hosszú lesz, tessék némi hideg élelmet bekészíteni az olvasgatás mellé. Italra most nincs szükség, megrázó vagy undorító dolgok nem kerülnek szóba, de előre jelezném: az írás második fele kicsit szövevényes lesz, érdemes figyelmesen olvasn

Tegnap már elkezdtem foglalkozni Pavel Durov letartóztatásának titokzatos esetével, melyben ma csak két fejlemény történt: meghosszabbították emberünk előzetes letartóztatását, és a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kategorikusan tagadta, hogy Durov és Putyin (vagy az Elnöki Adminisztráció bármely tagja) találkoztak volna Bakuban.

Az elmúlt huszonnégy órában két megkerülhetetlen hírrel találkozott a világsajtó: az egyik Izrael és a Hezbollah összecsapása, a másik Pavel Durov letartóztatása. A közel-keleti helyzetről ma már írtam másik lapban, tehát vegyük elő Durov rejtélyes esetét, ugyanis nem kevés dilemmát vet fel, és világszintű vitát szított. Mi is történt?

Az orosz propaganda terjesztésének kétségtelenül az egyik legfigyelemreméltóbb módja a „jósok”, „mágusok” és „tisztánlátók” bevetése, ugyanis a lakosság babonásabb része lehet, hogy nem hisz a televíziónak, de nekik vakon fog hinni. És milyen érdekes: ezek a „bűbájosok” valahogy mindig azt mondják, amit Moszkva hallani szeretne. Ezt a jelenséget elemzi a Detector Media tanulmánya. 

Nem tudom, ki volt az, aki valamikor, legalább száz, de inkább több évvel ezelőtt kitalálta azt a szlogent, miszerint „Afrika a jövő kontinense”, csak magyarul 66 900 találatot ad rá a Google, szóval tövig koptatták már ezt a közhelyet, ami jelenleg ráadásul nem is igaz. Afrikáért minden nagyhatalom nyújtogatja a kezét, sőt, még a terrorszervezetek is, tehát minden esélye megvan arra, hogy ne a jö

Ha megnézzük a világ hatalmasait, igen sok olyant találunk közöttük, akikre – szeretnék finoman fogalmazni – azt mondaná Artúr király a Gyalog-galoppban, miszerint „gyermeteg lélek”. Viszont mindent alulmúl az a csörte, amit az állítólag vitézlő Ramzan Kadirov vívott az állítólag zseniális Elon Muskkal. Ahol ezeket az embereket félik vagy tisztelik, ott egy kiscsoportos óvodás is vezető lehetne. S

Mivel már két hete tart az ukrán hadsereg (AFU) kurszki hadművelete, és kezd kopni a kezdeti meglepetés, majd az újdonság varázsa, szedjük össze az Important Stories (ez tulajdonképpen a Vazsnüje Isztorii angol nyelvű változata) segítségével, mit tudtunk meg eddig erről a kétségtelenül hadtörténeti jelentőségű vállalkozásról? Honnan jön, merre tart? Mi a célja? 

Különös hírek jönnek Tádzsikisztánból. Már az sem túl örvendetes, hogy az országban egyre növekszik a kínai katonai jelenlét, legalább két kínai támaszpont épült, még ha tagadják is, közös hadgyakorlatokat tart a két ország, de mintegy ezzel párhuzamosan – készül egy monstre koncepciós per is, melyről a Carnegie Alapítvány honlapja számol be.

Mint tudjuk, az orosz propaganda a világon mindent felhasznál így vagy úgy, miért is lenne kivétel ez alól az ukrán hadsereg kurszki áttörése? Hazudni a világon mindenről lehet, így erről is, sőt, vannak, akiknek egyenesen kötelező. Az ukrán Detector Media az elmúlt hét orosz propagandáját elemezte, a teljesség igénye nélkül.

Veszedelemről van szó, ez igaz, de most nem Zrínyi Szigetvárát fenyegetik és nem a törökök, hanem – a Jamestown Alapítvány tanulmánya szerint – Gotlandot és Ålandot az oroszok. Nem is kicsit, a Kreml sajtójában mutatkozó jelek tényleg arra utalnak, hogy orosz invázió készülődhet, csak most már NATO-tagállamok területe ellen. Ami viszont már nem tréfadolog.

Mikor kiderült, hogy Donald Trump választási kampányának adatait feltörte egy iráni zsoldban álló hackercsoport, még azon gondolkodtam: mit szeretnek az irániak Bidenen és/vagy Kamala Harrison? Aztán kiderült, hogy az ő kampányadataikat is feltörték, ráadásul ugyanaz a csapat. A kialakult helyzetet a WIRED magazin járta körül. 

Nincs még két élőlény, amelyik olyan messze élne egymástól természetes körülmények között, mint a jegesmedve és a pingvin, hiszen az egyik az Északi-sarkvidéken él, a másik a Délin. Legfeljebb az állatkertben találkozhatnak – és a Jamestown Alapítvány tanulmánya szerint Moszkva épp ilyesféle világnagy állatkertet próbál barkácsolni (a háború kellős közepén), ki akarja aknázni a Déli-sarkvidék olaj

Kezdjük azzal, hogy csúnya dolog a pletyka, még csúnyább, ha előítélet mozgatja, ha rágalmaz, de jelen esetben nem csak fogalmunk sincs arról, mennyi igaz a Moszkvában terjedő mendemondából, miszerint a csecsen „Ahmat” alakulat lepaktált az ukrán hadsereggel, de ráadásul nem is fontos: akár paktáltak, akár nem, a lényeg az, hogy ne bízzon bennük az orosz hadvezetés. De miről is van szó? A Moscow T

Úgy tűnik, nincs világcég, amely ne esne bele abba a csapdába, hogy a saját mesterséges intelligencia-fejlesztéseihez ne akarná felhasználni a világhálón felgyülemlett információ-mennyiséget vagy inkább: adattömeget. Mint a Meduza írja, most éppen az Nvidiáról derült ki, hogy semmibe veszi a szerzői jogokat.

Rossz hírrel jövök ma, de mielőtt belekezdenék, szeretném jelezni: a vak véletlen műve, hogy a mai témámhoz is van köze Havas Henriknek, nem harcolok én ővele, csak éppen ezt a mostani esetet nem lehet nem megírni – és neki is van köze hozzá. Ugye, épp tegnap ejtettem róla pár kevéssé hízelgő szót más ügyben, ezért kell szólnom, hogy nem vele van bajom, nem „szálltam rá”, csak kihagyhatatlan a tör

Kínos nekem ezzel a kérdéssel foglalkoznom, ha létezik olyan, hogy „szekunder szakmai szégyen”, azt érzem most, de valakinek ezt is meg kell tennie, különben minden marad a régiben. Én tehát most Havas Henrik helyett szégyellem magamat, akivel ugyan soha nem találkoztam személyesen, nem is törekszem erre, de mégis méltatnom kell egy sajtószakmainak tekinthető teljesítményét.

Vannak hírek, amiktől az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, esetleg csak döbbenten bámuljon maga elé. Ilyen ez a mostani is. Arról van szó, hogy Ukrajnában tömeges, legalább hatvannégyszeres feltámadási eseteket tapasztaltak, és felesleges értesíteni a területileg illetékes püspökséget, ugyanis távolról sem csodákról van szó, csak ilyen az orosz katonai nyilvántartás.

Most, amikor az Európai Parlamentben nyíltan tárgyalják Magyarország kizárását a schengeni övezetből, de legalábbis a szabad utazás megakadályozását szeretnék elérni (az oroszok és belaruszok vízummentes és korlátlan beutazási lehetősége miatt, hogy ne árasszuk el Európát orosz kémekkel és szabotőrökkel), most, amikor ezt a kezdeményezést már hetven uniós képviselő aláírta, és csak paraszthajszál

Ma valami különleges világnap lehet, mert nem mutatkozik a világpolitikában semmiféle szenzáció – mutatkozott a héten épp elég, még túl sok is – tehát van időnk az évfordulókkal foglalkozni. A Versztka című orosz ellenzéki lap azt járta körül, hogy mi a csodáért nem temették még el Vlagyimirt Iljics Lenint, akinek a mauzóleumát most száz éve adták át a Vörös téren.

Szokásomhoz híven előre szólok: ez az írás hosszú lesz. Nagyon hosszú, de nagyon alapos is egyben. Nem árt bekészíteni magunk mellé a három napi hideg élelmet, ha elkezdjük olvasni, de rövidebb egyszerűen nem is lehetne, ugyanis azt taglalja a Meduza és a Wall Street Journal nyomán hogy miképpen sikerült elérnie a nemzetközi diplomáciának és Evan Gershkovich tigrisként küzdő édesanyjának az orosz