Szele Tamás: Szerbia kisded játékai

Feledésbe látszik merülni az idén április ötödikén felfedezett merényletkísérlet a Szerbiát Magyarországgal összekötő gázvezeték ellen, pedig akkoriban minden orgánum zengett tőle, a magyarországi választási kampány központi elemének szánhatta a Fidesz, azonnal megvádolta vele Ukrajnát, sőt, Szijjártó Péter két héttel korábban előre meg is jósolta a támadást!

Választási kampány alatt, ráadásul külügyminisztertől gyanús ez a jóstehetség. Az ügyben azóta is nyomoznak a szerb és a magyar hatóságok, szoros együttműködésben, a legkorszerűbb bűnüldözési módszereket is bevetik, például bottal ütik a gyanúsítottak nyomát, és csak annyit tudnak róla, hogy „migráns” volt, viszont az nem világos, ezt például honnan tudják. Ellenben az Európában zajló hibrid háború eseményei miatt a nyugati titkosszolgálatok is elővették a kérdést, mert a nagy képbe kiválóan illő mozaikkőnek tűnik. A Robert Lansing Intézet eléggé komoly elemzést végzett az ügyben, és komoly gyanút fogalmaz meg. Ezt ismertetem az alábbiakban, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Mint tudjuk, augusztus 4-én robbanóanyaggal megrakott drónt fedeztek fel egy ukrán teherszállító repülőgép közelében a Lipcse/Halle repülőtéren. A német hatóságok azóta arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz állami szervezetek képviselői állnak a merényletkísérlet mögött, és úgy értékelik, hogy az illeszkedik az orosz hibrid műveletek Európában megfigyelhető általános trendjébe. Moszkva tagadja a vádakat. A nyomozás legmeglepőbb része azonban talán nem is arról szól, ami Lipcsében történt, hanem az, hogy a nyomozók milyen szálakra bukkantak az ügyben.

A Der Spiegel vizsgálata szerint az egyik lipcsei gyanúsított az akció után Szerbián és Isztambulon keresztül menekült el Oroszország felé. A német nyomozók azt is vizsgálják, hogy van-e kapcsolat a lipcsei ügy és a júniusban, Szerbiában letartóztatott két férfi között, akiknél robbanóanyagokat és módosított drónokat találtak. Ez még nem bizonyítja Szerbia aktív részvételét a hibrid háborúban. De felvet egy olyan kérdést, amelyet már nem lehet pusztán spekulációnak tekinteni: miért bukkan fel Szerbia újra és újra ott, ahol az orosz szabotázs-történet összekapcsolódik a logisztikával, a személyek mozgásával és toborzásával?