#Ukrajna

Alig lehetne két, egymástól ennyire különböző és távol fekvő államot mutatni, illetve lehetne, mert Magyarország és a Tongai Királyság még messzebb fekszik egymástól, de szerencsére és egyelőre egyik sem áll hadban. Ukrajna viszont már 921 napja harcol és hősiesen helytáll, Tajvan pedig minden nap várja a kínai inváziót.

Tegnap már elkezdtem foglalkozni Pavel Durov letartóztatásának titokzatos esetével, melyben ma csak két fejlemény történt: meghosszabbították emberünk előzetes letartóztatását, és a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kategorikusan tagadta, hogy Durov és Putyin (vagy az Elnöki Adminisztráció bármely tagja) találkoztak volna Bakuban.

Az orosz propaganda terjesztésének kétségtelenül az egyik legfigyelemreméltóbb módja a „jósok”, „mágusok” és „tisztánlátók” bevetése, ugyanis a lakosság babonásabb része lehet, hogy nem hisz a televíziónak, de nekik vakon fog hinni. És milyen érdekes: ezek a „bűbájosok” valahogy mindig azt mondják, amit Moszkva hallani szeretne. Ezt a jelenséget elemzi a Detector Media tanulmánya. 

Vannak hírek, amiktől az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, esetleg csak döbbenten bámuljon maga elé. Ilyen ez a mostani is. Arról van szó, hogy Ukrajnában tömeges, legalább hatvannégyszeres feltámadási eseteket tapasztaltak, és felesleges értesíteni a területileg illetékes püspökséget, ugyanis távolról sem csodákról van szó, csak ilyen az orosz katonai nyilvántartás.

Orbáni „béketervről” már hallottunk, az meglehetősen putyini szabású, látszik is rajta a moszkvai csín, de hiába házalta végig a fél világot ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” gondolatmenettel, senkinek sem kell, körülbelül annyira nem, amennyire a korábban javasolt kínai „béketerv”, abban is csak annyi állt, hogy Ukrajna adja meg magát, és akkor nem lesz háború.

Aki úgy érzi, hogy az Ukrajnában zajló teljes körű orosz megszállás képei valamiféle posztapokaliptikus filmre emlékeztetik, nem téved nagyot: ez valóban Mad Max világa, főleg azért, mert mindkét félnek folyamatosan improvizálnia kell a haditechnikai eszközök terén. Sok mindenről, ami új, kiderült, hogy használhatatlan, más, régi dolgok meg máig hasznosak. És ennek az ellenkezőjére is van példa.

Nincs nap, hogy valamelyik ismerősöm – rendszerint több is – meg ne kérdezze, miszerint „jó, de ki fog győzni Ukrajnában?” Erre én mindig azt válaszolom, hogy „szeretném, ha az ukránok győznének, de meg nem tudom mondani a végeredményt”. Ilyenkor rendszerint megsértődnek, volt, aki még szélhámosnak is nevezett, de nem azért nem tudok biztosat mondani, mert nem foglalkozom a kérdéssel, hanem azért,

Ha nem vigyáznak a franciák, még Jordan Bardella lesz a miniszterelnökük, aki poétikusan ifjú kora ellenére tulajdonképpen Marine le Pen kesztyűbábja – és még jó, ha csak az övé, és nem Konsztantyin Malofejevé, Dugin patrónusáé, a Cárgrád-médiabirodalom tulajdonosáé. A helyzetnek a Mihail Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Ceenter járt utána.

A modern hadviselésben minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a propaganda – időnként úgy érzi az ember, hogy fontosabbá vált, mint maguk a harci cselekmények. Az ukrán Detektor Media az elmúlt hetek orosz propagandatevékenységét elemezte.

Mindig érdekesek Andej Percev heti orosz hírösszefoglalói, ugyanis ő belülről látja azt a nem túl barátságos birodalmat, ami mi kívülről meglehetősen gyanakodva figyelünk. Minden okunk meg is van a gyanúra, ha felidézzük az elmúlt pár (legalább tíz) év moszkvai döntéseit – semmi jóra nem számíthat a világ, ami onnan érkezne. De lássuk, mit talált ezen a héten fontosnak Percev?

Kevesen gondolnák – a szakértőket kivéve – hogy az arany kalásszal ékes rónaság épp úgy fegyver, de legalábbis kulcsfontosságú háborús és világpolitikai tényező, mint az AK–47-es. Pedig az, erről közöl komoly, részletes elemzést a Riddle, természetesen Oroszország és Ukrajna kapcsán.

Beiktatták hát Putyint az Oroszországi Föderáció elnökének, úgy be van iktatva, mint a cövek, nehéz is volna kiiktatni a helyéből, már a kormányát is alakítja. Az meg alakul, ha kicsit furcsán is, valószínűleg még nem döntötte el Vlagyimir Vlagyimirovics, hogy pontosan mit akar, tehát egyelőre picit formátlan a testület, a mai nap híre, hogy Patrusev elnöki tanácsadó lesz, ami jelentős visszalépés

Hatalmas diadalként emlegették az orosz elnökválasztási kampány során Avdiivka elfoglalását, a legyőzhetetlen orosz fegyverek dicsőségeként – hát akkor, a The Insider elemzése segítségével nézzük csak meg egy kicsit közelebbről ezt a dicsőséget, mert mintha kissé drága árat fizetett volna az Oroszországi Föderáció azért, hogy lerombolhassa ezt a kisvárost.

Lezajlott az oroszországi elnökválasztás, és egészen pontosan a várható eredménnyel járt, kár, hogy fogadni nem lehetett rá, de úgysem fizetett volna túl jól: egyetlen esélyes jelölt volt, Putyin, szóval még a hintalovak versenye is izgalmasabb lett volna ennél. Ellenben a háború továbbra is zajlik, annak híreiről számolok be most, éspedig a Zóna hagyományainak megfelelően az ISW napi jelentése al