Ha tegnapelőtt nem is voltak komoly harcok Ukrajnában, mára annál inkább felélénkültek, bár döntő csatáról nem számolhatok be. A „népszavazások” a finisükhöz közelednek, a Kreml próbálja áthárítani magáról a mozgósítás hibái miatti felelősséget a sorozóbizottságokra, és közben forrong egész Oroszország.

Egyik ámulatból a másikba esem. Nem kéne, mert nem kéne, de néha mégis. Hogy a takaró alól nem egy lóláb lóg már ki, hanem egy Tyrannosaurus Rex járólába. Valójában majdnem az egész, mert a takaró is lecsúszott, és senki nem törődik már vele, hogy megigazítsa.

Eseménydús nap ez a mai, a szó legrosszabb értelmében, ugyanis egymást érik a tragédiák, borzalmak, szenzációk, eddig sem nevezhettük nyugodtnak a helyzetet, de a „részleges mozgósítás” a jelek szerint magához az Őskáoszhoz vezet az Oroszországi Föderációban. A sajtómunkás csak kapkodja a fejét, percenként éreznek a sajnos megkerülhetetlen hírek.

Kicsit nehéz helyzetben vagyok, ugyanis az ukrajnai háború tagadhatatlanul zajlik, azonban olyan kevés harci cselekmény történt benne az elmúlt nap folyamán, hogy még a kifejezetten ezzel foglalkozó ISW se nagyon tudott róluk érdemben beszámolni, inkább egy elméleti alapvetést fejtettek ki.

A mai hírek fényében a legkevesebb, amit elmondhatok, hogy az orosz közönség tetszését mintha nem nyerte volna el a mozgósítás. Sőt, egyes jelek arra mutatnak, hogy kifejezetten rossz ötletnek érzik, nacionalista propaganda ide vagy oda: igen sok helyen aktívan tesznek az ellen, hogy a hadköteleseket államköltségen Ukrajnába küldjék ágyútölteléknek.

Ukrajnában most is zajlik a háború, bár ma nem sok jelentős harci cselekményről tudok beszámolni, ami van, az sem túl jelentős, de hát nem várhatunk el minden nap egy-egy harkivi áttörést az ukrán fegyveres erőktől, nekik is vasárnap van, érjük be azzal, amit kapunk.

Ma kicsit rövidebb lesz a hírösszefoglaló második része, de nem azért, mert ne lenne hír, hanem azért, mert még nincs kész, jelenleg is háborúellenes tömegtüntetések zajlanak az összes orosz nagyvárosban – nem kis részben a sorozások embertelen módjának köszönhetően – most tartanak olyan hatszáz őrizetbe vett tüntetőnél, de messze még az este.

Azt éppen nem állítanám, hogy Ukrajna földjén ne zajlanának harci cselekmények, mert nem lenne igaz. De az orosz hadsereg most az igazi harcot a civilekkel vívja: orosz területen az újoncokkal, akiket minden áron be akar sorozni, a megszállt területeken pedig az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozást akarják a lakossággal megszavaztatni.

Csak egy kis fantáziálgatás, szívükre ne vegyék. Önök, kedves Olvasók, annyi mindent elfogadtak már, hogy eggyel több vagy kevesebb nem fog megkottyanni. Elfogadnák a királyságot is, amiben nincs is semmi rossz, ha autentikus. Ha háromszáz? dehogy, legalább hatszáz évvel ezelőtt lenne most.

Orosz földön dúl a mozgósítás, Ukrajnában szólnak a fegyverek, szóval jó hírekről nem nagyon számolhatok be ebben az egyre veszélyesebbé váló háborúban.

Az orosz közélet most egyértelműen két téma körül forrong, az egyik a népszavazások kérdése, a másik a sorozásoké. Mindkettő népszerűtlen és mindkettőt a legaljasabb módon irányítják a hatóságok. Emiatt lassan elemi erővel kezdenek elszabadulni az indulatok: nem kizárt, hogy válságba torkollik ez a túlterhelés.

Ma is sok mindennel foglalkozunk az összefoglaló második részében, ugyanis egyszerre történt több kulcsfontosságú esemény, hangzott el rengeteg különös vélemény, nézet és tanács, melyek mindegyikéről meg kell emlékezni, már csak a krónika kedvéért is.

A tegnapi nap a döbbeneté és az indulatos reakcióké volt Oroszország Ukrajna elleni háborújának történetében az orosz mozgósítás bejelentése miatt. A kedélyek ma sem sokkal nyugodtabbak, de mértékadó elemzők szerint nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy főzik, és ezt orosz földön illik megjegyezni.

A hírösszefoglaló mai második része elképzelhető, hogy hosszabb lesz a megszokottnál, de informatívabb is, mert az orosz társadalom a mozgósítás hírére – ahogy boldogult nagyanyám mondaná – „fogta magát, s fenekestől felfordult”.

Hogy a mai események mennyiben fogják megváltoztatni az ukrajnai háború menetét, azt csak találgathatjuk jelenleg. Minden elképzelhető, legfeljebb nem minden egyformán valószínű.

Ma nincsenek friss hírek Alla Pugacsováról, de annál több más, fontos újdonságról kell beszámolnom, főleg politikai jellegűekről, mert mintha kezdene fontosabb lenni az orosz fél számára a diplomácia, mint az erő fitogtatása, pedig hát nem volt kis sportteljesítmény részükről a Harkivi Maraton, ha másra nem is, az állóképességükre igazán büszkék lehetnének.

Ukrajnában nem enyhülnek a harcok, az ukrán offenzíva kisebb sikereket könyvelhet el, melyek azonban az orosz fegyveres erők számára nagyobb kudarcoknak számítanak, de ezen nem lehet változtatni: maguk az oroszok tették magasra a lécet, azt hitték: mindig képesek lesznek átugorni azt. Van, amikor nem megy nekik, például most.

Ma kicsit rendhagyó lesz a hírösszefoglaló második része, ugyanis egy vérlázító hazugságon kívül kizárólag Alla Pugacsova ügyével van helyem foglalkozni, igaz mondjuk, hogy az ő történetében is lesz vérlázító hazugság, hiszen Putyin Oroszországában vagyunk.

Ukrajnában most is szólnak a fegyverek, de a trend nem változott – az ukrán hadsereg előre megy, az orosz hátra, már, ahol szabad neki, ugyanis elképzelhető, hogy a tegnap még megmagyarázhatatlannak tűnő donbásszi támadásaiknak az az oka, hogy elnöki parancsot kaptak: nem vonulhatnak vissza. Herszonba ilyen nem érkezett, retirálnak is szépen, szervezetten.

1. Mielőtt bármit elolvasnának, ne a címet nézzék meg először, hanem az impresszumot. Utána már olvasniuk sem kell.