#Trump

Ma kedd van, és úgy kell kalkuláljunk, hogy ezen a héten már másról nem is nagyon lesz szó – ha csak meg nem nősül a pápa vagy nem szállnak le a földönkívüliek, pávatollal a fenekükben – mint az alaszkai csúcstalálkozóról. Péntekig azért, mert nem tudjuk, mire számíthatunk, miben egyeznek ott meg Ukrajna és Európa nélkül, péntek után meg azért, mert már tudni fogjuk.

Egy világ találgatja most, mi fog történni jövő pénteken az alaszkai csúcstalálkozón. Nekem baljós előérzetem van, semmi jóra nem számítok, hiszen még az sem biztos, hogy Zelenszkij elnököt egyáltalán meghívják-e azokra a tárgyalásokra, amelyeken Ukrajna sorsa felől akarnak dönteni – sőt, Európa sorsa is eldőlhet bizonyos mértékben akkor és ott, márpedig az eldöntött tény, hogy uniós vezetőket egé

Az orosz ellenzéki Dozsgy tévé volt főszerkesztője, Mihail Zygar sommásan kifejtette véleményét a The New Yok Times hasábjain az orosz–amerikai viszony problémáiról. Hoppá... gondoljunk csak bele, hogy milyen hatást keltett volna ez az első mondat olyan 1986–87 körül! Ha leírta volna valaki, vagy börtönbe kerül, vagy – ami valószínűbb – gumiszobába.

Hát nem mondom, rendesen meg vannak kavarodva az amerikai választópolgárok, és ezen nem sokat segít, hogy mi, magyarok már vagy tíz évvel ezelőtt is hasonló állapotban voltunk – természetesen már, aki, de a többségnek azóta sem sikerült kikeveredni a „gumicsontok” mocsarából, sőt, egyre mélyebben süllyed bele, szóval nem ismerjük a kivezető utat.

Az Egyesült Államok Be- jobban mondva Kivándorlási Hivatala egyre embertelenebb lépéseket tesz annak érdekében, hogy teljesítse Donald Trump ostoba választási ígéretét, mely szerint megtisztítja az USA-t a bevándorlóktól.

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy alapos csávába került a Kreml külpolitikája a Közel-Keleten és most bármit is lép, mindenképpen hibázni fog – sőt, akkor is árt saját magának, ha semmit sem tesz! Hogy miképpen is került ebbe a kutyaszorítóba a híresen álnok és csavaros orosz diplomácia, annak a Moscow Times járt utána.

Kérem, én tapasztalt, sokat látott ember vagyok, de ma alaposan meglepődtem. Először is nem hittem volna, hogy egy ostoba képernyőfotó alapján elindulva – amin a „Pravda Luxembourg” fejléc volt látható – a világ legnagyobb orosz álhír-hálózatára bukkanok. Aztán meg azt sem hittem volna, hogy az orosz szolgálatok tökéletes amatőrökkel készíttetik az álhírlapjaikat. Végül pedig azt hittem volna a le

Mikor azt hinnénk, hogy valamelyest normalizálódik a helyzet Washingtonban, Elon Musk elhagyja az állami szolgálatot és talán Turmp elnök is kap pszichiáterétől egy kakasos nyalókát meg egy csattogós lepkét, hogy azt tologatva legalább egy ideig békén hagyja a világot, akkor üt be a ménkű. Az amerikai elnök legfrissebb tervét már nyugodtan nevezhetjük fasisztának – és sajnos Európából importálta.

Arról már többször is írtam a Zóna hasábjain, hogy Donald Trump, a kriptovaluták valamikori nagy ellensége miként monetizálta kriptovalutává a saját politikai népszerűségét, ami viszont az egész világ összes demokráciájára jelent halálos veszélyt, hiszen ha pénzért lehetséges politikai befolyást szerezni ebben a rendszerben, akkor nem tartunk előrébb, mint Néró vagy Caligula idejében.

Azt a legtöbben sejtjük, hogy valami nincs teljesen rendben vezetőink esze tokjával. Akár Donald Trump, akár Vlagyimir Putyin, akár Orbán Viktor döntéseit nézzük, az ember időnként az ítélőképesség teljes hiányát tapasztalja, a hosszú távú gondolkodás mellőzését, és gyerekes sértődékenységet, ami azonban hihetetlen önbizalom-túltengéssel párosul.

A világ lélegzetét visszafojtva várja, mi lesz az ukrajnai háború sorsa. Lesz-e fegyverszünet, lesz-e békekötés, és ha igen, milyen feltételekkel, ha nem, akkor meg miért nem? Trump ma már azt is kilátásba helyezte, hogy személyesen utazik Isztambulba, hogy a feleket tárgyalásra bírja, bár Zelenszkijt nem kell győzködnie, ő megy magától, de mi a helyzet Putyinnal? Igazából mit akar Putyin, mi mozg

Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.

A történelem folyamán már sok ország fogadta el a korrupció tényét. Egyes élelmesebb rezsimek államosították azt, mint például a jelen magyarországi rendszer, amelynek a működése már elképzelhetetlen is lenne enélkül: de kevesen emelték legmagasabb, esetünkben prezidenciális szintre. Donald Trumpnak ez is sikerült. Lássuk, a WIRED magazin írása alapján, hogyan oldotta meg.

Donald Trump elnökségének első száz napja sok meglepetést hozott, rögtön az első az volt, hogy a lehetőségekhez képest tökéletesnek hitt amerikai kormányzati rendszer a fékek és ellensúlyok dacára sem képes leállítani egy betegesen ostoba, egocentrikus és mániás elnök ámokfutását.

Ma reggel arra ébredtünk, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok mégis megkötötte azt a sokat vitatott nyersanyag-szerződést, ami lehetővé teszi, hogy az USA továbbra is támogassa haditechnikai eszközökkel és egyéb módokon Ukrajnát – ráadásul az eredetileg ismertetett „rablószerződés” feltételeinél sokkal kedvezőbb megegyezés született. Win-win helyzet, mondanánk, de vajon mi vette rá Trumpot, hogy e

Vagy inkább: Grönlanddal kapcsolatban, ami azért nem ugyanaz. Ráadásul a valótlan állításokat a dán Folketinget, vagyis a koppenhágai parlament egyik képviselője szájába adták az orosz titkosszolgálatok – ami azért még a szokottnál is nagyobb szemtelenség részükről. Lássuk akkor a Moscow Times nyomán, miről is van szó.

Kicsit tisztázni kell a ritkaföldfémek helyzetét, ugyanis eléggé különös nézetek terjednek velük kapcsolatban. A sajtó egy része, mely nem szeret utánajárni a dolgoknak, valahogy úgy emlegeti ezeket az elemeket, mint ahogy korábban a kőolajat vagy az uránt, valami homályos kincsként, aminek köze van a jövőhöz és mindenképpen borzalmasan sokat kell érjenek, mert hát a nevükben is benne van, hogy „r

Ha valaki eddig abban az illúzióban ringatta magát, hogy Donald Trump majd rendet tesz a világban, most már végképp ideje felébrednie. A legújabb „béketervének” kiszivárgott részletei láttán az ember hajlamos arra gondolni, hogy a volt amerikai elnök talán nem is a világbékét, hanem sokkal inkább a Kreml kényelmét tartja szem előtt. Trump javaslata ugyanis nem más, mint egy old scool deal: Putyin

Az Oroszország és Ukrajna közötti „béketárgyalások” amerikai közvetítésével kapcsolatban nekem mindig egy régi székely vicc jutott az eszembe, melynek során Ábel bácsi reggel hatalmas fatörzset farag az udvarán, és mikor megkérdik tőle, mi lesz ebből, büszkén mondja: „Székelykapu, ha el nem b*szom!” Délben már vékonyabb ugyanaz a fa, rá is kérdeznek, hogy mi lesz belőle, Ábel bácsi kicsit kevésbé

A Kaukázus hivatalosan még nem nevezhető válsággócnak, bár minden adott, hogy azzá váljon: igaz, fegyveres konfliktusra inkább az északi részén számíthatunk, de az Egyesült Államok külpolitikájának fordulata – vagy inkább állandósuló szlalomozása? – a terület déli részén is roppant káros hatást fejtett ki a Moscow Times elemzése alapján.