Tegnapi ígéretemhez híven, melynek során jeleztem, hogy kiket cseréltek kikre, ma szeretném bemutatni azokat, akiket a Szent Oroszhon visszakövetelt. Hát, mit nem mondjak, ritka szép egy ikonosztáz, ritka az a bűn, amit ezek a derék bogatirok el nem követtek, talán csak a hirtelen felindulásból elkövetett, falbontásos, bűnszövetségben, bakkecskék ellen elkövetett nemi erőszak nem szerepel a lajstr

Olyasmi zajlik most – és fog lezajlani legkésőbb este hétig, moszkvai idő szerint, vagyis nálunk délután hatig – amire nagyon kevés példa volt a hidegháború vége óta. Orosz politikai foglyokat és kémkedéssel vádolt külföldieket cserél ki az Oroszországi Föderáció a saját, lebukott és elfogott hírszerzőire a nyugati államokkal. Ez azért már máskor is előfordult, de olyan ritkán esett meg, hogy egys

Nem kevés problémát vet fel a mesterséges intelligencia betörése a mindennapi életbe, ha mind fel akarnám sorolni, kötet lenne belőle (jövőre esetleg egész könyvtár is). Most elég, ha a deepfake pornóval foglalkozunk, aminek több formája van, a leggyakoribb az, hogy egy ismert ember arcát MI segítségével pornográf képre simítják. És a dolgok természetéből következik, hogy ez többnyire hölgyekkel f

Oroszország egyre jobban kezd hasonlítani Piszkos Fredre, mármint abban az értelemben, hogy ha megdicsér valakit vagy elkezdi szeretni, azzal többet tisztességes kikötői csavargó szóba nem áll. Kellemetlen tény ez Putyin és Lavrov számára, de nincs annyi eszük, mint Piszkos Frednek, nem használják fel ezt az adottságukat, pedig volna benne diplomáciai potenciál.

Épp a minap jutott eszembe kamaszkorom egyik kedves olvasmánya, a Szibériai garnizon Markovits Rodiontól. Amúgy is annyi orosz dologgal foglalkozom nap, mint nap, hogy néha már azon kapom magamat: ha nem is Puskin, de Szorokin nyelvén káromkodok. Hát vegyük elő, lássuk, hogyan öregedett ez az olvasmány nálam negyven év alatt. Jelentem: jól.

Előre szólok, ez a mai írás hosszú lesz, viszont meglehetősen alapos. Bár Afrika jövőjét ebből sem lehet majd megtudni, de azt annál inkább, hogy miféle erők és miféle érdekek irányítják a kontinens újragyarmatosítását. Az érdekekről annyit, hogy szinte tisztán anyagiak, és ha megkapargatjuk a mázat Moszkva, Peking vagy Ankara ideologikus hablatyolásán, bizony kilátszik alóla a jó öreg, rozsdás ka

Csodás volt az olimpia tegnapi nyitóünnepsége, valóban csodás, de – nem volt nyugodt. A látszólag felhőtlen ünnepséget terrorelhárítók ezrei biztosították, és vannak országok, melyeknek sportolói sajnos nem érezhetik magukat teljes biztonságban – erről ír a Moscow Times-ban Haim ben Jakov. Igen, Izraelről van szó.

Hátborzongató elemzést közöl a Carnegie Alapítvány honlapja Judy Dempsey tollából, aki nagyon borúlátó az Európai Unió jövőjét illetően. Márpedig nem akárkiről van szó, a hölgy jelenleg a Carnegie Europe nem rezidens vezető munkatársa és a Strategic Europe blog főszerkesztője. A Merkel-jelenség (Das Phänomen Merkel, Körber-Stiftung Edition, 2013) című könyv szerzője. Szakmai múltja ennél is izgalm

Kevesen gondolnák, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója, illetve az amiatt kiszabott szankciók milyen sokféle gazdasági ágazatot befolyásolnak: bajba kezd kerülni például a világ gyémántkereskedelme is. Erről a Jamestown Alapítvány honlapján értekezik Szergej Szuhanykin, bár nekem is lesz néhány szavam az ügyben, ezeket majd szokás szerint kurzívval jelölöm. Hát akkor lássuk, hogy is állnak e

„

Sok mindent sikerült elfoglalnia és lerombolnia a putyini rendszernek, de az orosz kultúrát még nem teljesen. Harcol vele, küzd, mint malac a jégen, de még nem sikerült teljesen megzaboláznia. Talán majd most, bár nem jósolok nagy jövőt az új kultúrpolitikai modellnek, melynek dokumentációját a Hodorkovszkij által támogatott Dossier Centernek sikerült megszereznie.

Orbáni „béketervről” már hallottunk, az meglehetősen putyini szabású, látszik is rajta a moszkvai csín, de hiába házalta végig a fél világot ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” gondolatmenettel, senkinek sem kell, körülbelül annyira nem, amennyire a korábban javasolt kínai „béketerv”, abban is csak annyi állt, hogy Ukrajna adja meg magát, és akkor nem lesz háború.

Még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy tele van kollaboránsokkal és önjelölt evangelizátorokkal. A legnagyobb baj a színlelés és az elvárások, amelyek mindezek mögött állnak.

A Donald Trump elleni sikertelen merénylet online következményei tegnap még komikusak voltak, jót lehetett nevetni a vadul elburjánzó konteókon, ma már komolyabbra fordult a helyzet: megjelentek az illegális, ám fegyveres alakulatok is az esemény alkalmából és vad toborzásba kezdtek. A helyzetet a WIRED magazin alapján mutatom be.

Mikor tegnap megtudtam, hogy Donald Trump ellen merényletet kíséreltek meg, de csak a füle sérült, két dologban voltam teljesen biztos. Az egyik az, miszerint most már 90 százalékos az esélye a választási győzelemre, ha nem tesz valami minősíthetetlent, ő a következő amerikai elnök. A másik meg az volt, hogy azonnal el fog szabadulni a konteós pokol, és mindenki halálosan biztosan fog tudni minden

Aki úgy érzi, hogy az Ukrajnában zajló teljes körű orosz megszállás képei valamiféle posztapokaliptikus filmre emlékeztetik, nem téved nagyot: ez valóban Mad Max világa, főleg azért, mert mindkét félnek folyamatosan improvizálnia kell a haditechnikai eszközök terén. Sok mindenről, ami új, kiderült, hogy használhatatlan, más, régi dolgok meg máig hasznosak. És ennek az ellenkezőjére is van példa.

Nincs nap, hogy valamelyik ismerősöm – rendszerint több is – meg ne kérdezze, miszerint „jó, de ki fog győzni Ukrajnában?” Erre én mindig azt válaszolom, hogy „szeretném, ha az ukránok győznének, de meg nem tudom mondani a végeredményt”. Ilyenkor rendszerint megsértődnek, volt, aki még szélhámosnak is nevezett, de nem azért nem tudok biztosat mondani, mert nem foglalkozom a kérdéssel, hanem azért,

Ha nem vigyáznak a franciák, még Jordan Bardella lesz a miniszterelnökük, aki poétikusan ifjú kora ellenére tulajdonképpen Marine le Pen kesztyűbábja – és még jó, ha csak az övé, és nem Konsztantyin Malofejevé, Dugin patrónusáé, a Cárgrád-médiabirodalom tulajdonosáé. A helyzetnek a Mihail Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Ceenter járt utána.

Először is azonnal elnézést kell kérnem Isaac Asimov szellemétől, mert a cím tőle származik – de meg tetszenek majd látni, mást nem is használhattam volna. Aki ezek után egy hardcore, klasszikus sci-fi történetre számít, annak csak félig van igaza: az eset mostanában történt, és egy jó kislányról szól a mese, akiről a mesterséges intelligencia-hasonmása elhitette sokakkal, miszerint rossz kislány.

Új korszak kezdődött a törvényszéki bizonyítási eljárások és eszközök világában, ugyanis rövidesen semmi szükség nem lesz a cselekmények helyszíni rekonstrukciójára: egyszerűen lemodellezik a helyszínt, lefuttatnak egy számítógépes szimulációt és már ki is derül, mennyire vétkes a vádlott. Természetesen egyelőre ezt csak a nagy horderejű eljárásokban alkalmazzák. A WIRED magazin utánanézett, hogya