Több, mint fontos nyílt levelet tett közzé az orosz emigráns ellenzék három prominens tagja a Washington Postban. Julija Navalnaja, Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin arra hívják fel a figyelmet, hogy az online technológiák nagyon könnyen a zsarnokság és azt elnyomás tökéletes eszközeivé válhatnak – ők ezt a saját bőrükön tapasztalták, és rövidesen bárki megtapasztalhatja az ő élményeiket. Attól t

Csúnya szerepeket játszik Moszkva a most zajló globális tragikomédiában, de legalább nem is egyet, hanem egész sokat. Mintha el sem tudná dönteni, micsoda ő valójában: Kínában hűséges barát, aki megpróbál a barátjából megélni, Afrikában és a globális Délen harcos antikolonialistaként építi saját gyarmatosítását, az euroatlanti térségben ravasz intrikus, valóságos Jágó az Othellóból, cselt vet, vih

Lassan kezdünk hozzászokni a tengerfenéken zajló hibrid háborúhoz. Magyarországnak ez az alkalmazkodás valamivel könnyebb, mivel nincs tengerünk, így aztán hajlamosak vagyunk el is bagatellizálni a stratégiai fontosságú adatkábelek vagy elektromos-, esetleg gázvezetékek megszakadását. Különben is, a magyar sajtó kormánypárti része, tehát abszolút többsége azonnal megnyugtatja olvasóit: ezek mindig

Még a cári időkben született meg az alkoholtól erősen befolyásolt orosz katonatisztek között az a meglehetősen helyi jellegűnek nevezhető sport, amit mi csak orosz rulettnek ismerünk és elterjedését nagy örömmel üdvözölték az összes temetkezési vállalkozók.

Már most is akadnak tétova hangok, melyek még halkan, de egyre határozottabban teszik fel a kérdést: kicsoda voltaképpen az úr az Egyesült Államokban, Donald Trump vagy Elon Musk? Ugyanis Musk olyan önbizalommal látott neki feladatának, vagyis az amerikai közigazgatás felszámolásának és pártkatonák kezébe adásának, hogy gyakran de facto elnökként viselkedik. Pedig hivatalosan csak a DOGE vezetője.

Álhírről nem nagyon lehet egyebet írni, mint csalimesét. Bár ez az eset valóban párját ritkítja, ugyanis az államilag agyontámogatott, nagyon gondosan ellenőrzött és talán kissé túlszervezett orosz álhírt-piacon megjelent egy spontán szamárság, majdnem teljesen magától. Ez, kérem, ahogy a Tanúban mondanák, súlyos ébertelenség, és fejek fognak miatta hullani.

Régi és rossz emlékű fogalom a revolver-újságírás, körülbelül a tizenkilencedik század második és a huszadik század első felében dívott ez a fajta bűncselekmény – mert a sajtóhoz nem sok köze volt. Annál több a zsaroláshoz: zuglapok álhírlapírói azért követeltek annak idején nagyobb összegeket gazdag emberekről, hogy ne írjanak róluk kompromittáló dolgokat, akár igazak lettek volna az állításaik,

Sajnos az orosz gazdaság jelen állapota fontos és meghatározó tényezője a világpolitika alakulásának – már amennyiben egyáltalán lehetséges állapotról vagy/sőt gazdaságról beszélni. Sosem álltak a legjobban, de a mostani helyzetüket senki sem irigyelheti. Lássunk erről egy pillanatképet Andrej Percev elemzése nyomán.

„

Tegnap bemutattam, hogyan is áll Moldova a dezinformáció elleni harccal – nos, elmondható, hogy nemes szándékban és tisztánlátásban nincs hiány, legalábbis a műveltebb, európai szintű szakemberek és egyes politikusok részéről –de mi a helyzet a tettekkel? Nos, az aktív cselekvés terén mutatkoznak még bizonyos hiányosságok, ahogy a szocialista brigád naplója írná.

Olyasmivel fogunk ma foglalkozni, ami tanulságos ugyan, de kissé szomorú is – azzal, hogy Moldovának, mely az orosz propaganda első számú célpontjai közé tartozik, van-e álhír- és manipuláció-ellenes állami szerve, és van, hát miért nincs mégis? Mert az intézmény létezik ugyan, csak nem működik, illetve ha működik, azt nagyon ügyesen titkolják.

Nem, nem azt, hogy Tusványoson elmondott egy önmagához egyébként hű nácibeszédet, amelyben olyat értekezett a fajokról és azok keveredéséről, hogy brit tudósok estek neki az akadémiai könyvtárnak, vajon miként olvadhattak össze egy emberben Darwin és Hitler génjei – amíg a válaszuk megérkezik, addig várjanak türelmesen, nehogy kimenjenek tüntetni, az túl libsi dolog.

A háború kitörése óta tartja magát az a városi legenda, hogy Putyin cár zsarolja Orbán nemzetvezetőt, ezért van az, ami van..., ezért teszi azt, amit tesz a Kicsi.

A mainstream média, a közösségi felületek, a kormánypropaganda és az óellenzélki siralmak attól hangosak, hogy Magyar Péter bántalmazó. Méghozzá, engedik sejteni az agyunkért és figyelmünkért közpénzből küzdők: fizikai bántalmazó. Nos, azt, hogy Magyar Péter fizikailag bántalmazta volna Varga Juditot mindeddig két ember biztosan NEM állította: Magyar Péter és Varga Judit. Minden egyéb csak zaj.

Azért minket, erdélyieket is megvert a magasságos gyurcsányista fennvaló némi műellenzékkel, hobbibalosokkal és kamuliberálissal. A Transtelex – nehéz meglenni nélküle, amíg nincs másik, ugye? – alig pár napja posztolt egy kis kamukritikát arról, hogy az RMDSZ kiskorúakat alkalmazott aláírásgyűjtés céljából.

A mélyen tisztelt kormánybuktató szándékkal műsort követő tömegeknek döntenie kell: etikátlan módon, illetve etikátlan viselkedésből születő eredményekre alapozva akar kormányváltást elérni, avagy etikusan? És megkülönböztethető-e a politikai erkölcs a hétköznapitól, mert igen, de akkor. Vagy sem.

Magyar Péter közzétette az egy ország által várt hangfelvételét. Varga Judit (és nyomában a propagandagépezet) reagált. Az átlagpolgár pedig, legalábbis a buborékomon belülről nézve úgy tűnik, nem akarja megrágni a Bohár Danik által eléje vetett gumicsontot. Nézzük a tényeket, és a tényekhez közeli állapotokat.

Hosszú évek óta foglalkozom politikai kommunikációval, politikai kampányok vezetésével, lebonyolításával és választási matematikával. Igaz, Magyarország nem tartozik a célterületeim közé, és nem kívánnám azt magamnak, hogy Magyarországon dolgozzam ilyen területen, de elengedhetetlennek érzem, hogy tegyek pár megjegyzést a Magyar Péter köré épült jelenséggel kapcsolatban.

Magyar Péter, miután a héten ismét az országot járta ellentétben megannyi ellenzéki párttal, ma megtartotta a két nappal ezelőtt meghirdetett és különösebben nem reklámozott tüntetését a Belügyminisztérium épülete előtt. A TISZA párt alelnöke hozta a kötelezőt, a Széchenyi tér dugig megtelt, a propagandisták majd megírják, hogy pár százan voltak stb.

Ömlik a magyar médiából a kampányzaj, ömlik a magyar közösségi médiából a remény – Magyar Péter beveri az utolsó (vagy első, vérmérséklettől függően) szöget a Fidesz koporsójába.