Ma inkább különös híreink lesznek ebben a második részben, mint nagyon fontosak és meghatározóak, de ha egyszer ilyen a termés, akkor ilyen.

Oroszország ukrajnai inváziója megtörni látszik, de messze lehet még a vége: egyelőre ott tartunk, hogy ketten kártyáznak a harctereken, mindkettőjüknek tizenkilence van és mindketten lapot kérnek. A helyzet úgy kiegyensúlyozott, hogy körülbelül egyenlő eséllyel fuccsolhat be mindkét játékos, bár az ukránok hajszálnyival jobban állnak.

Ukrajnában fordulni látszik a kocka, az orosz megszállók több települést is elvesztettek – de kocka még ilyen lassan nem fordult, mint ez, és nem könnyíti meg a krónikás dolgát, hogy minden nap mást mondanak a kijevi illetékesek az ukrán offenzíva céljáról. Bár mondjuk lehet, hogy rugalmasan kezelik a dolgot: mindig az a céljuk, ami épp sikerül.

Ma sűrű napunk lesz, egymást követték a fontos hírek, sőt, még érdekes is akadt közöttük, hackercsapdától robbantásos merényletig, eltűnt tantárgytól elmaradó népszavazásig terjed a spektrum – jobb, ha azonnal belevágunk a közepébe.

Talán azért, mert hét vége van, de kevesebb a hír, azok sem igazán véresek, kegyetlenek – annál jellemzőbbek az orosz világra. Arra az orosz világra, ami napról napra közelebb jár hozzánk, lassan már karnyújtásnyira van, és ha egyszer bekebelezett, többet sosem szabadulunk belőle. Legalábbis a mi életünkben nem.

Tegnap keveset tudtunk Ukrajna déli offenzívájáról, melyet az orosz invázió ellen indított, ellenben ma egy kicsit sem lettünk okosabbak.

A mai napon nem lehet orosz vonatkozású dolgokról írni anélkül, hogy meg ne említsük Mihail Gorbacsov temetését: az utolsó szovjet pártfőtitkárt és egyben egyetlen szovjet elnököt ma helyezték örök nyugalomra a novogyevicsi temetőben.

Az ukrajnai orosz invázió továbbra is zajlik, bár fogalmunk sincs róla, meddig tart, ugyanis azt már megszoktuk így, az ukrán légierő hatodik teljes megsemmisítése után, hogy Konasenkov vezérőrnagy sajtótájékoztatóinak csak módjával adjunk hitelt, az ukrán oldal viszont betartja a „műveleti csendet”, így aztán fogalmunk sincs a valós helyzetről.

Ha az ember felüti a mai orosz nyelvű sajtót, először az az érzése támad, hogy váratlanul kitört a béke, meglepetésszerűen véget ért a háború, ugyanis minden a tegnapi tanévnyitóról szól, ahogy annak egy normális világban lennie is kéne szeptember másodikán. Aztán elolvassa az ember azokat az írásokat és elillan a remény. Még háború van.

Hölgyeim és uraim, nem szaporítom a szót: Ukrajna déli offenzívájáról azt biztosan kijelenthetjük, hogy vagy valami, vagy megy valahova, de ezen kívül szinte semmiféle pontos információnk nincs az események menetéről, néhány rémülten sápítozó orosz katonai blogger írásait kivéve.

Ma elég sokféle hírrel lesz dolgunk, Gorbacsov tetemétől Atilla hun birodalmán át Ramzan Kadirov hadíszgyűjteményéig. Közben találkozni fogunk pétervári hajléktalanokkal és brit különleges alakulatokkal is, békaemberekkel csak azért nem, mert azokat épp kötik, ürgebőrbe. Akkor vágjunk is neki.

Zajlik az élet Herszonban, egymást kergetik az események és az alakulatok, azt viszont nem lehet pontosan megállapítani, ki kerget kit, annyi tűnik bizonyosnak, hogy ha egy háborút meg lehetne nyerni kizárólag kommunikáció és dezinformáció útján, Ukrajna már nem létezne. Szerencsére létezik, és ezért nem kizárt, hogy az orosz invázió kudarcot vall.

Hogy miért kell a legjelentéktelenebb dolgokban is dezinformálni és összevissza hazudozni?

Ma elég tarka és vegyes lesz a hírek második része, ugyanis minden hírforrás főként azzal foglalkozik, hogy tegnap este 91 éves korában elhunyt Mihail Szergejevics Gorbacsov. Nyugodjon békében, én kicsit aggódok is miatta, mert most az egész világ jókat mond róla, ha Putyin meglátja ezt a népszerűséget, még megirigyli és elítélteti valamiért így, posztumusz.

Az orosz invázió elleni ukrán offenzíva kezd komoly eredményeket elérni Délen, ezzel szemben Északon és Keleten a helyzet változatlan: az orosz hadvezetés ide-oda rakosgatja a csapatokat a táblán, ugyanakkor az ukrán erők megfelelő számú harckocsi híján csak lassan haladhatnak és egyenként számolhatják fel az orosz egységeket. Már persze, amelyiket sikerül.

Ma megint sok mindenről kell beszélnem, de először is lássuk a tegnapi írásom utóéletét. Az megjelent 16:33-kor, el kellett mennem kicsit itthonról, mikor hazaértem, látom ám, hogy az RTL.hu is méltóztatott foglalkozni „az Ukrinform híre alapján” az üggyel, náluk 18:51-kor jelent meg valami hasonló, mint itt. Vagy inkább: valami nagyon-nagyon hasonló.

Tegnap este úgy nézett ki, fordul a kocka Oroszország Ukrajna elleni inváziójában, jelenleg azonban nem tudjuk megmondani, fordult-e, ugyanis senki sem látja, mit mutat. Elgurulhatott, vagy mi történt vele. Igen, a herszoni ellentámadásról van szó, ami kezd ugyanúgy hit kérdése lenni, mint az, hogy a jó pravoszláv hány ujjal vesse a keresztet.

Navracsics Tibor brüsszeli tárgyalópartnerei kokainista gazemberek, mondta Lázár János Lendvai Ildikó interpretálásában. Biztos nyelvbotlás volt, élcelődik Ildikó. Az, az, hogyne volna az.

Ma elég sok mindennel kell foglalkoznunk ebben a kis összefoglalóban, de ígérem, nem lesz olyan sokkoló, mint a tegnapi volt – viszont sajnos lesz benne magyar vonatkozású hír is. Sajnos, mondom, mert nem dicsekedni való dologról lesz szó, bár remélem, nem fajul diplomáciai bonyodalommá.

Ha pár szóban akarnám összefoglalni az ukrajnai orosz invázió eseményeit az elmúlt huszonnégy órában, azt mondanám: ott tartanak, ahol tegnap ilyenkor, csak veszteségek voltak mindkét oldalon.