A mai második rész rövid lesz, és inkább kesernyésen komikus hírek kerülnek bele: ilyen a kor, amiben élünk, ilyenek vagyunk magunk is benne, a humorunk is fekete. Már persze, amikor humor, mert ott tartunk, hogy az orosz propaganda azt is hamisítja.

Ma viszonylag nyugodtabb a helyzet a harctereken, köszönhetően öreg barátainknak, az őszi időjárásnak és a raszputyicának, vagyis a sártengernek. Komoly csapatmozgások nincsenek, mindenki beleragadt a dágványba, vagy vigyáz, hogy bele ne ragadjon, várják a páncélosok a fagyot, hogy tudjanak közlekedni, a csapatok csak tüzérségi párbajokat vívnak.

Iránból nem érkeznek jó hírek, Khamenei megkötötte magát (bár helyesebb volna, ha valaki más kötözné meg), szó sem lehet még enyhe és látszólagos engedményekről, reformokról sem, a tiltakozásokat vérbe kell fojtani és minden marad, ahogyan volt. Ehhez azért Irán népének is lesz pár szava, főleg most, hogy a sztrájkok és tüntetések minden társadalmi rétegre kiterjedtek – a siita klerikusok és a hiv

Ez a mai második rész nem konkrét hírről vagy hírekről fog szólni, inkább csak egy laza eszmefuttatás lesz úgy általában az ukrajnai háborúról, és arról, miért van az Oroszországi Föderáció katonai vállalkozása eleve halálra ítélve.

Örömmel jelenthetem, hogy ma már újból pontos hírekkel szolgálhat a Zóna, helyreállt a napi jelentések forrása, az ISW, és nem csak újból dolgozik, de be is pótolta a tegnapi kihagyást, miáltal kissé hosszabbak lesznek a mai harctéri hírek, de legalább pontosak. A legjobb nyilván az lenne, ha nem is volnának, de míg ki nem tör a béke, a maximum, amit elérhetünk a tárgyilagos tájékoztatás.

Jelentem, visszaállt a világ rendje, újból pontos hírekkel szolgálhatok Iránból is, Ukrajnából is, megint működik az ISW. A hírek pontosak, de nem jók: a tüntetések intenzitása minden szervezés mellett is enyhül, ami talán nem baj jelenleg, mert a rendfenntartó erők olyan brutalitással csapnak le a demonstrálókra, ami még a Közel-Kelet történelmében is ritka.

Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy a háború megfeneklett az őszi sárban. Mi lesz a következő lépés? A front helyzete attól függ, hogy Oroszországnak sikerül-e biztosítani az utánpótlást. Valószínűleg itt zajlanak majd a leghevesebb harcok. De hogy jutottunk el idáig? És mi várható?

Hálaadás van, hölgyeim és uraim, tehát nincs háború. Illetve, bár ne lenne: van, nagyon is, csak éppen nem tudunk róla semmi pontosat, ugyanis az amerikai illetőségű ISW, ahonnan nem csak én veszem a pontos híreket, hanem a teljes világsajtó is, ma munkaszüneti napot tart pulykavacsora céljából, és csak holnap veszik fel a munkát.

Előre elnézést kérek az olvasóktól, hogy a mai nap tudósításai nem lesznek olyanok, mint azt megszokták, de majdnem leküzdhetetlen akadály tornyosul a munka elé: a Hálaadás Napja. Ez persze nálunk nem ünnep, de Amerikában nagyon is az, és ebből az alkalomból az ISW, mely egy amerikai intézet, munkaszüneti napot tart.

„A szankciók mellett Ukrajnáról lesz a legnagyobb vita a következő hetekben – mondta az Origónak adott interjúban Dömötör Csaba. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról is beszélt, hogy az Európai Unió azokból a pénzekből is juttatna Ukrajnának, amelyek Magyarországnak járnának. Dömötör Csaba úgy látja, hogy a baloldal megkapta a neki nem járó külföldi pénzeket, de az ellen kü

A mai második részben csupa katonadologról lesz szó, ami egy háború idején nem is csoda. Az ám, csakhogy ezek kifejezetten orosz katonák dolgai, ami kissé bonyolítani fogja a helyzetet, ugyanis Oroszhon a Csodák Földje, ahol kevésbé érvényesek nem csak a jog, de a fizika és a logika törvényei is, így aztán sokkal több minden eshet meg, mint amit el tudunk képzelni.

A tegnapi újabb, tömeges orosz rakétacsapás kissé elvonta a figyelmet a harcokról, melyek egyébként is mérsékelt lelkesedéssel, ám annál nagyobb vérontás és fosztogatás közepette zajlanak. Ennek a háborúnak a legharcosabb szellemei viszont továbbra is Moszkvában tanyáznak és politikával, valamint propagandával foglalkoznak.

Iránban a tüntetések tegnap kissé csitultak, mától újbóli erősödésük várható. Kezd olyan lenni a hírösszefoglaló, mint a vízállásjelentés: mivel a tiltakozók kommunikációja meglehetősen nyílt, legalább olyan pontossággal meg lehet jósolni a demonstrációk intenzitását, mint azt, hogy a Duna Gönyűtől Mohácsig mikor árad és mikor apad.

A mai második rész megint egyetlen témát jár körbe: ráadásul nem is szívesen nyúlok hozzá, ugyanis az orosz ortodox egyházról van szó, és hitbéli ügyeket nem szívesen taglalok, csak hát most politikáról van szó.

Ma kivételes a helyzet, mint háború idején általában mindig. Az történt ugyanis, hogy a pontos munkának jelenleg egy akadálya van, éspedig a pontosság. A minden forrását ellenőrző ISW-jelentést tegnap este fél kilenckor zárták le, és hajszálpontos, ellenőrzött tükre a tegnapi eseményeknek (azért nem tették közzé azonnal, mert eltartott reggelig, míg ellenőrizték), csak éppen kenhetjük a hajunkra.

Kezd körvonalazódni, milyen stratégiát és taktikát kíván alkalmazni a Khamenei-kormányzat a mostani tiltakozások ellen. A taktika ősrégi: a „korbács és kalács” módszere, egyelőre a korbácsot már elő is vették, suhogtatják keményen, brutálisan bánnak azokkal akiket elfognak. A kalácsról, vagyis a reformokról csak beszélnek, ígérik őket, aztán majd elmaradnak.

A mai második rész kicsit nyugalmasabb lesz a megszokottnál, ma nem olyan véresek a hírek, mint az utóbbi időben minden nap, de ránk is fér egy kis nyugalom, sajnos úgy sem tart sokáig. A mai hírek nem annyira véresek, inkább, hogy úgy mondjam, „jellemzőek”.

Míg a harctereken százasával pusztulnak a katonák mindkét oldalon, ám a frontvonalak nem mozdulnak tapodtat sem, két napos tüzérségi párbaj zajlott a Zaporizzsjai Atomerőmű körzetében, szerencsére végzetes kárt nem okoztak a becsapódó lövedékek, de méterekkel kerülték el a reaktorblokkokat.

Iránban megindult a leszámolás, bevetették a Forradalmi Gárdát a tüntetők ellen, és várható a reguláris hadsereg (az Artesh) egyes alakulatainak bevetése is. Az éles lőszer használata civilek ellen, ami még néhány napja megdöbbentette a világot, most már általánossá vált, illetve egyre gyakrabban használnak könnygázt és ideggázt is.

A mai második részben egy érdekes (és igen terjedelmes) tanulmányt próbálok körbejárni, aminek látszólag nincs köze Ukrajnához, ugyanis Afrikához van köze – de mivel a Wagner-csoport Maliban folytatott tevékenységével foglalkozik, és mivel a Wagner Ukrajnában is harcol, érdemes odafigyelni rá: lássuk, máshol milyen vitézek?