A múlt hónap legvégén megkísérelt, újabb orosz szabotázs a Balti-tengeren kezdi már elérni a szemtelenség csúcsait: nem is csoda, hogy az udvarias és lagymatag diplomáciai megközelítések helyett Finnország ebben az esetben már drasztikusabb eszközökhöz folyamodott, és úgy odacsapott, ahogyan azt már korábban is kellett volna. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a CEPA legújabb tanulmánya.

Szilveszter van, ilyenkor illik letenni az asztalra egy számvetést arról, mit is értünk el az elmúlt évben, mármint az ajtókilincsen kívül. A Zóna éve különösen rázós volt, a megtett út minden részletét nem is árulom el, hogy ne kelljen újra megtenni... de tény, hogy sikerült felállni a padlóról, pedig magam is azt hittem időnként, hogy ebből már nem lesz lap ebben az életben.

…

Most, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, és egyre különösebb nevek merültnek fel azzal kapcsolatban, kik lehetnek majd a kormányának tagjai, jogos a kérdés: de Qanonnal mi a helyzet? Ennek járt utána a WIRED magazin és nem túlzok, ha azt állítom, hogy vérfagyasztó eredményekre jutott.

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a hír is rövid – de azért figyelemreméltó. Tudnunk kell hozzá, hogy létezik egy specifikusan orosz Mikulás, Gyedmaroz néven, aki ugyan nem Szent Miklós, sőt, valószínűleg a pogány időkből maradt fenn, mert a neve „Fagy apót” vagy „Télapót” jelent, és nem krampusz kíséri, hanem egy roppant csinos, szőke lányka, bizonyos Sznyegurocska. (Csoda, hogy ezt nem az ameri

Mivel Ukrajnában mindkét harcoló fél erejének végéhez közeledik – igen, az oroszok is! – az utóbbi időben egyre többször vetődnek fel mindenféle „béketervek”, melyek természetesen főleg Ukrajna számára elfogadhatatlanok. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ha és amennyiben lesz tűzszünet, netán valamiféle átmeneti béke is, akkor Kijevnek némi területi veszteségekkel kell számolnia (ami a miszlikb

Ahhoz már régóta hozzászokhattunk, hogy Oroszországban minden másképpen van. Mármint nem másképp, mint a világ többi részén, hanem a valósághoz képest is másképp. Náluk nem ritka, hogy az öngyilkos harminckétszer hátba lövi magát, mielőtt kiugrik az ablakon, melyet kívülről gondosan becsuk maga után, mint Majakovszkij elvtárs, nem ritka az sem, hogy a hősből áruló lesz, az árulóból hős, a fából me

Hét vége is van, ünnepek is közelednek, minek borzolnám az olvasók idegeit a napi hírekkel? Megteszik a kollégák helyettem is, inkább elmesélek valamit, ami jóllehet egyáltalán nem titok, sőt, a történészek előtt nem is különösebben ismeretlen, nekem, mikor tegnap este rábukkantam az esetre, újdonságot jelentett – hátha kicsit bekerül a köztudatba.

Áldom az Eget, hogy nem vagy ötven évvel ezelőtt írom ezt a kis elemzést, mert akkoriban feltétlenül úgy kellett volna kezdenem, hogy megemlítem az évszázados orosz–török barátságot, mire fel legalábbis rám szakadt volna a plafon, ugyanis ilyen sosem létezett. Évszázados harcok, torzsalkodások, háborúk azonban voltak, amiknek csak a végét jelentette a krími háború vagy az 1877-78-as hadjárat, mely

Ennek az írásnak egy mai Putyin-nyilatkozat az apropója. Az orosz elnök ma „direkt vonalat” tartott, sajtótájékoztatóval egybekötve, ami elvben azt jelentené, hogy bármelyik orosz állampolgár felhívhatja és azt kérdez tőle, amit akar vagy amit mer. A gyakorlatban persze ez egyáltalán nincs így, a kérdezőket gondosan kijelölik előre, betanítják nekik a kérdéseket, a rossz nyelvek szerint még a bete

Megmondom egyenesen: kilel a hideg, ha a nemzetközi sajtóban elém kerül Orbán Viktor neve vagy fényképe. Az kivétel nélkül mindig azt jelenti, hogy már megint én kell majd szégyelljem magamat helyette is, mert ő ugyan nem fogja, akármilyen ostobaságot követett el. A jelenlegi helyzet még a korábbi eseteknél is rosszabb: a Telegram orosz trolljai álltak be támogatni a magyar miniszterelnököt.

Kétségtelen, hogy egyelőre a Szíriában kialakult helyzet legnagyobb nyertese Erdogan török elnök, ugyanis a régióban majdnem teljesen megszűnt az orosz és iráni befolyás, ellenben az övé hihetetlen módon megerősödött. Ez minek köszönhető? A választ a The Insider tanulmánya adja meg.

Az orosz diplomácia gyökeresen megváltozni látszik: habár továbbra is Lavrov irányítja, a külügyérek képzése egyre militánsabb, és ők maguk is inkább tűnnek Putyin elkötelezett harcosainak, mint hazájukat szolgáló tisztviselőknek. Erről írt rövid, ám velős tanulmányt a CEPA hasábjain az Andrej Szoldatov – Irina Borogan páros, az orosz szolgálatok elismerten legkiválóbb szakértői.

Nem, Putyin nem hisz a mágiában, illetve, Andrej Percev szerint azért mégis hisz egy kicsit, csak éppen mesterséges intelligenciának hívja. Vagyis, pontosabban fogalmazva: abban hisz valamiért, hogy az Oroszországi Föderáció előrébb jár ezen a téren a világ többi részénél (ami hatalmas tévedés) és az MI, akár egy varázspálca, meg fogja oldani az ország gazdasági problémáit. A kiváló elemző cikke a

Geopolitikai fontosságú a tény, hogy az Oroszországi Föderáció szíriai bázisainak evakuációjára kényszerül. Viszont a helyzet az, hogy ez az evakuáció nem is lesz olyan egyszerű. Sőt, az amerikai csapatok afganisztáni kivonulásánál sokkal bonyolultabb, sietősebb és kapkodóbb, pedig az sem volt egy komótos séta. Ma ezt a helyzetet elemezzük a Meduza és az ISW nyomán.

Grúzia forrong, éspedig nem kicsit, hanem nagyon, állandósultak az utcai zavargások, ugyanis a hatalmával visszaélő kormánypárt évtizedek munkáját, az ország esetleges európai uniós tagságát próbálja demagóg jelszavakat harsogva Moszkva-párti orientációra változtatni. Ezzel foglalkozik a Jamestown Alapítvány új tanulmánya.

Kérem, tegnap is, ma is a román sajtó legsötétebb bugyraiban kutakodtam, konkrétan a geopolitika.ro-n, melyhez az Egyesült Trákia Mozgalom oldaláról jutottam, és érdekes leletre bukkantam. Kiderült, miféle figurák Georgescu elnökjelölt támogatói. Nem elég, hogy elárulták a hazájukat még idén tavasszal, kétfelé is, de antiszemiták, kisebbségellenesek, és ami nagyon szép tőlük, mindezt örömmel írásb

Az nem komoly újdonság mostanában, ha lebukik egy orosz hírszerző az Amerikai Egyesült Államok területén. Az lassan mindennapos hír, lassan már fel se kapjuk rá a fejüket, elmúlt az Abel ezredesek és Kim Philbyk kora. Az is csak picit érdekesebb, ha a kémünk hölgynemű, az FSZB állománya legalább felerészben női ügynökökből áll. Az viszont már különös, ha a hölgy nem csak az FBI-nál adja fel magát,

Kísértet járja be Romániát, a Vasgárda kísértete, és ez a kijelentés egyáltalán nem túlzó. A hotnews.ro olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Călin Georgescu, az esélyes elnökjelölt nem csak a Vasgárdához hasonló elveket vall, hanem vasgárdista is (ráadásul erről szemérmetlenül hazudik). Lássuk az írást!

Afganisztán létezése tagadhatatlan, ezzel szemben kormányzata elfogadhatatlan minden civilizált ember számára. Most mégis úgy néz ki, hogy a tálibok lassan, de biztosan szereplőivé válnak a nemzetközi diplomáciai életnek – egyelőre mellékszereplők, de minden erejükkel azon dolgoznak, hogy legalább egyes államok elfogadják a rezsimjüket. Erről közölt figyelemreméltó tanulmányt a The Insider.