Minden nap tanul az ember valamit, a jó pap esetében ez holtig tart, a rossz papok esetét nem vizsgáltuk: de ma reggel különösen tanulságos irat került elém, kiszivárgott ugyanis a Facebook radikális politikai körökben legendás hírű tiltólistája. Elég érdekes olvasmány, meg kell hagyni.

No, és Észak-Koreában mi a helyzet, kérem? Az átlagos magyar újságolvasó – és tegyük hozzá, az átlagos újságíró is – hajlamos úgy tekinteni Ázsiára, hogy ott időnként történik valami, akkor odafigyelünk rá, aztán lenyugszanak a kedélyek és elfelejthetjük Kelet gondjait.

Nincs olyan, amivel MZP nyilatkozatai közül ne tudnék egyetérteni. Bizonyos határig a saját, szuverén (mert annak bizony szuverénnek kellene lennie mindenkinél, fakultatívnak és belső használatra valónak) világképével is egyetértek.

Olvassa az ember a híreket, és döbbenten veszi tudomásul, hogy Budapestet sújthatná akár egy, a Richter-skála szerint hetes erősségű földrengés is, az a magyar sajtóban nem jelenne meg.

Hogy rövid legyek: jó volt kicsit elszabadulni ebből a mókuskerékből, jó volt picit távolabbról szemlélni a magyarországi híreket, nem a kampányon pörögni, mint a szélkerék és jó volt végre együtt lenni azzal, akit szeretek. Aztán vissza kellett jönni.

Nem a hitelek felvételével van baj (ha mást nem ismernének, Széchenyi Istvánt biztosan ismerik), ahogy bölcs vezérünk megpróbálja előre megmagyarázni a jövőt, hanem a hitelek elköltésével.

Így, így. Pontosan. Két dologra kell(ene) fókuszálni: a harácsolásra (nem elsősorban mint lopásra, bár az se elhanyagolandó) és az univerzális képviselőre. Az örök emberi gyarlóságokra: az irigységre és a látszatokra.

Akkor ma bírósági ügyekkel foglalkozunk, kettő is akad, mindkettővel súlyos gondok vannak. Illetve az egyikkel vannak, a másikkal meg lesznek a vizsgálat folyamán, de abban egyeznek, hogy egyik sem volna törvény elé való. Az első már, a második még.

Érdekes írás jelent meg ma a New York Timesban, érdekes és magyar vonatkozású – konkrétan az Orbán Viktor és kormánya által finanszírozott washingtoni lobbitevékenységet elemzi, olyan adatokkal bővítve ismereteinket, amikről eddig fogalmunk sem volt.

„2 millió dollárért vett egy floridai ingatlant tavaly a Rolling Stones 78 éves énekese, frontembere, de ez csak az egyik háza.” (Origo)

Akkor ma beszéljünk kicsit a Pegasus-ügyről, éspedig nem azért, mert lenne valami fejlemény vele kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, azért mert nincs. Nagyon nincs, gyanúsan nincs, fülsüketítő a csend körülötte, ha elő is kerül, mint a héten történt, annak nem lesz eredménye.

Ma nem a terroristákkal foglalkozunk, mert nincs fejlemény az ügyükben, hanem a kormány támaszaival, ami nem nagy különbség, valljuk meg, bár ők gyilkolni – még – nem akarnak. De rombolni, pusztítani annál inkább, mozgalmat is indítottak ennek érdekében.

Ha még valaki nem unná a Mészáros-Várkonyi nászt és a vonatkozó rongyrázás elemzését: ennek pontosan így kellett történnie. És pontosan arra utal, amire egyáltalán nem akarták, hogy utaljon.

Folytatjuk az úgynevezett „Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya” történetét, mert ma is van fejlemény, minden napra jut, és ameddig ez hír, addig foglalkozunk is vele.

Soktényezős rendszer. Ezt válaszoltam tegnap a „le van ez előre zsírozva” típusú, igen gyakori felvetésre. És az.

Nos, ma, mint ígértem, kirándulást teszünk a minap lefogott „Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának” szellemi közegébe, abba a politikai alvilágba, vagy inkább párhuzamos világba, ami már nagyon régóta itt létezik Magyarországon, a valódival azonos helyen és egy időben – és amiről nem sokan tudnak.

Ma is folytatjuk a „Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya” nevű szervezet történetét, egyrészt, mert vannak fejleményei, másrészt, mert érdemes kicsit benézni a kulisszák mögé, tisztázni a csoport és vezetője hátterét, közegét, bemutatni a világot, amelyben mozogtak: érdemes és ijesztő.

Nos, mint tegnap ígértem, folytatjuk a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának nevezett csoport történetét, mert bizony vannak fejleményei az ügynek, nem is akármilyenek.

Ha nem lenne rá nyomós okom, ezen az esti órán nem nyúlnék már billentyűzethez, de sajnos – vagy inkább hála Istennek? – van, ugyanis a legfrissebb hírek szerint letartóztatták a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányát, mely neve ellenére sem államunk egyik csúcsszerve, hanem egy terrorizmussal erősen gyanúsítható egylet.

Ugye, az volna a dolga a sajtómunkásnak, hogy hangyaszorgalommal összegyűjtögesse a híreket, aztán érett megfontolással elemezze őket, így végül olvasóközönsége elé tárja a Magyar Valóságot. A szorgalommal nincs baj, de... melyiket tetszenek parancsolni?