Az iráni események legújabb fordulata az, hogy felébredtek a rendszer gumitalpú szolgálatai is, és próbálnak beszivárogni a tiltakozók közé, eddig meglehetősen kevés sikerrel. A tüntetők náluk jobban konspirálnak, bár ők sem tökéletesen, de az ügynökök még mindig ne tudtak komoly zavart kelteni a tiltakozó mozgalom soraiban, annak ellenére, hogy nagyon igyekeznek.

Kesernyés lesz ez a második rész, mert Ilja Jasin ítéletéről szól. Igen, tudtuk, hogy el fogják ítélni. Mindenki tudta, aki tudja, hogy kicsoda Ilja Jasin, az orosz ellenzéki, pacifista politikus. De mégis, az ember az utolsó pillanatig reménykedik: ki tudja, Putyin szívrohamot kap (mije kap rohamot?), egy földrengés megnyitja a zárkát, kitör a világbéke – persze, ezek elmaradtak.

A harcok változatlan hevességgel tombolnak Bakhmut körül, míg Putyin bonyolult táncot lejt a Kreml tükörsima márványpadlóján a milbloggerekkel, Peszkov lágy hegedűszavára. Közben Olaf Scholz, mint az est fénypontja, elhiszi, hogy az orosz nukleáris eszkaláció Ukrajnában valószínűtlen, mutatványát a bojárok vastapssal jutalmazzák és virágokat meg bonbont küldenek az öltözőjébe.

Iránban most már egyre komolyabb a helyzet, Mohsen Shekari tegnapi kivégzése és annak körülményei – még a családjának sem árulták el, hol van eltemetve – az egész országot felháborították, ami újabb lendületet adhat a tiltakozásoknak. Ezért-e vagy másért, de a biztonsági erők két munkatársát már megölték, ellenben Szisztán-Beludzsisztánban egy szunnita klerikust gyilkoltak meg ismeretlenek, aki el

„Történelmi esemény: nem fogod elhinni, ki lett a magyar állam legnagyobb hitelezője”, írja a Portfolio.hu. De. El fogom hinni. A kezdetektől tudni lehetett ezt is.

A mai második rész megint vegyes lesz, de a maga módján mindhárom hír érdekes: szó lesz majd benne Putyin aviatikai szakértelméről, az orosz mozgósítottak sanyarú sorsáról és arról, mi történik az anyjukkal, feleségükkel, ha azok szót mernek emelni értük.

A harcok kicsit sem csitulnak, és ha igaz, nem is fognak, mégpedig nagyon sokáig: a jelek arra mutatnak, hogy Putyin elhúzódó, területfoglaló háborúra készül, ami akár évekig is eltarthat. Erre utal az is, hogy tegnap eredményként említette a megszállt területek annexióját, amit ma Peszkov sajtószóvivő letagadott, mint csillagot a Kremlről, de épp ők tették közzé egy nappal korábban a Putyin-beszé

Iránban tegnap véget ért a három napos tüntetés-sorozat, de nemsokára kezdődik az újabb, pár nap pihenő után. A tiltakozások kezdenek egyre szervezettebb formát ölteni, de a rendszer sem hagyja magát: ma kivégezték az első halálra ítélt tüntetőt. Ezzel egy időben Irán esze, a tegnap méltatott titkosszolgálati miniszter, Esmail Khatib Németországot vádolta a demonstrációk szervezésével.

Ismételgetek, drága hölgyeim és uraim. Ismét, mert talán most termékenyebb talajra talál. Tudják, a talaj nagyon fontos. Megélhet az a mag sziklán is, de csak jobb neki a jó puha, tápanyagdús földben. Amit most fordítva kell érteni, de megszokhatták tőlem a csavarokat.

A mai második rész megint egyetlen témával foglalkozik, ami azonban napok óta parázs vitákat generál a katonai repülés ismerői, kedvelői és szakértői között (a három nagyon nem ugyanaz), éspedig arról van szó, hogy mi a csodával sikerült eltalálja az ukrán haderő a legközelebbi ukrán területektől hatszáz kilométerre elterülő orosz katonai repülőtereket?

Ha röviden össze akarom foglalni a friss (és ellenőrzött) háborús híreket, azt mondom, hogy szokás szerint minden másképpen van. A harcok zajlanak, a lőszer fogy, az emberek hullanak, de különösebb eredmény nélkül, Putyin áthajtott a kercsi hídon, remélem, legközelebb úsznia kell majd, de mint sportember, bizonyára attól sem ijed majd meg, maximum az aknákat nem fogja szeretni.

Iránban kevesebb volt most a tüntetés és több a sztrájk, de még nincs vége a napnak és a demonstráció-sorozatnak sem, bár a mai nap hiteles híreiről csak alapos ellenőrzés után beszélhetünk, tehát holnap. Mindenesetre nagy tanulság, hogy a látványos utcai tiltakozások hatása komoly, de azokat mégis szét lehet verni – a sztrájkoló üzemeket viszont nem.

A mai második rész összesen egy témával foglalkozik, de ez most nagyon fontos téma. Ma vonták be egy félreértés miatt az orosz ellenzéki Dozsgy televízió adásengedélyét Rigában és a szerkesztőség tagjait a kitoloncolás fenyegeti – Oroszországba, ahol a halál vagy a börtön fenyegeti őket. Azért, mert az egyik műsorvezetőjük nagyon csúnyát bakizott élő adásban.

Ma megint meglepett minket az ISW: míg tegnap az volt a baj, hogy nem volt a legfrissebb a napi jelentés, ma már rövidített is, tekintettel valószínűleg a Mikulásra, vagy nem tudom, mire, de tény, hogy a tegnapi eseményeket összefoglalták igen kurtán, és ennél többet ma nem kapunk.

Ma is bebizonyosodott, hogy Irán népe pontos, becsületes és szavatartó: országos munkabeszüntetést és tüntetéseket ígértek december 5–7. között és lám: már zajlanak is. A rendfenntartók néhol még a demonstrálók, sztrájkolók közé lőnek, de már egyre kevésbé magabiztosak, az állam vezetése pedig igyekszik úgy tenni, mintha nem történne semmi fontos.

Tegnap este és ma nagyon sok – túl sok – minden történt, amivel foglalkozni kellene, de egésze egyszerűen nincs rá sem idő, sem terjedelem. Kora délután az egész, szépen összekészített hírkollekciót elfújta a mai tömeges rakétatámadás, de az egyik témát mégis körüljárnám ebben a második, respektíve harmadik, illetve két és feledik részben.

Kezdjük azzal, hogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Másként: ember tervez, Isten végez. Ez mindig igaz, de háborúban tízszeresen így van. Ma, lévén hétfő, vagy egy átlagos napi jelentésre számíthattunk az ISW részéről, vagy arra, hogy megint elsül Kagan professzor úr tolla és kapunk egy kis hadászati továbbképzést.

Iránból ellentmondásos hírek érkeznek. Készülődik mától egy három napos, az eddigieknél jóval szervezettebb tüntetés-sorozat de ezzel egy időben halálos ítéletek kiszabása, sőt, végrehajtása is várható, tehát sem a tiltakozók nem engednek, sem a rendszer nem enged, aminek a vége elkerülhetetlenül frontális ütközés lesz.

„Brutálisan összeverték Hajdú Pétert egy férfi wc-ben”, írja az Origo.

Úgy tűnik, Nyugaton van még ember, aki képes és hajlandó lenne használt autót venni Vlagyimir Putyintól, és ez nem más, mint Macron francia elnök – nos, lelke rajta, de ne akarja egész Európával, főleg ne az egész világgal megvétetni azt a gyanús járművet. Mindenesetre egyedül ő hiszi el Lavrovnak, hogy Oroszország szívességet tesz azzal, ha tárgyalóasztalhoz ül.