#Putyin

Volt híd a második világháborúban, ami túl messze volt, legalább a Market Garden-hadműveletről forgatott, kiváló film címe szerint. Az orosz hadsereg is abban bízott eddig, hogy a kercsi híd, mely a Krímet köti össze Oroszországgal, túl messze van az ukrán erők számára, de fordulni látszik a kocka: könnyen meglehet, hogy holnapra már nem is fog állni Putyin kedvenc hídja, vagy ha mégis, használhat

Azt a legtöbben sejtjük, hogy valami nincs teljesen rendben vezetőink esze tokjával. Akár Donald Trump, akár Vlagyimir Putyin, akár Orbán Viktor döntéseit nézzük, az ember időnként az ítélőképesség teljes hiányát tapasztalja, a hosszú távú gondolkodás mellőzését, és gyerekes sértődékenységet, ami azonban hihetetlen önbizalom-túltengéssel párosul.

Sokan hiszik, hogy az orosz kémek, hírszerzők mind egy szálig valamiféle szuperemberek, akik fejben játszanak ötdimenziós sakkpartikat és harminckét nyelven képesek elcsavarni bármelyik szupermodell fejét, miközben feltörik a dokumentumok kvantumtitkosítását is – sőt, ezt védőháló nélkül is képesek egyszerre megtenni, egy szál kötélen és trapézon, a kupolában!

Mint azt a francia titkosszolgálati források feltárták, Călin Georgescu volt, majd eltiltott romániai elnökjelölt és reménybeli miniszterelnök lánykori neve Diana Iovanovici Șoșoacă és saját magának szülte George Simiont, aki majd újjászüli őt. Na jó, ez utóbbi túlzás, de az előző állításnak van alapja. A G4Media című román lap részletes elemzést közöl a tavalyi orosz beavatkozásról a romániai vál

A világ lélegzetét visszafojtva várja, mi lesz az ukrajnai háború sorsa. Lesz-e fegyverszünet, lesz-e békekötés, és ha igen, milyen feltételekkel, ha nem, akkor meg miért nem? Trump ma már azt is kilátásba helyezte, hogy személyesen utazik Isztambulba, hogy a feleket tárgyalásra bírja, bár Zelenszkijt nem kell győzködnie, ő megy magától, de mi a helyzet Putyinnal? Igazából mit akar Putyin, mi mozg

Mit keres az orosz állam Algériában? És Maliban? Amit bárhol máshol a világon: a befolyását kívánja kiterjeszteni az államra, ezer szállal befonni, hogy aztán végül engedelmes bábjai irányítsák majd. És ez a terv a jelek szerint sikeres is – erről szól a Riddle legfrissebb elemzése.

Sok mindennek állhat az értelmes ember, csak éppen orosz tábornoknak nem – vagy ha mégis annak áll, hát ne csodálkozzon, amennyiben a sikereit börtönnel, száműzetéssel és/vagy halállal jutalmazza a Kreml. Régi szokás ez orosz földön, amint arról Andrej Szoldatov és Irina Borogan be is számol a CEPA oldalán megjelent elemzésében. 

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza igazgatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szomjazik az igazságra. Én most és itt megitatom, mert nem bírom nézni, ahogyan szenved – de lehet, nem fog neki ízleni az ital, amit tőlem kap. Arról én már nem tehetek: talán nem kellett volna bolondnak, de legalábbis ostobának néznie az olvasóit.

Vagy inkább: Grönlanddal kapcsolatban, ami azért nem ugyanaz. Ráadásul a valótlan állításokat a dán Folketinget, vagyis a koppenhágai parlament egyik képviselője szájába adták az orosz titkosszolgálatok – ami azért még a szokottnál is nagyobb szemtelenség részükről. Lássuk akkor a Moscow Times nyomán, miről is van szó.

Ha valaki eddig abban az illúzióban ringatta magát, hogy Donald Trump majd rendet tesz a világban, most már végképp ideje felébrednie. A legújabb „béketervének” kiszivárgott részletei láttán az ember hajlamos arra gondolni, hogy a volt amerikai elnök talán nem is a világbékét, hanem sokkal inkább a Kreml kényelmét tartja szem előtt. Trump javaslata ugyanis nem más, mint egy old scool deal: Putyin

A Kaukázus hivatalosan még nem nevezhető válsággócnak, bár minden adott, hogy azzá váljon: igaz, fegyveres konfliktusra inkább az északi részén számíthatunk, de az Egyesült Államok külpolitikájának fordulata – vagy inkább állandósuló szlalomozása? – a terület déli részén is roppant káros hatást fejtett ki a Moscow Times elemzése alapján.

Zajlanak az amerikai-orosz béketárgyalások, mint tavasszal a Jenyiszej, csak az a bajuk, hogy még annyi eredményre sem jutnak, mint az említett természeti jelenség. Hogy ez mitől van? Talán attól, hogy az amerikai fél reménytelenül más malomban őröl, mint az orosz. Erről írt elemzést a Moscow Timesba Borisz Bondarjev.

Ez a mai írás kicsit színes lesz és nagyon abszurd a maga balkáni módján: megtudhatjuk belőle, hogy Cezar Ionaşcu, a Bukarestben élő orosz propagandista hogyan is él és állítólag mennyiből. Nos, ha az adóbevallásának hiszünk: nyomorog, ha a reklámjainak: dőzsöl. De hogyan lehetséges ez? Először megpróbálom bemutatni mai ügyfelünket, első sorban a Newsweek román kiadásának cikke alapján. 

Rendszeres olvasóim már megszokhatták, hogy hétvégenként gyakran idézem Andrej Percev kiváló elemzéseit az orosz politikáról: nála kevesen tudnak többet arról az országról, és kevesen járatosak a külpolitikai berkekben és a tambovi választókerületi bizottságokban egyaránt. Lássuk, ezen a héten mi volt az a két hír, amit fontosnak talált.

...akkor lenne csak nagy a baj Oroszországban. Ettől ugyan nem kell egyelőre tartani, minden jel arra mutat, hogy a Putyin-rezsimnek elemi érdeke minél tovább elnyújtani a harcokat, de a Jamestown Intézet pár nappal ezelőtti tanulmánya szerint sok fej fő most Moszkvában, melyek mind azt próbálják eldönteni, mihez kezdjenek majd, ha beköszönt az általuk cseppet sem óhajtott béke.

Ennek az írásnak – mint az összesnek – története van. És csak remélni merem, hogy nem történelme lesz. Mikor tegnap este összerakosgattam, úgy gondoltam, ma jól jöhet egy ilyen szép, nagyívű geopolitikai elemzés, csakhogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja: mire kész lett, Trump bejelentette a világméretű vámháborúját, ami teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Lássuk előbb az elem

A Zóna rendszeres olvasói hozzászokhattak már Andrej Percev orosz belpolitikai hírelemzéseihez. Ezekre nagy szükség van, ugyanis a világ nagy része döbbenten és értetlenül figyeli Moszkva döntéseit, holott azok távolról sem véletlenszerűek – a maguk oroszos módján ugyanolyan megfontoltak, mint bármely más politikai sakkhúzás, igaz, megérteni külön tudomány őket. Lássuk, mely orosz belföldi híreket

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a megkezdett Szurkov-interjú közlését. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy az orosz imperializmus őszinte önleleplezése következik, intellektuálisan bicskanyitogató stílusban, tehát kéretik a zsebkések spontán, kattanó kipattanásán nem csodálkozni. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Kérem, vannak még csodák. Például az is kisebbfajta mirákulumszámba megy, hogy Vlagyiszlav Szurkov életben van, és a francia L'Expressnek adott interjúja alapján őrültebb, mint valaha. Pedig már régen is érdekes egy figura volt. Többször halottnak hitte mindenki, legutóbb 2022-ben mondott le róla a Russzkij Mir, az orosz világ, amikor letartóztatták „korrupció” miatt.