Minden szépen halad a maga pályáján, amit a rendszerpálya ír neki elő, nem kellek én ehhez. Erről eszembe jut egy régi anekdota, Sztálin uralkodásának utolsó idejéből.

Törököt fogtam én ezzel az ukrajnai orosz invázióval, nem ereszt, ha már egyszer elkezdtem róla részletesen tudósítani, nem hagyhatom abba, bár mondjuk ma nem is sok más téma lenne: jó hírek azonban akkor sincsenek, legfeljebb groteszk dolgok történnek.

Oroszország véres mérföldköveket hagy maga után ukrajnai inváziója során. Ilyen volt a mariupoli szülészet elleni rakétatámadás, a kramatorszki állomás elleni, a mariupoli színház bombázása, a bucsai (és általában: Kijev környéki) vérengzések, kínzások és tegnap óta ilyen a kremencsuki bevásárlóközpont elleni rakétacsapás is.

Azaz fizetne, de azért nem tud, mert ki van zárva a hitelezői bankrendszeréből. Első hallásra észveszejtő nagy öngól. Kölcsönadok neked, és amikor megadnád, büntetésből valahogy megakadályozom, mert haragszom rád. Ki büntet itt, és kit? – csodálkozik az Olvasó.

Sorsdöntő fordulatról ma sem számolhatok be az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban, a háború malmai őrölnek, lassan, de biztosan, értelmetlenül, halálos pontossággal – elég valószínűnek látszik, hogy szeptemberig nem lesz semmiféle béke, és addig is a donbásszi területek lesznek a legfontosabb hadszínterek.

Sokadik napját írjuk Oroszország Ukrajna elleni inváziójának és a hírek nem túl kellemesek. Ráadásul senkinek sem azok, kedvelje bármelyik oldalt is: ebből az következik, hogy a híradásoknak sem örül senki.

Az Ukrajna elleni orosz invázió továbbra is tart és nem kizárt, hogy Fehéroroszország is érintetté válik a harcokban: az orosz diplomácia egyre vadabb arcát mutatja a világnak, egymást érik a hajmeresztő nyilatkozatok, csak remélni lehet, hogy nem mindegyiket gondolják komolyan. Békéről egyelőre szó sincs.

„Kelet-Európa kirablása.” Mármint a Nyugat által. Az egyik mítosz, amit most a geográfus Ungár Péter is átvett, persze mint politikus. Mantra, bűnbakkeresés. Áthárítás. Minimális közgazdasági ismeretek nélkül fogyasztandó.

Oroszország ukrajnai inváziójában beállt ugyan egy fordulat, ha nem is okvetlenül az, amit sokan vártak, hanem egy másik – jelesül, miszerint az ukránok feladták Szeverodonyecket – de ez semmit sem dönt el. Továbbra sem tudjuk, mi lesz, csak annyit: békére egyhamar ne tessék számítani.

Vallásokkal – a szó legmarxistább értelmében vett vallásokkal, a nép kábítószereivel – nem vitatkozom. Nincs értelme velük vitatkozni. Már csak azért sincs, mert annyiban vallások, amennyiben a „confessio” hitvallás, és nem religio.

Ma negyedik hónapja zajlik az orosz invázió Ukrajna ellen, és ahogy tegnap azt írtam: még sokáig tarthat, úgy írom most, hogy nem kizárt, miszerint látszik valamiféle vége a harcoknak, bár rövid időn belül senki se számítson békére. Viszont mintha fordulna valamiféle kocka, ha hihetünk az ukrán kormány nyilatkozatainak.

Százhuszadik napja tart Oroszország inváziója Ukrajnában és ez a négy hónap megismertetett minket az Apokalipszis majdnem minden arcával: sajnos úgy néz ki, nem is fog egyhamar véget érni, ne várjuk a békét, messze van az még.

Ne gondoljuk, hogy Nyugaton szentéletű békepártiak ülnek, akik semmi mást nem akarnak, mint a népek békés, egyenjogúságon alapuló együttélését (leszarják a népeket, és nem a népekről szól ez a dolog, csak sakkpartiszinten), míg Keleten véresszájú agresszorok.

Ukrajnában most is zajlik az orosz invázió, fordulhat ugyan a kocka a déli front megélénkülésével, de ki tudja, annak is mi lesz a vége – mindenesetre senkit sem biztatnék azzal, hogy bármelyik oldal rövidesen győzne és utána véget érnek a csaták. Hosszú, véres harcok várhatóak.

Malmozom, bocsássanak meg. De azért néha olvasok újságokat is. Körülbelül milliószor elmondtam, hogy minden, amit leírok, az én pillanatnyi, személyes véleményem, nem szentencia, végképp nem kioktatás. Oktatás lehet, ha valaki annak veszi, illetve ha nem tudta, de nem fogok minősíteni senkit.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója dübörög ugyan, de mintha délen változna a helyzet, Herszon körzetében egymást kergetik az események és a híresztelések.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója változatlanul tart, a harci cselekmények zajlanak, és az egészen bizonyos, hogy nem csak a fronton, de a hátországban is mindenkinek nagyon elege van ebből a mocskos és értelmetlen háborúból.

Oroszország inváziója Ukrajna ellen folytatódik, bár az orosz oldalon lassan már senki sem tudja, miért harcolnak, de teszik, annak ellenére, hogy a hivatalos magyarázatok a háború céljáról teljesen ködösek és értelmetlenek. Ukrán részről világosabb a helyzet: ők a hazájukat védik. Mindeközben Oroszország mintha a világ ellen is hadat viselne.

Még egy kicsit a számokról. Nem a „nulla” a misztérium, hanem az egy. Az „egy” ugyanis „nulla” éppen úgy lehet, mint végtelen. És mint „egy”.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója tart, a harcok nem enyhültek, de nem is következett be komoly fordulat a frontokon: mindeközben a politika és a gazdaság boszorkánykonyháján kezdenek összekeveredni a dolgok az üstben, Moszkvában szikra pattan, olthatatlan, ég a munka, forr a katlan. Csak a végeredmény lesz borzalmas, érezni azt már a szagából is.