Szele Tamás: Putyin Z-bimbói

Kezdjük azzal, hogy az angol „bimbo” szónak nincs pontos magyar fordítása. Nagyon csinos hölgyet jelent, aki azonban nem a legokosabb és nem is nagyon érdeklik a világ bonyolultabb jelenségei, fényesen megél a külsejéből is. Fordíthatnánk „libának”, de a magyar buta liba nem kötelezően csinos, fordíthatnánk „ostobenkónak”, mint a South Parkban (bár ott volt még egy másik kifejezés is mellette), lehetne netán „plázacica”, de egyik sem pontos: az angol szónál kell maradjak, némi magyar hasonulással, így tehát a „bimbó” kifejezést használom.

Az a helyzet, hogy a Novaja Gazeta Evropa is pont így járt: ők meg oroszra nem tudták lefordítani a terminus technicust, így aztán az alább következő elemzés címe náluk „Z-бимбо – новый тип российских блогерок. Они продвигают патриотический контент ради рекламы”. Fontos még megjegyeznünk, hogy akár bimbó, akár bimbo, akár pedig бимбо, a hölgy nem azért buta, mert nőnemű, erről szó sincs, hanem azért, mert ilyenre sikeredett. Férfiban is akad ostoba bőven, legfeljebb nem becézzük: a bimbó-bloggerek esetében azért kell mégis jelezni, hogy hölgyekről van szó, mert míg férfi kollégáik más módszerekkel népszerűsítik olvasóik körében a putyinizmust (demagógiával, militarizmussal, stb.), ők erre a célra nőiességüket használják fel. Sőt, olyan eseteket is be fogok mutatni az orosz ellenzéki lap nyomán, amelyekben korábbi életmód- és kozmetikai blogok bővültek putyinista tartalommal. Jeleznem kell még, hogy az orosz elemzést is egy hölgy, Julija Ahmedova írta, mégpedig kiváló munkát végezve, tehát ez az írás most egyáltalán nem a szexizmusról szól.

Akkor vágjunk is bele. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Az orosz propaganda arcai a közösségi médiában egyre gyakrabban nem a szövetségi csatornák állami szakértői, hanem kereskedelmi háttérrel rendelkező, igen vonzó külsejű fiatal nők. Most már marketingesek, rendezvényszervező ügynökségek tulajdonosai és volt sminkesek gyártanak bejegyzéseket a „90-es évek borzalmairól” és a „rothadó Európáról”, kozmetikumok reklámozásával és online tanfolyamok értékesítésével vegyesen. Kölcsönösen népszerűsítik egymást, és olyan ökoszisztémát építenek ki, ahol az ideológia a személyes üzleti érdekeket szolgálja. A „Novaja Gazeta Evropa” újfajta influencerekről számol be, akik a Z-generációs, tehát háborúpárti-ultrahazafias témákat jövedelmező önreklámozási eszközzé alakították.

„Igazán szomorú látni, ahogy Európa elrohad”

Egy szőke, hosszú hajú nő, elegáns fekete pöttyös ruhában sétálgat a firenzei Uffizi Galéria folyosóin. Botticelli és Rubens festményei előtt pózol, és a Michelangelo téren készült panorámaképet mutat Firenzéről. A háttérben egy hang narrálja a videót:

„Miért utazgatok a rothadó Európában, miért nem a nagyszerű Oroszországot járom? Először is, ez titeket nem érdekelhet.”*

*Ha nem, hát nem: de akkor minek teszi közzé az utazásait?

A poszt szerzője a 39 éves orosz Elizaveta Korcsagina, szépségápolási és életmód-influencer, aki nemrég politikai bloggerré is vált. Több Instagram-fiókot is vezet: az első – az Elizavetapremudraya –, az „eredeti”, amelyen főként kozmetikumokról, éttermekről és moszkvai eseményekről szóló beszámolókat tesz közzé; a második – Elizaveta Zanoza – az újabb, amelyet a politikának, különösen az ukrajnai háború kitörése után Oroszországból elmenekült „liberálisok leleplezésének” szentelt.

Korcsagina már jóval a háború előtt elindította életmódblogját. Minden fotón és videón professzionális sminkben, gyönyörű ruhákban látható. Reeljeinek borítóképein gyakran Párizsból, Milánóból, Valenciából és más európai városokból származó fotók szerepelnek. Ezen a blogon sok moszkvai étterem, gyermekeknek szóló program és kozmetikum reklámja található. Elizaveta elmondása szerint korábban sminkesként dolgozott, most pedig értékesíti a saját szépségmaratonjait – például arról, hogyan állítsuk össze a tökéletes sminktáskát, vagy hogyan tanuljuk meg a sminkelést mindössze 7 perc alatt. A maraton ára 990 rubel, és 15 napos egyéni munkát tartalmaz Korcsagina mellett. A blognak 38 ezer követője van.*

*Lévén, hogy egy rubel most öt forint, ezek az árak meglepően mérsékeltek.

Az egyik Reels-videóban Elizaveta elmondja, hogy elégedett a keresetével, amelyből „megengedheti magának, hogy ne főzzön, hanem csak házhozszállítást vegyen igénybe, hetente három-négy alkalommal étterembe járjon, és évente ötször-hatszor, sőt akár többször is elutazzon valahova pihenni”. De azt nem pontosítja, hol dolgozik. Férje, Dmitrij Korcsagin korábban a Region nevű állami tudományos és fegyvergyártó vállalat alkalmazottja volt, amely nagy pontosságú tengeri és légi fegyverek fejlesztésével és értékesítésével foglalkozik; a kiszivárgott információk alapján utolsó szolgálati helye az egészségügyi információs és elemző központ volt a moszkvai polgármesteri hivatalban.

Korcsagina politikai fiókja sokkal népszerűbb – több mint 200 ezer követője van (plusz 86 ezer a TikTokon). Itt közvetíti a Kreml álláspontját az ukrajnai háborúval kapcsolatban, kizárólag az oroszországi élet pozitív oldalairól beszél, és azokat, akik bírálják az ország jelenlegi helyzetét, árulóknak nevezi, akik „megingatják a csónakot” és „szét akarják rombolni az Oroszországi Föderációt”. A blogjában szereplő videók többsége ez utóbbiakról szól.*

*Azért egy 140 milliós országban mindent összevéve 286 ezer követő nem is olyan nagyon sok: a mi kis, tízmilliós országunkban (de ha úgy veszem: az egész, kerek világon magyarul értő 14-15 milliós közönségünkkel) is elég gyenge eredmény volna ez, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Korcsagina legalább öt éve van a pályán. Ismerek olyan híroldalt, sőt, dolgozom is ott, ami magyar nyelven jelenik meg, tehát eleve kicsi az elérhető közönség, mégis havi 1 millió – 2,5 millió megtekintés között teljesít. Ami a tízszer nagyobb orosz piacon, ugyebár, 10-25 millió lenne. Szóval Korcsagina polgártársnő nem épp sikertelen, de nagyon sikeresnek sem mondanám.

A klasszikus „leleplezés” úgy néz ki, hogy a lány először megnéz egy videórészletet egy-egy „liberálisról”, majd közvetlen hangnemben kommentálja azt. Például október 20-án Elizaveta készített egy áttekintést arról a Reels-videóról, amelyet Varvara Smykova színésznő tett közzé, aki háborúellenes álláspontja miatt elhagyta az Orosz Föderációt. Ebben a Reels-videóban Smykova felolvas egy verset, amelyet Dmitrij Danyilov írt „Oroszország szereti Szerbiát” címmel, és amely kiemeli ennek a szeretetnek a paradox voltát és ellentmondásosságát („Könnyű csak úgy szeretni / Szeretni ilyen egyszerűen (...) De valójában / Nekünk mindegy”). Mivel a poéma szabadvers formájában készült, Korcsagina nyilván úgy vélte, hogy Smykova ezzel fejezi ki személyes álláspontját Szerbiával kapcsolatban. Ezek után a következőket mondja Korcsagina:

„Varya, annyit beszélhetsz, amennyit csak akarsz az árulásról, a cinizmusról és a felebarát iránti szeretetről, de mielőtt másoknak előadásokat tartanál a hűségről, nem ártana elmagyarázni, pontosan miben áll a te saját hűséged, és kinek szól. Na és igen, Varyus, a Krím Oroszországhoz tartozik (Danyilov versében egy szó sem esik a Krímről). Minden Oroszország, kivéve Koszovót, mert Koszovó Szerbia.”*

*Várjunk egy kicsit, mert megbicsaklik a logika. Ha minden Oroszország, akkor Szerbia is Oroszország, kivéve Koszovót, mert az Szerbia, tehát Szerbia valójában Koszovó, vagyis Koszovó Szerbia, de ha Koszovó Szerbia, akkor Koszovó is Oroszország. Korcsaginában egy szofista veszett el. Sőt: meg.

A hozzászólásokban Smykova elmagyarázta, hogy ez csak egy vers, és nem a személyes véleménye, de Elizaveta követőit már nem lehetett megállítani. „Liza jól helyre tett téged! Bár téged nem lehet helyre tenni” – írták neki válaszul.

Korcsagina a blogjában is rendszeresen válaszol a kommentelők orosz politikával kapcsolatos kérdéseire. Például egyszer azt kérdezték tőle: „Miért lehetett elfojtani a csecsen függetlenségi törekvést, az abháziait vagy a donbásszit viszont nem?” Elizaveta válaszol, miközben állandóan a képernyőt nézi:

„A 90-es évekbeli csecsen hadjárat egy szuverén állammal való szakítás volt, amelyet túszszedések, békés városokban elkövetett robbantások, Dagesztánba történő behatolások és nemzetközi szélsőségesek részvétele kísért. Ez nem a szabadság iránti törekvés volt, hanem egy kísérlet Icskéria létrehozására, a saría bevezetésére Oroszország romjain, olyan hadvezérekkel, akik kamerák előtt hajtottak végre kivégzéseket.”

Úgy tűnik, mintha Korcsagina egy mesterséges intelligencia által írt szöveget olvasna fel a súgógépről, helytelenül ejtve a szavakat és szüneteket sem tartva közöttük.

Elizaveta naponta három-négy Reelt tesz közzé. Átlagosan 50 ezer és néhány százezer megtekintés között mozognak a nézettségi mutatói. TikTok-csatornáján egyes videók több millió megtekintést is elérnek. Pedig alig több mint egy éve teljesen népszerűtlen videókkal kezdte, amelyek kevesebb mint ezer megtekintést értek el – például arról, milyen gyönyörű a metró Oroszországban, milyen tiszta utcák vannak Moszkvában, és hogy a fővárosi nyugdíjasok milyen csodálatosan töltik az idejüket sétahajókázással. „És még azt mondjátok, hogy a mi nyugdíjasaink rosszul élnek” – jelentette ki büszkén Korcsagina. (Hivatalos adatok szerint az átlagos nyugdíj Oroszországban 25–27 ezer rubel, vagyis 125-135 ezer forint, ami akkor is nagyon kevés, ha egyes élelmiszerek olcsóbbak Oroszországban.)

A nézettség 2025 novemberétől kezdett emelkedni. Az első Instagram-reel, amely nagy sikert aratott, több mint 200 ezer megtekintést ért el. Ebben Korcsagina egy követőjének arra a megjegyzésére válaszol, hogy a Krím annektálása megelőzte a donbásszi háborús cselekmények kezdetét, miközben figyelmen kívül hagyja az eredeti érvet, és helyette felsorolja a Kreml szokásos, Ukrajnával kapcsolatos kliséit – a „korszuni pogromtól” a „biolaboratóriumokig”.

Korcsagina erőfeszítései nem maradtak észrevétlenek. 2026 júniusában részt vett egy külföldi bloggereknek szervezett oroszországi régió-körúton, amelyet a Rosszotrudnyicsesztvo és a „Puty domoj” cég szervezett – ez utóbbi segíti a „megfelelő” külföldieket az Oroszországba való áttelepülésben, az országot a „hagyományos értékek” földjeként népszerűsítve. Korcsagina ellátogatott a kurgani, majd később a kalugai területre – kizárólag külföldiek kísérték el oda: bloggerek Kanadából, Franciaországból, Japánból és Lettországból.

Az Európai Unió országaiban – politikai nézeteitől függetlenül – a blogger is gyakran jár, és elmeséli, milyen piszkos, drága ott a világ, mennyire nincs meleg víz, és így tovább. Korcsagina úgy véli, hogy ki kell élvezni Európa kultúráját és szépségét, amíg „még megvan”. Mint mondta:

„Európa gyönyörű. És igazán szomorú látni, ahogy elrohad. Utcák hajléktalanokkal, drogfüggőkkel, szeméttel, rablásokkal. Ez az a sza-bad-ság, ami már régóta a rothadás álcájává vált.”*

*Aki nem szereti a szabadságot, válassza a rabságot: de másra ne próbálja ráerőltetni, mert pórul jár. Nem mellesleg: Magyarországon is hallottunk már olyant, hogy Németországban nincs internet, sőt, már meg is szűnt ez az állam, abból sem volt igaz egy szó sem.

2024-ben, miközben a párizsi belvárosi Luxemburg-kertben sétált, úgy döntött, hogy elmeséli, miért kezdett el érdeklődni az orosz politika iránt. Elmondása szerint a „különleges katonai művelet” kezdetén sokkot kapott, és „mint sokan mások, ő is pesszimistává vált”. De úgy döntött, hogy utánajár a kérdésnek. Először a TikTokon kezdett el követni Donbásszban élő embereket: a videóikból Korcsagina arra a következtetésre jutott, hogy az ottani emberek „a lehető legnyugodtabbak és a legboldogabbak” voltak, mert „örültek, hogy valaki kiállt mellettük”.

De ez még nem minden.

„Egy egész évet szenteltem ennek. Egy egész évig nem a kibaszott „Medúzát”, Szobcsakot, Varlamovot, Dudját és a többi seggfejt tanulmányoztam. Hanem tényleges információkat kerestem, meghallgattam különböző országok elnökeit, hogy mit fecsegtek különböző időszakokban. Történelmet olvastam, do-ku-men-tu-mo-kat. Olyan alaposan áttanultam a geopolitikát, hogy engem már lehetetlen meggyőzni vagy vitában megverni”

– állítja Korcsagina. Szerinte most már jobban ért a témához, mint a kozmetikumokhoz.*

*Gratulálok a magabiztosságához. A geopolitikához én is valamivel jobban értek, mint a kozmetikumokhoz, lévén, hogy ez utóbbiakkal soha nem foglalkoztam, kicsit sem, azonban így, negyven éves újságírói múlttal sem merném azt állítani, hogy mindenben és mindig igazam van külpolitikai ügyek terén (legfeljebb gyakran alakul így), vagy hogy vitában verhetetlen volnék.

Slepakovtól az „Infobojnyáig”

A „liberálisok leleplezésének” témakörére Korcsagina mellett még legalább hat bloggerhölgy szakosodott. Mindannyian szép és vonzó fiatal nők, akik a blogolással párhuzamosan vagy más üzleti tevékenységet folytatnak a közösségi médiában (például tanfolyamokat tartanak vagy szemüvegeket árulnak), vagy közvetlenül kapcsolódnak az állami propagandaszervezetekhez, konkrétan az RT-hez (Russia Today).

Ezek a bloggerek vagy Instagram-reels-eket, vagy YouTube-videókat készítenek ugyanazokról a témákról. A leggyakrabban visszatérő narratívájuk az, hogy a külföldre távozott oroszoknak „nincs erkölcsi jogalapjuk” Oroszország problémáiról beszélni vagy bármilyen kapcsolatot fenntartani az országgal, mivel „egy nehéz pillanatban cserbenhagyták hazájukat”. Egyéb gyakran visszatérő témáik: a válságos 1990-es évek, amelyekért a liberálisok a felelősek; Európa hanyatlása; az ukrán dróntámadások eredményeit bemutató felvételek tilalmának helyessége; a modern Oroszország eredményei. Még a Reels-videóik borítóit is mesterséges intelligencia generálja, mindegyikükét ugyanabban a stílusban.

Valamilyen oknál fogva szinte minden bloggerhölgy készített egy összefoglalót Szemjon Szlepakov orosz-izraeli komikus színészről és producerről, akinek Moszkvában két lakása maradt, amelyeket a szülei nevére íratott át.

Videóikban a hölgyek ugyanazokat a módszereket alkalmazzák: sértegetnek, parodizálnak és bohóckodnak. Emellett egymás bejegyzéseit is megosztják és kommentálják, időnként találkoznak, vagy közös üzleti utakra mennek. Néha ezek a bloggerek megjelennek a „Dorogaja redakcija” című online műsor adásaiban; a műsorvezetők között szerepel az egyik influencer, Alena Makszimovics, és a műsor finanszírozására az Elnöki Kulturális Kezdeményezések Alapja idén több mint 31 millió rubelt szánt. A projekt egyes YouTube-adásai még ezer megtekintést sem érnek el; a legmagasabb nézettségi adatok a VK platformon alig haladják meg a 30 ezer nézőt.*

*Akárhogy is nézem, gyengén muzsikál ez az üzlet, de ahogyan egy korábban magát sikeresnek gondoló magyar kolléganőjük pár hónapja leszögezte: „nagyon nehéz a piacról megélni, főleg ilyen időkben”. Csak hát más lehetőség nincs, kérem. Még az is alig él meg, aki népszerű és sokat dolgozik – ez az évi 31 millió rubeles, tehát 155 millió forintos támogatás legalább három olvasott online híroldalt tudna fényesen eltartani, és ezek nem harmincezres, hanem több milliós közönséget érnének el. Csak hát – nem propagandával. Azt nem lehet rendesen eladni, kérem. Nehéz a lócitromot franciakrémesként árulni, bevezetni a piacra még nehezebb.

Egy másik, az összes bloggert jellemző vonás a kommentek szűrése. A leánykák bejegyzései alatt kizárólag támogatás és csodálat olvasható. Arról, hogy a bloggerek törlik a kritikus kommenteket, az a tény tanúskodik, hogy időnként maguk is megmutatnak ilyen hozzászólásokról készült képernyőmentéseket a Reels-bejegyzéseikben.

November elején megjelent az „Infobojnya” weboldal – ezt az egyik blogger, a Távol-Keletről származó, egykori rendőrtiszt, Jana Kovtunt indította el; a weboldalt teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével hozták létre. Az „Infobojnya” koncepciója szerint fizetős online tanfolyamokat kínál azoknak a bloggereknek, akik „le akarják leplezni az álhíreket” és a liberálisokat. A weboldalon állítólag létezik egy erre szolgáló „tudásbázis”, de ahhoz csak előfizetéssel lehet hozzáférni; az ingyenes demóverzió „az információk értelmezésében segítő eszközöket” ígér.

A „Novaja Gazeta Evropa” munkatársnője elindította az „Infobojnya” demóverzióját, és hozzáférést kapott öt, különböző témákról szóló „demódossziéhoz”. Az egyik címe: „Jelcin árulása. Hogyan „adta át” Borisz Jelcin a Krímet”. A téma belsejében két link található, ezek olyan tévéműsorokhoz vezetnek, amelyek ezt a nézőpontot hivatottak alátámasztani: a „TVC” csatorna egyik riportja és Dmitrij Gordon interjújának egy részlete Nyikita Hruscsov fiával, Szergejjel tekinthető meg, amelyben az interjúalany az első orosz elnök hanyag hozzáállásáról beszél a Krím hovatartozásának kérdésében, az egykori ukrán elnök, Leonid Kravcsuk emlékirataira hivatkozva; az „Infobojnya” oldalon nincsenek hivatkozások dokumentumokra vagy elsődleges forrásokra.

Egy másik „dosszié” azt próbálja bebizonyítani, hogy Ukrajna a Szovjetunió felbomlása után megszállta Szevasztopolt (valójában a város még a szovjet, később orosz jogszabályok szerint is Kijev közigazgatása alá tartozott) – ezt a narratívát Kovtun a blogján is terjeszti.

A bloggerhölgyek egy másik közös vonása a Vlagyimir Putyin iránti rajongás. Október 7-én szinte mindannyian gratuláltak neki a születésnapjához, bejegyzéseiket a lehető legmacsóbb videókkal kiegészítve. Ezen felül videóikban gyakran visszatér az a narratíva, hogy az elnök nem tehet Oroszország problémáiról. Így például Elizaveta Korcsagina – a római Colosseum előtt, aperollal a kezében – „minden liberálisnak, aki nem szereti Putyint” a következőket üzente:

„Felháborítanak azok az esztétikai érzékkel és műveltséggel dicsekvő polgárok, akik azt hiszik, hogy szakértőkké váltak az államvezetés terén, és arról szónokolnak, milyen nehéz Oroszországban élni. Az utóbbi időben Oroszországban a legnépszerűbb liberális ötlet: eltávolítani Putyint. De mi van Putyinnal?! Jegyezzétek meg! Minden szar, ami körülvesz titeket, a ti munkátok eredménye!”*

*Ráadásul ezeknek az orosz Madame Récamier-knek, Montespan és Maintenon márkinéknak kifejezetten választékos a modoruk, legalább annyira, mint egy novgorodi halaskofának vagy Kim Jodzsongnak, Kim Dzsongun húgának, akit egész Kelet-Ázsia legmocskosabb szájú hölgyeként ismerünk. Korcsagina azért eséllyel indulhatna ellene egy trágársági versenyen.

Az új típusú influencerek, akiket munkanéven Z-bimbóknak neveznek, megjelenése több tényezővel is magyarázható. Egyrészt a fiatal konzervatív generáció az elmúlt években aktívan elkezdte használni az Instagramot és a TikTokot, hogy világszerte népszerűsítse értékeit. A legismertebb ilyen jelenség a „trad wife” műfajú blog, ahol a hagyományos értelemben szép nők a patriarchális család ideális feleségének szerepét játsszák: ez a trend Amerikában indult, de vannak „trad wife”-ok Oroszországban is. Vannak más típusú neokonzervatív influencerek is – például azok, akik a szexualitás hagyományos felfogását (és csakis azt) népszerűsítik, vagy akik, mint a „Z-bimbók”, a politikára koncentrálnak.

Másrészt köztudott, hogy az orosz hatóságok aktívan beruháznak a kormányzati politikai program közösségi médiában való népszerűsítésébe: még külföldi influencereket is finanszíroznak, mint például azokat, akikkel Elizaveta Korcsagina az országban utazgatott, valamint bloggereket a TikTokon, és egész Telegram-csatornahálózatokat, amelyek propagandisztikus narratívákat terjesztenek. A Z-bimbók közül néhányan közvetlenül kapcsolódnak olyan hivatalos médiumokhoz, mint az RT, és mindannyian valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz, azonban közvetlen bizonyítékot arra, hogy a bloggereket a Kreml finanszírozza, a „Novaja Gazeta Evropa” nem talált: teljesen lehetséges, hogy egyes esetekben ez egy őszinte kísérlet arra, hogy a hazafias témákból profitáljanak, és ezáltal felhívják a figyelmet saját információs termékeikre.*

*Ne értsük őket félre: lehetséges, hogy ők valóban elhiszik azt a maszlagot, amit terjesztenek. Az sincs kizárva, hogy esetleg nem érdekli őket, mi igaz, mi nem. De ott van például amerikai kolléganőjük, Laura Loomer, aki talán még példaképük is: ő képes volt revideálni nézeteit mondjuk Ukrajnáról, mikor szembejött vele a valóság. Ez az orosz kultúrkörben lehetetlen. És ahogyan elnézem, a magyarban szintén. Ettől még Loomer továbbra is nagyon veszélyes ember maradt: de legalább egy kérdésben rugalmasnak bizonyult. Korcsagina sosem lesz az.

„Az üzlet – az üzlet”

A „Novaja Gazeta Evropa” tudósítója felhívta a bloggereket, közölte velük, hogy újságíró, és cikket ír róluk. Csak Diana Bulatovával és Tatjana Poppal sikerült beszélnie: ők megerősítették, hogy kapcsolatban állnak más bloggerekkel, akik közül néhányan a hazafias tartalmaikkal keresnek pénzt.

A saját bevételeiről feltett kérdésre Diana Bulatova így válaszolt: „A férjem nyakán élek”:

– De mint normális, igazi orosz nőnek, ez a helyzet nem igazán tetszik nekem. És szeretném, ha lenne egy kicsiny, mégis saját megtakarításom.*

*Vigyázat: a „férje nyakán élni” kifejezés utalhat egy Csehov-novellára is, nem biztos, hogy szó szerint kell venni.

Ezt követően Bulatova elmesélte, hogy „kollégái” különböző módokon próbálnak pénzt keresni a blogjukkal:

„Például Jana Kovtun elindított egy álhír-ellenes portált, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan ismerjék fel az álhíreket, és ahol híreket és álhír-leleplezéseket olvashatnak. Van, aki merch-et árul. Szóval, ki mit tud. Az üzlet az üzlet.”*

*Persze ez az „álhír-ellenesség” az ellenkezőjét jelenti: álhír-barátságot. De így megy ez a Nagy Földön.

Bulatova úgy véli, hogy a blogja közönségét elsősorban a képek, a történelmi tények és az a lehetőség vonzza, hogy hasonló gondolkodású embereket találjanak – olyanokat, „akik támogatják az elnököt”. Szavai szerint a videókhoz szükséges információk összegyűjtésében nagy segítséget nyújt neki a mesterséges intelligencia, amely „gyorsan megtalálja a szükséges archívumokat”. Pop azt is elárulja, hogy mindent egyedül csinál, gyakran nem is szán elég időt a munkára, mert „gyorsabban szeretne közzétenni egy aktuális hírt”: videóinak vágását önironikusan „nevetségesnek” nevezte.

Diana Bulatova teljes mértékben támogatja Vlagyimir Putyin tevékenységét, és azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ha vele „valami történik”, kénytelen lesz vagy elhagyni az országot, vagy harcolni (hogy kivel – azt nem pontosította). Azt mondja, őszintén ki nem állhatja a „liberálisokat”, akiket a Z-bimbók „leleplezései” támadnak.

– Úgy gondolom, ha valaki elmenekült, és ily módon szarral keni össze a saját országát, azt meg kell büntetni. Vagy talán meg kell vonni tőle az állampolgárságot… Én nagyon radikális ember vagyok, nagyon kegyetlenül járnék el – érvel Bulatova. – Például elég lenne két-három ilyen példás fellépés, és egyszerűen abbahagynák a tiltakozásokat. Mert objektíven nézve külföldről rázzák meg az országot.*

*Voltak ilyen „példás fellépések”, asszonyom, nem is kevés: a Nobel-békedíjas Dmitrij Muratov főszerkesztő majdnem megvakult, máig alig lát, olyan látáskárosodást szenvedett, amikor vörös festékkel öntötték le, a Szkripalok majdnem belepusztultak a novicsokos „fellépésbe”, Litvinyenko és Navalnij bele is haltak a „példás fellépésekbe” és még rengeteg példát mondhatnék. Volt hatásuk? Nem volt. A világ jóval bonyolultabb annál, mint amilyennek gondolni tetszik.

Pop megjegyzi, hogy a távozottakat „egyszerűen sajnálja, hiszen az élet már így is megbüntette őket”. Az állam iránti lojalitását a szülők iránti hűséghez hasonlítja: „Képzeljék el, hogy egy problémás családba születtél. Van anyukád vagy apukád, de valami történt velük, talán megbetegedtek, talán megőrültek, hát, annyi mindenféle előfordulhat... Vajon elfordulnál a szüleidtől? Elhagynád őket? Nem, velük maradnál a végsőkig.” Pop saját tevékenységét „információs harcnak” nevezi, amely „életének értelmévé” vált.

Akinek ismerős ez a gondolkodás a magyar online térből, nem téved nagyot: valóban tele vagyunk mi is máig harcoló japán alakulatokkal, akik nem képesek megbékülni, mert elveszítenék szegény kis életük nyomorúságos értelmét. Hagyni kell őket, előbb vagy utóbb belefáradnak. Z-bimbóink is vannak, bár kicsit másfélék, mint az oroszok, de a lényegük – tehát az, hogy egyelőre még számunkra talán kissé szokatlanul, de a nőiességet használják a propaganda hordozóanyagának, ahogyan férfi kollégáik meg a populizmust, az agresszivitást és az incel gondolkodást – nagyjából közös. A jelenséggel nincs mit kezdeni és talán nem is érdemes: de fontos feljegyezni.

Azért megnézném Putyint a Z-bimbók hölgykoszorújában. Bár nincs kizárva, hogy lesz majd ilyen kép is róla. Végre egy társaság, ahol neki lesz a legtöbb esze. Igaz, ez sem biztos.

Szele Tamás

Tetszett a cikk?

Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal

Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR

Kérjük támogasd a független sajtót, támogasd a Zóna blogját! Köszönjük!

Gesta-ajánló:

Európa elbukta a Putyinnal vívott politikai háborút, és most a saját jövőjéhez kér bebocsátást

Európa elbukta a Putyinnal vívott politikai háborút, és most a saját jövőjéhez kér bebocsátást

Amikor egy kontinens éveken át finanszírozza a védekezést az ellene is irányuló agresszióval szemben, majd végül azon kell örvendeznie, hogy talán meghívják a saját biztonságáról szóló tárgyalásokra, akkor ideje kimondani, hogy politikai vereséget szenvedett. Ukrajna katonái továbbra is harcolnak, az ország katonai veresége korántsem eldöntött, Európa azonban odáig hátrált, hogy az agresszor és…

ugar•
 Száguldana a mesterséges intelligencia, de a cégek adatai lefékezik

Száguldana a mesterséges intelligencia, de a cégek adatai lefékezik

A vállalatok pénzügyi és adóügyi vezetői egyre többet várnak a mesterséges intelligenciától, de a legtöbb cégnél még az alapok sincsenek meg hozzá: az adatok szétszórtak, rossz minőségűek, és nem alkalmasak arra, hogy egy gép dolgozzon velük. Ez derül ki az EY tanácsadó cég 2026-os globális felméréséből (EY Tax and Finance Operations Survey 2026), amelynek eredményeit november 13-án hozták…

ugar•
Azért a Nyugat is tud, amikor akar: a rakétaerők titkait adhatta át Washingtonnak Csin Kang és Li Sang-fu

Azért a Nyugat is tud, amikor akar: a rakétaerők titkait adhatta át Washingtonnak Csin Kang és Li Sang-fu

Több mint három évvel azután, hogy Csin Kang kínai külügyminiszter és Li Sang-fu védelmi miniszter néhány hét különbséggel eltűnt a nyilvánosság elől, a párizsi hírszerzési szaklap, az Intelligence Online szerdán amerikai szálat tárt fel a bukásuk mögött. A lap értesülése szerint a Hszi Csin-ping pártfőtitkár és államfő bizalmi köréhez tartozó két politikus együtt juttatott el Washingtonnak…

ugar•
Köszönjük meg Hunornak is: hárommilliárd eurónyi uniós pénz veszhet oda

Köszönjük meg Hunornak is: hárommilliárd eurónyi uniós pénz veszhet oda

Romániát fenyegeti a legnagyobb csökkentés az uniós helyreállítási alapból: a Financial Times értesülése szerint az ország mintegy hárommilliárd eurót veszíthet el abból a pénzből, amelyet a helyreállítási és rezilienciaépítési eszköz (RRF) keretében, Románia esetében a nemzeti helyreállítási terv (PNRR) alapján kaphatott volna.

ugar•
Állam a felhőben: Észtország az orosz megszállásra készül

Állam a felhőben: Észtország az orosz megszállásra készül

Észtország olyan rendszert épít, amellyel a kormány akkor is működtetni tudná az állami szolgáltatásokat, ha Oroszország megtámadná és megszállná az országot. Az észt hatóságok ennek érdekében tartalék digitális infrastruktúrát hoznak létre, és az állami szolgáltatások egy részét biztonságos felhőplatformokra költöztetik, hogy azok külföldről is elérhetők maradjanak.

ugar•